Valami szépről van szó Úton, útfélen. Ott áll Délelőtt A Fa és a Határok árnyalatait hiába látja Másképpen Ő és Én, vagy akár Én, te, ő, mi, ti, ők Átellenből, a Viszony ugyanaz marad, és mennek a Repülő szőnyegen ülve Szép sorban, felfelé: Buber, Hules, fák, feketerigók. Egyik oldalon a Politika, civilizáció, természet hármasa áll, a másikonÖdipusz a költészetben és egy Kérelem Raminagrobishoz.
Tovább a cikkekhez »Kell egy jó szó, állítja a decemberi számban az új rovat címe, és bizonyítja Egy Tacitus-idézethez kapcsolódva hat kommentár meg a hozzászólások. Versek sorakoznak: Utcán buszon, Stégen, az Álmodozó maradék, Két vers lezárhatatlan felsorolásokkal, egy Torzó, az Ónos eső és A bolond második levele Cordeliának. Ez út végéhez érve A háznál is magasabb a pép. A technokratikus társadalom víziói-ban Őshonos kisebbségek, menekültek, menedéket kérők, migránsok. Szó-kép, kép-szó és Betűk a Jupiteren. Viharlámpa.
Tovább a cikkekhez »Klíma, kétely, propaganda masszájában reménytelen a Réskeresés? Szabadságot veszek ki, gondolja az ember, és Sárga ballonját fény maszatolja, Tűnődő arccal Tabula rasa-t csinál, majd kijelenti: ‘Olyan művet látsz, mely életet másol’. Perlőimről szól, Lagúna partjára visz Útlevél nélkül, mint Azon a nyáron, mikor megtörtént az Előrehozott temetés. Mögötte húzódik az egész Állati Amerika, s hallható a Földmoraj.
Tovább a cikkekhez »Visszatérünk a kiindulási ponthoz októberben: erről szól a Hatvannyolcas regény, ezt igazolja más és más terepen A tragikomédia élettana, a Vak darázs röpte, a Fénykép anyámról és a Nagyapa-dolog. Az egész egy (kontra)galopp: Át az erdőn. A demokratikus tudásátadás és az áltudományok az ökokritikai rovathoz és az Állati Amerikához kapcsolódik. Átfogja és megvilágítja a rendszert A negyedik személy.
Tovább a cikkekhez »A szeptemberi Liget borítójának első oldalán ez olvasható: 20 éves a lap, ez a 200. szám – s csakugyan, ez nem amolyan vélemény, hanem tény. A Rohan az idő kifejezéshez kapcsolódó írott és rajzolt művekben persze mindkettőből található bőséges változatban: vidáman és szomorúan, meggondolkodtatóan és gyönyörködtetően, állító és kérdező módban, mesésen és tárgyilagosan, oda és vissza – s ha nem mondják ki az írások, akkor is: kíváncsian, a kíváncsi olvasó társulását remélve.
Tovább a cikkekhez »Hiú remények éve volt ’68, nem hozott Új alkímiát, ahogy Sztálin halála után is meddő Duruzsolás maradt, hogy lesz majd Esély az esendőségnek. “Sok-sok sütemény” és “nagy-nagy konyhakés” partjai közt zúdult Az átkozott folyó Az organikus időtől a mechanikus időig. Látta Gaia és Maya, semmi KÉTELY, Ahol az utak elágaznak, A pénz mint gólem az úr.
Tovább a cikkekhez »A Kötéltáncosoktól A tízes dicséretéig cikázik a Liget júliusi száma, s az Egy korty mólüt elolvasva a JÁTÉK kérdésére (Van fogalmad?), a “Sötétlő végtelen”-en, A nevek városán átkelve, a Haladásparadoxonokkal szembesülve könnyű igennel válaszolni. Akkor is, ha A lecke estére marad és nem jött tél, a Kutatási csalások szerint pedig Egy kelet-közép-európai értelmiségi útjai a 20. századi hatalom körül ezt a tanácsot sugallják: Verd meg a vizet! Kérdés, hogy A nő az ötödikről hallja-e ezt?
