Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 12   //    «    7    » 
Méhes Károly
Szegény Dezső Bécsben
novella (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Május 1.

 

Megkezdem hát életemet mint Kosztolányi Dezsõ.

    Nem mintha valaha is méltó lennék e kierõszakolt reinkarnációra - ha csak a puszta igyekezet nem méltányolható. Miszerint a vágyak legalább a képzelet útján haladnak a valóságban soha el nem következõ beteljesülésük felé.

    Íme, egy fiatal évszázad (nagyjából stimmel), egy ifjú ember (félig stimmel, már kettõ fiatalember [ama 19 éves mellé még egy 17 éves is] telne ki belõlem), és egy nyugtalanítóan hatalmas város, amiben az a csapda, hogy ismerni véljük: a szomszédos Bécset, ahol a mai napig is az ezerszer áldott és elátkozott Monarchia szelleme lebeg, és agg császárunk ugyanúgy ügyel ránk bozontos szemöldöke alól vizslatva ezernyi szobor-szemével, mint száz évvel korábban. A Dezsõvel még egy levegõt szíttak.

    De lehet készülni rá, szinte kierõszakolni a déj? vu-t, hogy az immár eltŰnt életérõl meggondolatlanul dokumentumokat hátrahagyott 19 éves ifjú ember bõrébe bújva ismét megelevenedjék ez a Bécs. Egy város, amelyik talán nincs is, mindenesetre kétségbeesetten kell egyensúlyoznia múltja és jelene között, és ezen a libikóka-hintán rettenetes erõ szükségeltetik, hogy legalábbis vízszintesbe hozhassuk a mát a múlt seregnyi árnyalakjával szemben.

 

Május 9.

 

Gyõzelem napja, a hírekben bemondták, Moszkvában most elõször nem jelent meg egyetlen világháborús veterán sem az ünnepségen, ez a történet is lassan végére ér. Egy idõ után nem lesz eleven emlékezet, csak papiros, filmszalag, és a jövendõ agyvelõk kénytelenek ezeknek hinni.

 

*

 

Amikor reggel a metró megállt a föld alatt, és eszembe jutottak a katasztrófafilmek, az elképzelhetõ vég, s számba vettem gyorsan, ki mindenkit is sajnálnék többé sose látni, ott volt a sorban a halott Kosztolányi Dezsõ, szomorkás mosollyal, kissé lehajtott fejjel, mintha kérlelt volna: legalább az õ kedvéért maradjak még. Levelet írt gyorsan (nem mondom meg, milyen színŰ téntával):

    "Kedves Méhes,

    Rettenetes kétségek gyötörnek, bele lehet-e bújni másnak a bõrébe, hol van az élet, a túlélés határa? Hol kezdõdök és végzõdök én, hol a másik, aki személyként, alkotó mŰvészként is lehet vágyott tartomány, természetesen mindennemŰ erotikus felhang nélkül (bár..., ezen még gondolkodnom kell, félretéve minden berzenkedésemet és szégyenérzetemet). Baudelaire-t és Byront fordítok, s lám, rá kell döbbenjek, mennyire nem egyszerŰen a szavak, de még csak nem is a ?hangulat?, az ?érzés? tökéletes megfeleltetésérõl van szó, hanem - ezer bocsánat pathetizmusomért - az Embert kell elõállítsam: tudjam, ismerjem, ki õ, miféle örömében vagy fájdalmában írta sorait, sõt: amikor nem írt, akkor mit és miképp cselekedett, vásárolt-e aznap cipõpertlit, vagy csak bosszankodott amiatt, hogy nem tette meg... Látja, drága barátom, ezerfelé kapkodnak, verdesnek a gondolataim, s nem lehetetlen, miközben a legtökéletesebbre törekszem, elveszek a részletekben, s egyszerre nagyobb fontossággal bír majd a cipõpertli-ügy, mint a vers - mennyire félek ezért magamtól! Mégse szabad csüggednünk, erõsítgetem a lelkem, a csüggedés és kedvvesztés a legnagyobb luxus, ezért Önnek se kívánhatok mást (pathetique numero 2.), mint nálamnál erõsebb jellemet és végletes elszántságot:

Kosztolányija"

 

Május 10.

 

Az egyetemi kampuszon.

    Miniszoknyák és kosármelltartókba préselt keblek, napszemüveg mögé bújtatott szemek, mintha a tekintet ebbõl a szempontból mindegy is volna. Ülnek a padon kinyújtózkodva, napoznak, olvasnak, esznek, nevetnek.

    Vizsgálni kellene, vajon az oktató, a tanársegéd, az adjunktus és a professzor urak hány százalékának megy tönkre a házassága csak azért, mert mindig új és új 18-23 éves lányok veszik és rajongják õket körül, elég évfolyamonként egy fél tucat. Olyan buta és csúnya tanár nincs, akiben néhány buta és csúnya lány ne látná meg a zsenit.

    De hiszen egytõl egyig szépek, nem is tudom, mirõl beszélek.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 12   »   Szegény Dezső Bécsben
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911