Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2005 / 1   //    «    10    » 
TÉNYFÉKEZŐ
Handi Péter
Mámor
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Szomorytás

 

A hétkerületi negyvenlakásos bérházban, ahol ifjúságomat töltöttem a harmadik emeleten, barokk bútordarabok, Mária Terézia-csillár és egy hatalmas három szárnyas csiszolt tükör között meg minden - az alattunk lévõ második emeleti lakásban élte öregkorát Haraszti Mici, a magyar színházi világ már-már elfeledett alakja. Akkoriban - s azóta is - a színház úgymond rejtélyes varázsával valósággal elkábított, ez volt az ifjú ember ?színházi korszaka", esténként a zsöllyék bársonya ölelt magához, mint valami, a test vonalaihoz szolgaian simuló szeretõ. Az elmúlt évszázad ötvenes évei peregtek, annak minden sötétségével: munkaverseny, Recsk, lókolbász és ÁVO, hogy mást ne mondjak. De a színpad világított, mert egy akkorra beérett színészgeneráció tündöklött és feszítette az engedélyezett dráma kereteit. Minõ alakítások! S az elõadások hevülete után a szívdobogtató ácsorgás a színészbejárók körül, elkapni szemmel az isteni színésznõ tovasuhanó alakját, parfüm-felhõjét, csilingelõ hangját! Oh, az a felajzott lét, az az atmoszféra! De valamilyen megmagyarázhatatlan oknál fogva nemigen jöhetett létre a rajongó és rajongott között elõadás utáni néhány perces kapcsolat, az autogram-kérés, az elfogódott hebegésbe fulladó gratuláció és a ?kapcsolat" egész hétre szóló narkózisa. Meglehet azonban, hogy ebben az ifjúi szégyenlõsség és bátortalanság is szerepet játszott. (Nota bene: nem én voltam az egyedüli, aki a ?merjem? ne merjem?" kínzó problematikájával küszködött. Tudok egy Csortos-rajongóról, aki a harmincas években napokig viaskodott, felhívja-e Csortos Gyulát és gratuláljon egyik szerepéhez. Végül legyõzve gátlásait, feltárcsázta a nagy művész otthonát. Csortos vette fel a kagylót és jól ismert baritonján jelentkezett: - Halló, kérem. Ki beszél? - A hívó annyira megrendült a művész és az õ hangja kapcsolatától, hogy csak dadogott. Pillanatnyi csend volt, aztán a nagy művész méltóságteljes lejtéssel hangjában azt kérdezte az izzadt rajongótól: - Mondták már magának, hogy lófasz a seggébe?)

    Így hát eleven színésznõvel én csak a lépcsõházunkban találkoztam. Haraszti Mici akkoriban hetvenes éveinek közepén járhatott, közelebb talán a nyolcvanhoz, ez a sejtésem a művésznõ meglehetõsen nehézkes járására alapozódott. Láttam, amint telt szatyrokkal araszolt fel a második emeletre. A Nemzeti Színház egyik kevéssé foglalkoztatott statisztájaként kereste kenyerét, szegény, szegény asszony, mondhatnám, ha nem lengte volna körül valami aura a régi dicsõség elkésett homályából, a pazar és csillogó lét öszszeomlott, de még lélegzõ parazsa, ha úgy tetszik. A roggyantságában is igen szép arcú színésznõ ugyanis vélhetõ szegénységében is úgynevezett komornát tartott otthonában, öltöztetõnõt - társalkodónõt -, enyhítette az ezüst polgári idõkre még emlékezõ anyám ezt az igazán csökevénynek számító kifejezést. A társalkodónõ, Melitta valamivel fiatalabb volt úrnõjénél, de korántsem rendelkezett annak még idõs korában is megnyerõ vonásaival - ellenkezõleg. Melitta szürke ruha-maradékokban tébláboló, rövidre vágott hajú, sápatag asszony volt, mondhatnám szolgai testtartással, és hosszú orra alól kiálló sárgás fogakkal. Fõzött, takarított és nyilvánvalóan - társalkodott. Ezenkívül lelkiismeretesen gondozta és sétáltatta úrnõje Bonzó nevű fehér pincsikutyáját, eme - szememben - ugyancsak színésznõi kelléket, hollywoodi budoárok fürösztött és agyonkényeztetett imázsát. S Melittának volt még egy ?titka", amirõl mindenki tudott, és mindenki továbbadta: méhében hordja a saját meg nem született ikertestvérét. Ez a tény némi torz stigmát kölcsönzött személyének, olyasfélét, mint a notre-dame-i toronyõrnek a púp. Úgy képzeltem az ikertestvért, mint egy befõttes üvegnyi formalinban ázó embriót.

    - Kedves fiú - válaszolt udvarias kezétcsókolomomra egyszer a lépcsõházban a művésznõ, és letette a két szatyrot a földre maga mellé. - Hallotta-e, mekkorát kiáltok a színpadon esténként? ?Egy meglepett sikoly." Ez a szerepem.

    Másik alkalommal fonott kosár-borítású hasas üveggel láttam az elsõ és második emelet között. - Erdõs Renée hozott egy demizson bort - adta tudtomra, és körülnézett a sötétedõ lépcsõházban, mintha félne, hogy az írónõ nevének kiejtésével szabálysértést követ el. Lakása szememben afféle szentélynek számított, ahová közönséges lakóknak tilos volt a látogatás, csak Thalia felszentelt papjai és papnõi léphetnek be az ajtón - gondoltam -, ahol megmerülhetnek a régmúltban. Hervadtan rózsaszínű világ, elhasznált perzsák és nehéz brokát függönyök közötti tapétás falrészeken bekeretezett színlapok, egy-egy emléktárgy, talán Kabos Gyula cigarettaszipkája, melyet a Hyppolit forgatásakor az öltözõasztalon hagyott, a nagy partner, Csortos kézelõgombja, miegymás... Aztán valamilyen látványos siker utáni felvétel, fekete-fehéren is csillogó fotó, amint a Művésznõ némileg enervált pózban áll, azazhogy fogadja - ahogy mondják - a fél karéjban álló fotoriporterek kameráinak kereszttüzét, a karrier fényes zenitje ez, ide érkezett az Apolló Színpad üdvöskéje a Kék szalon sikere után, ilyesmik.

    A Jövõ azonban, oh, ahogy a Jövõ sikeredett. Leider.

 
Kommentek (1)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
1. tóth farkas mondta: 2012. június 12., 22:25
Igen Igen.T.Handi Péter.Mivel én is a kies Vll. kerületben nőttem fel képben vagyok.Véleményem szerint a kérdéses házra emléktáblát kell kitenni megjelölve Micike mindkét nevét.Igen valahogy igy****Itt élt 1925-1964-ig a Haraszti Mici a Hyppolit felejthetelen Sneider Mátyásnéja"""""" Akár hogy szemléljük Micike végül is csapattag volt.Az Aranycsapatban Buzánszky, Lantos, nem sok gólt lőtt mégis a 11-ben benn voltak.Olyan senkiknek mint Szendrő József/a hájas/vagy Kibédi Ervin és még sorolhatnám akikre valóban lassan a kutya sem emlékszik van táblája. Mit ne mondjak az első demokratikus polgármesternek is. Akkor Micike bőven megérdemelné.A nemzet szinészei közé sorolt Töröcsik Marira a kutya sem fog emlékezni 30 év múlva de a*** Hyppolit a lakájon*** még mindig röhögni fognak az emberek.Szóval megérdemelné.
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2005 / 1   »   Mámor
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911