Tovább a cikkekhez »A Demokratikus imperializmus és A kor lelketlensége összekapcsolódik a Hungaro travel programjában, mert „Zsákot hord hátán az idő, uram”. Kertben vagyunk, vagy Sarkvidéki Ködben, hallani Átellenből a tárgyilagos szavakat: Nekem Vietnam jutott. Mondá és lőn. Mindez valóságos, mint Anyám órái, mint az Aggastyán a Lövőház utcáról, vagy a visszatérő kérdés a TÁRGY és FELEJTÉS körében: Van fogalmad?
Tovább a cikkekhez »Bizonyos értelemben a tűzről és A repülés művészetéről szól a májusi szám, a Magyar Bizánc tájain mutatja meg A romlandó testet, azaz Szilveszter áldozatát, vagy az Adriát, ahol megannyi Hiánygyakorlatot végeznek a Langaléták, s érzik persze: ez nem Cukros víz, hiába bármi BESZÉD vagy METAFIZIKA. Hanem a Gyilkosság a Macska utcában kétségtelen, Darwin bulldogjai és az evolúciós gondolat ereje legyőzhetetlen: Húzom, követ, mint a Kortárs remix vagy A folyó szaga. Egy kérdés marad csak: Cserébe mit?
Tovább a cikkekhez »Táncolj, árnyék! – ezzel a kétrészes drámával kezdődik az áprilisi szám, s mintha az utána álló vers címe jelölné a darabot: Kommentált álom. De sorban a következő írások is: egy novella (Proszektúra), egy esszé (Haladásparadoxonok), és a Van fogalmad? rovat harmadik sorozatának első közleménye, mely a hozzászólásokkal együtt a szabadság körül forog. Ugyanígy az Europlán rovat (Az önbecsapás kényszere – a bibói szabadságfogalom) és a Belső ruhatár (A történelem hüllőteste).
Tovább a cikkekhez »„Gyönyörűket írni” – 16 episztolával kezdődik a márciusi szám, A Téma titka ez 16 változatban. „Olyan művet látsz, mely életet másol” – Mondtam azt már magának? És azt, hogy A szakácsné a palotába ment? A terrorista a Belső ruhatárban, a Haladásparadoxonok és A szolidaritás határai az Europlánban találhatók. Halló, halló! 1976, hallható közben, s A tények mágikus ereje Hérakleitoszhoz közelít, de ez már a Roto-fight, hármas pálya.
Tovább a cikkekhez »Haladásparadoxonok sorakoznak a februári Ligetben, melyeket Keserű madzag köt össze és kapcsol A túlsó parthoz, Az indulás máris lehetséges. Nincs csodálatosabb ennél, mondja Baucis Philemonnak, s ha nem válaszol: Szólok hozzád, hallod? A Van fogalmad? sorozatban a Hatalom és a Történet szerepel, s ha a Reneszánsz kori tanulságok a kínzásról megérintenek, akkor már csak egy kérdés marad: Miért nem szereti a fiam Vernét?
Tovább a cikkekhez »A Rács sötét szépségével szemben is képes derűs ellensúlyt ígérni, és kapcsolódik a Gyurmaműhöz. Folytatódik a Van fogalmad? sorozat a munka és a humor körében. Kortárs vagy modern? – ez már a zenére kérdez, az Újabb szériák pedig az irodalomra tekintve válaszol, alakul a Totalitás: Borotválkozás közben vagy akár Egy Ady-vers körül. A különleges januári szám záró része egy fotóra írt különleges verssel kezdődik: „Vagy verjen sors keze”, melyhez négy attraktív könyvbemutató társul: Hérosz a koszban, avagy a posztmodernizátor; Hogyan köti össze; A képzelet matrózai; A bizalom belépője.
Tovább a cikkekhez »