Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 6   //    «    10    » 
Zsille Gábor
Krakkó kürtszava
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Özönlenek a martalócok

tatár viking sok más nembeli hóhér

koponyákból véres tornyot emeltek

szomszéd városlakók rettenjetek meg

nyilaik elfüggönyzik a napot

fújjad trombitás fújjad riadódat

meneküljetek tüstént bújjatok

a kürtszót máris megszakítja

a kutyafejűek bélhúrú íja

az őr eldől új kincset szimatolva

tovaszáguld a tömpeorrú horda

s fordul vissza megürült trón igézi

manapság nyomukat cserkészve ámulsz

kecskét terelget és hodály a szemhatára

de minden áldott nap harsan a kürtszó

s ha mint egykor meg is szakad a dallam

alkonyatkor békés álmodra térhetsz

a hang föltámad hajnalhasadtára

 

Rába György A krakkói kürtös című verse szám szerint tizenötödik (ennélfogva mérföldkőnek tekinthető), A jelenlét furfangjai című kötetében1 olvasható. Méghozzá kurzív szedéssel, ami Rába György esetében - cseppet sem titkoltan: Babits nyomdokán - azt jelenti, hogy a szerző ítélete szerint a könyv legfontosabb, pillér értékű opuszai közé tartozik. Egy csigolya. Lám csak, mire akadtam, gondoltam elégedetten, az Írók Boltjában lapozgatva-kutakodva egy esszévé cincálandó Rába-költemény után. Lám csak, egy vérbeli krakkói vers. Miért is próbálnék ellenállni, ha úgysem tudok? Legyen hát ez most a téma, a krakkói kürtös, harsanjon fel a kürt; legyen Lengyelország a helyszín, legyen Krakkó.

 

     Özönlenek a martalócok / tatár viking sok más nembeli hóhér - e két sorral indul a vers. Martalóc hóhérból a lengyelek csakugyan sokfélét és számos alkalommal láthattak: úgyszólván nemzetük teljes története a beözönlőkkel folytatott csatározásokból állt. Nemesi felkelésük például oly megszámlálhatatlanul sok volt, hogy a világ összes zl/otyjáért sem lennék egy lengyel középiskolás helyében a történelem érettségi vizsga idején. A keserédes lengyel vicc szerint az Úristen egyáltalán nem pihent meg a világ teremtésének hetedik napján, a Biblia e kérdésben téved. Az Úr valójában így szólt: "Ma vasárnap van, a mulatozás és a tréfálkozás napja. Hogy megalapozzam a hangulatot, mindjárt csinálok is egy viccet. Itt vannak a tenyeremen a lengyelek - nosza, lerakom őket Európa térképén ide, az oroszok és a németek közé..." Nos, körülbelül erről szól a lengyel történelem, a teuton lovagrend fosztogatásaitól egészen a Molotov-Ribbentrop paktumig, Varsó lerombolásáig és a nyolcvanas évek kommunista katonai diktatúrájáig; megspékelve egy-két svéd inváziócskával, litván háborúsdival, osztrák bevonulgatással - a köztes időben pedig egy röpke százhúsz esztendős háromfelé daraboltsággal és a térképekről való hivatalos törléssel. Az itt induló vers esetében viszont (áruljuk el a "titkot") 1241-ben járunk, éppen ezért a vikingektől és egyéb nembéli hóhértársaiktól tekintsünk el... A tatárok viszont maradjanak: ők a mi illetékes martalócaink, most ők özönlenek.

 

     koponyákból véres tornyot emeltek / szomszéd városlakók rettenjetek meg / nyilaik elfüggönyzik a napot - no igen, aligha szükséges hosszan ecsetelnünk, pontosan milyen is lehet az, amikor valakit kerget a tatár... Mindamellett érdemes megjegyezni, hogy az évszázadok során végbemenő legendásítás, képzettársulás a kutyafejű tatárokat sem kímélte. A "koponyákból emelt véres tornyok" kapcsán például eszembe jut: általános iskolásként, a hetvenes években még azt tanultam, hogy a tatárjárás során Magyarország népességének nyolcvan százaléka elpusztult - a kilencvenes évekre ez az adat a lényegesen reálisabb tizenöt-húsz százalékra módosult. A "nyilaikkal elfüggönyzött napkorong" képéhez pedig az is hozzátartozik, hogy a muhi síkon összegyűlt magyar sereg létszáma bizony kevéssel meghaladta a tatár hordáét...

