Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 1   //    «    9    » 
TÉNYFÉKEZŐ
Ács József
A kerékpár hangja
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A lejtõsebbik erdei úton ereszkedtünk alá, a bükkös mellett, ahol nemrég tűz pusztított. Ahogy az elõttem türelmetlenül lépkedõ új társamat figyeltem, megállapítottam, hogy alighanem megöregedtem. A lapátra támaszkodva haladtam, mert fájt a térdem az ízületi gyulladástól, és szótlanul, mert társam unta kesernyés okoskodásaimat.

    Tavaszi kátyúzást végeztünk. Nem számított rossz munkának. Amíg vártunk a sóderral közeledõ lovaskocsira, kicsit kifújhattuk magunkat. Az íróasztal mellett töltött évtizedek annyira elpuhítottak, hogy mikor másokhoz hasonlóan én is kétkezi munkára kényszerültem vidéken, testem rettenetes gyötrelmek árán szokta meg az igénybevételt. A feltört tenyér sebeinek gondozását éppúgy meg kellett tanulnom, mint hogy csekély erõmet, melyet eleinte némi kétségbeeséssel vetettem latba, be kell osztanom.

    Az országnak az a délnyugati szeglete, ahová a szerencse sodort bennünket más pesti menekültek társaságában, aránylag szervezetten, noha nem erõszak nélkül működött. Sovány koszton éltünk. Hálát adtam az égnek, hogy, egyfelõl, szemben néhány egykori munkatársammal, szerettem a tejbegrízt és a fõtt krumplit, másfelõl nem kerültem azoknak a véget nem érõ bandaharcoknak a közelébe, melyeknek kitörését és polgárháborúvá fokozódását korábban mindenki elképzelhetetlennek tartotta, engem is beleértve. Akkorra viszont már az tűnt valószínűtlennek, hogy a nyers erõszaknak ebben a hihetetlenül zsúfolt sötétségében még akadnak olyan védett zugok, ahol nem tölt ki mindent a rettegés.

    Esténként a falu egyik istállójában berendezett ideiglenes szállás elemes zsebrádióján hallgattuk a töltelékzenét megszakító tudósításokat a zavargásokról és az energiakrízisrõl, valamint az új válságkormány központi intézkedéseirõl, melyek azáltal, hogy bekerültek a hírekbe, tulajdonképpen már ki is fejtették hatásukat. Lényeges változást nem reméltünk. Az elem lemerülõben volt. A műsorismertetés lassan távolodó, érthetetlenné torzult recsegését kikapcsoltuk, és a fáradtságtól némán feküdtünk tovább a sötétben és a trágyaszagban.

    ?Hol a lovaskocsi?", morogta fiatal társam, és a medve hátára emlékeztetõ, domború utat csapkodta a lapátjával. A hajdani kordivat miatt Norbertnek hívták. ?Biztosan megint a Sanyi jön. Rásóznak mindent, ami közmunka, mert nem komplett." Szavait recsegés, ropogás, zörömbölés követte. Sanyi érkezett egy fél kocsi sóderrel. ?Ez se állt kétszer sorba, mikor osztották az észt", szűrte a fogai közt a társam. ?Na, jónapot kívánok! Régen olyan volt ez az út, mint a tükör", ugrott le a bakról Sanyi. ?Húzza be a féket!", szólt Norbert, ?Lejt az út, nem látja?" ?Látom én, hogyne látnám", felelte amaz és megrántotta a kart. ?Jó kis kocsi ez", fordult felém, miközben a lapátot emelte le a sóderhalom mellõl. ?Lovaim meg mindig is voltak. A ló a legnemesebb állat." ?Nyissa le és lássunk neki", sürgette a társam. Aztán míg a lovaskocsi gazdáját csepülve nekiállt a kifolyt sódert visszalapátolni, mi elballagtunk a faluszélig és szemügyre vettük a hadsereg által tönkretett útszakaszokat. ?Zuhogó esõben mentek. Napjában többször is", magyarázta Sanyi a lánctalpak nyomaira mutogatva. ?Nincs mit csinálni. Már csak a hadseregnek vannak tartalékai. Nekik is kevesebb, mint hiszik. Rendszeresen leszívogattak a zárolt anyagból. Persze", nyalta meg a szája szélét, ?a hadseregnek mindig lesz gázolaja."

    Hátrafordult, kinyújtotta a karját és a távolban sértetten lapátoló társamra mutatott.

    ?Ez a Norbert gyerek itt erõltette magát a lányok elõtt minden nyáron. Ezerkétszázas motorja volt", mesélte Sanyi. ?Ezerkétszázas motor! Épeszű ember már régen eladott minden ilyesmit. Mára semmi értéke." Sanyi lába közé kapta a lapátnyelet, elõrenyújtotta a két karját és brummogó, hörgõ, visító motorhangokat utánzott hosszan. ?Ma már nincsen semmije", jegyezte meg. ?Még egy biciklije sincs, pedig vihetné a vázon a lányokat!"

    Mennél jobban összehúzta gyomromat az idegesség, annál hangosabban röhögtem. ?Sanyi, maga mekkora hülye!" A közmunkák hõse némán, kinyújtott karral állt, megmeredve, összeszorított combjai közt a lapátnyéllel. ?Ez meg mi?", kérdeztem értetlenségtõl elfelhõsödõ arccal.

    ?A kerékpár hangja", suttogta felém.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 1   »   A kerékpár hangja
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911