Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 9   //    «    14    » 
Handi Péter
Vászon
novella (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A park mentén már kora reggel óta rótták köreiket a futók és kocogók. A hajnali szellõben meg-megrezzenõ fa- és bokortömeget, terebélyesen elnyúló méregzöld foltot keskeny, sárgás csík rajzolta körül. A közigazgatás így gondolta védeni a térségben lakók egészségét - ennek a döngölt homokú pályának a megvalósítását ígérve nyerte meg évekkel elõbb a kerületi választást az akkori polgármesterjelöltek egyike. Ellenfele programjában a futópálya létesítésének megakadályozása szerepelt - a csendháborítás elhárításával -, és csúfos vereséget szenvedett: leginkább a nyugdíjasok szavazataira számított, ám éppen õket gyakori hallásgyengeségük miatt nem érintette a lábdobogás és lihegés keltette, elviselhetetlennek jósolt robaj. Viszont tetszett nekik a sétány terve, ahol biztonságos útvonal adódik a reumás és más mozgásszervi bántalmak enyhítésére, vagy a koszorúér-átültetések után javallott gyaloglási penzumra. 

    Cyril reggel hétkor kezdte a kocogást, karóráján bemérte a kötelezõ negyven percet, és karlendítéssel üdvözölte az egyik kanyarban mellé csapódó Professzort, aki ugyanekkor ért ide. Találkozásuk reggeli rituálénak számított. A Professzor - Cyril így nevezte magában a hetven körüli, szürke szakállú férfit - késlekedés nélkül vágott bele aktuális gondolatainak taglalásába, mintha csak az elõzõ napi diskurzust folytatná:

    - Gondolt már arra, hogy tulajdonképpen mi a fenének csináljuk ezt? Azt mondják, egészséges. De ami engem illet, hazamegyek, és fél napot heverészek egy ilyen reggeli tortúra után.

    - Akkor miért csinálja?

    - Megszokás. Meg idõm is van bõven. És mondhatnám azt is, hogy a találkozásunk reményében.

    - Ez kedves magától - nyugtázta Cyril.

    - Fene akar kedveskedni! - fújt a férfi. - A magamfajta egyedülálló minden jött-mentet igyekszik elkapni... Ki tudja, akad-e, akivel szót válthatok a következõ tizenkét órában.

    - Valóban - lassított Cyril -, mivel tölti a délutánját?

    - Jó kérdés. Ha lenne itt valamiféle korlát, azt mondanám: kapaszkodjon meg. Múzeumokba járok.

    - Egyáltalán nem vagyok meglepve - gyorsított ismét Cyril. - Mi érdekli?

    - Mindenekelõtt a teremõrök.

    Cyril bólintott, mintha magától értetõdõ volna, hogy valakit a múzeumokban a teremõrök érdekeljenek.

    - A teremõrök csuda alakok. Férfiak vagy nõk, de némák. Képletesen persze... Órák hosszat téblábolnak egy helyben, többségük hátrakulcsolt kézzel... És csak néznek, figyelnek, hogy minden rendben legyen... El tudná képzelni magát teremõrnek?

    - Ilyesmit magam is csinálok, múzeumok nélkül.

    - Egyszóval maga is gondolkodik. Ki hitte volna?!

    Lassítottak. Elõre engedtek két fiatal lányt, kezükben ritmikusan lendülõ súlyzókkal. A Professzor témát váltott:

    - Ez az egész futás, kocogás reggelenként... sürgölõdés a túlélés érdekében, a doktor bácsi javallatára... esetleg kiszellõztetni az éjszakát, a szexuális kudarcot, hm... magunkra mért lelkiismereti próba: vajon ha kihagyunk egy napot, mivel büntet a sors? Ha jól meggondoljuk, nem is fizikai, hanem pszichológiai indítékaink vannak. Akar még tudni valamit? - a szakállerdõbõl kiviláglottak széles lapátfogai.

    - Mit kezd a teremõrökkel? - Cyril az órájára pillantott, még hat perc volt a penzumból, s a kérdést is csak azért tette fel, hogy a professzor várható magyarázata kitöltse ezt az idõt. A park lombtömegét most egy észak felõl érkezõ széláramlat feléjük döntötte, világosabbra lavírozta, átmosta; meleg nap lesz, gondolta, izzadnak majd a légkondicionálók.

    - Szóra bírom õket. Beszélgetünk. Mindenfélérõl. Könnyű kis társalgás, amire magányukban õk is vágynak, magányomban én is... kiszolgáljuk egymás igényeit. A termeket különben néma emberek járják, az õrök senkit sem érdekelnek, a látogatók átszellemülten bámulnak a képekre. Figyelje meg, a múzeumok néma bábjáték színterei, teremõrök és látogatók lassú vonaglása a térben, pantomim. A festmények és tárgyak elhanyagolható dekorációk, a művészet az emberben van, a vizualitás csak tükör, amelyben önmagunkkal szembesülünk. Az esztétikumhoz a teremõrök sültparasztok. Nehogy megpróbáljon bármely falon függõ képrõl kérdezõsködni! Hosszan elnéznek a feje felett, legjobb esetben az ügyeletes művészettörténészhez küldik.

    - Maga ért a képekhez? - Két-háromszáz méterre feltűnt a futópálya vége, a park egyik kijárata. A professzor a fejét rázta, a lapátfogak ismét elõvillantak:

    - Fenéket! Harminc évig papoltam róluk, ennyi az egész... Holnap lejön?

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 9   »   Vászon
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911