 

     fújjad trombitás fújjad riadódat / meneküljetek tüstént bújjatok / a kürtszót máris megszakítja / a kutyafejűek bélhúrú íja / az őr eldől - A kegyes legenda szerint 1241-ben a tatárok éjjel érkeztek Krakkó városának falához. A toronyban strázsáló derék kürtös észrevette őket, és riadót fújt, hogy mozgósítsa a katonákat és a lakosságot. Ahogy tele tüdőből trombitált, egy tatár nyila keresztülfúrta a torkát, s holtan rogyott össze. Ám így is eleget fújt ahhoz, hogy hősiességével megmentse a várost: a kapukat sikerült idejében bezárni, a kutyafejűek mind egy szálig kint rekedtek. Eddig a szép história, s igazán nem csökkenti az értékét, ha kimondjuk, hogy semmiféle történelmi bizonyítékkal sem támasztható alá.

 

     új kincset szimatolva / tovaszáguld a tömpeorrú horda - A békésen szunyókáló várost megmentő éber kürtös legendája kétségtelenül vonzó, megindító. Ezek után szinte szégyellem bejelenteni, hogy sajnos, a legjobb esetben is csak a fele lehet igaz... Legalábbis fogalmazzunk úgy: valóságtartalmának némileg ellentmondani látszik a tény, hogy a Grodzka utcán álló Szent András-templom falában, a kövek közötti habarcsban a néhány évvel ezelőtti restaurálás során tatár nyílhegyet találtak. Márpedig a Szent András-templom az egykori középkori városfal egyetlen pontjához sincs olyan közel, hogy egy odaátról kilőtt nyílvessző hétszázötven évre elegendő erővel fúródhatott volna a kőfalba... Azt pedig már egészen rémülten teszem hozzá, hogy a Grodzka utca egyenesen a királyi vár, vagyis a Wawel tövéhez vezet... Egy szó mint száz, kijelenthetjük, hogy a tatárok ama nevezetes éjjelen mégiscsak bejutottak a kapun (ostrom árán vagy anélkül), a tőlük jogosan elvárható precizitással feldúlták a várost, és a szó legszorosabb értelmében halálra rémült lakosság a templomokba menekült előlük. A Szent András-templom, e kéttornyú, román stílusú épület amúgy Krakkó legrégibb ma is álló szentélye. Egy szép állapotú kolostor is tartozik hozzá, amelyben 1320 óta klarissza szerzetesnővérek laknak. Külön érdekesség, hogy kincstárukban két magyar eredetű tárgy is található: két festett fafigura, amelyek Károly Róbert királyunk felesége, Erzsébet betlehemes készletéből valók. Az egyik Szent Józsefet ábrázolja, a másik pedig Szűz Máriát, aki szegény teljesen kopasz - ugyanis a kor szokásainak megfelelően a régiek valódi hajjal és csipkefátyollal díszítették a fejét.

     Miután Szent András templomát lóháton körbehujjogta, majd a városban fellelhető összes értéket hóna alá kapta, "új kincset szimatolva" csakugyan tovaszáguldott a tömpeorrú horda.

 

     s fordul vissza megürült trón igézi - Ez bizony pontosan így történt, a lengyel trón megürült, a tatárok pedig elidőztek kissé; vigyázat, nevek és évszámok valóságos regimentje következik!

     Az egységes lengyel királyság 1138-ban fejedelemségekre darabolódott szét, s az újraegyesítésre csak 1320-ban került sor. A köztes száznyolcvankét évben többnyire a mindenkori krakkói fejedelem számított lengyel királynak - a helyzetet azért bonyolította, hogy e királyok meglehetősen sűrűn váltották egymást, s rendre az úgynevezett Piast-házból származtak, amely meglehetősen népes és kuszán szerteágazó volt, következésképp folyamatosan legalább három-négy teljes jogú, ugrásra kész trónörökösről gondoskodott. Lengyel barátainknak tagadhatatlan balszerencséjük, hogy ama viharos időkben nem ült a trónjukon egy olyan király, mint a mi harmincöt esztendőn keresztül uralkodó IV. Bélánk... Történt pedig, hogy a tatárjárás idején uralkodó krakkói ("mellékállásban" wrocl/awi) fejedelem, II. vagyis Ájtatos Henrik 1241 áprilisában a legnicai síkon, a tatárokkal vívott ütközetben elesett. Vesztét egészen biztosan nem holmi ifjonti hév okozta, hiszen kereken ötvenéves volt. A csatát követően a tatárok bevették és földig rombolták Legnica tizenkettedik századi kővárát. E vár nélkül maradt felső-sziléziai városka mégsem járt mindörökre rosszul: a rendszerváltás óta Legnicai Kikötő elnevezésű költészeti fesztiváljairól híres.

     A Henrik halálával megürült krakkói trónra két fejedelem pályázott: az akkor ötvennégy éves, vagyis a korabeli viszonyok között öregembernek számító I. (Mazóviai) Konrád, illetve a mindössze tizenöt esztendős V. (Szemérmes) Boleszló szandomiri fejedelem, aki 1239 óta IV. Béla királyunk lánya, Árpádházi Szent Kinga hites ura volt. Konrád és Boleszló között trónviszály tört ki, ami nyilván arra bátorította az országban dúló tatárokat, hogy lovaikat visszafordítsák Krakkó irányába. A helyzet végül azzal rendeződött, hogy Boleszló 1243-ban Suchodól mellett tönkreverte Konrád seregét.

     megürült trón igézi [II.] - Nagy valószínűséggel soha nem tudjuk meg, hogy Krakkó 1241-es feldúlásakor név szerint kik menekültek a templomokba - azt viszont pontosan tudjuk, hogy kik nem voltak ott.

     Mindenekelőtt nem volt ott Árpádházi Szent Kinga, aki férje, Szemérmes Boleszló oldalán a muhi csata hírére előbb a szepességi Podolinba menekült, majd a Dunajec folyó bal partján épült Csorsztin sziklavárában húzta meg magát. Kinga a tatárok elvonulása után hazalátogatott Budára, s az apjától kapott bányászok segítségével Krakkó határában 1251-ben megnyittatta a híres wieliczkai sóbányát. A sors iróniája, hogy 1287-ben, egy újabb tatár betörés (nesze neked össz-vissz két évig tartott a tatárjárás...) alkalmával ismét Csorsztinba menekült, ám akkor már klarissza szerzetesként és nővértársaival együtt: Boleszló 1279-es halálát követően ugyanis kolostorba vonult.

     Árpádházi Boldog Jolán, IV. Béla 1235-ben vagy 1239-ben született lánya sem volt Krakkóban a dúlás idején. Éppenséggel lehetett volna, hiszen a tatárjárás elől Budáról Krakkóba menekítették, ahol nővére, Kinga gondjaira bízták - aki lelkiismeretesen magával vitte Podolinba, majd Csorsztinba.

     Végül nem volt a Wawel hegyén, sem a Szent András-templomban rekedtek között Boldog Szalóme, Fehér Lesek krakkói fejedelem 1211-ben született lánya, II. András királyunk fiának, Kálmán hercegnek felesége. Házasságukról tudjuk, hogy tisztasági fogadalomban éltek. Kálmán 1241 tavaszán elesett egy tatárok elleni ütközetben, Szalóme pedig elmenekült Krakkóból, és csak 1242 végén tért vissza. Mindamellett tudjuk róla, hogy 1229-től tevékenyen részt vett Kinga és Boleszló házasságának előkészítésében. Özvegységének új értelmet adva 1245-ben belépett a klarissza rendbe - s a krónikák szerint huszonhárom évvel később a halálos ágya körül imádkozó apácatársai lelkét csillagként látták az égbe emelkedni.

 

     a hang föltámad hajnalhasadtára - E sor, különösen a "hajnalhasadtára" szó valódi telitalálat, s Rába György hallatlanul tudatos szerkesztésmódjára vall, hogy verse legvégére helyezte, egészen új távlatot nyitva. A Krakkó főterének (másképpen piacterének) sarkán álló Mária-templom tornyából ugyanis a mai napig megemlékeznek a tatárok által lenyilazott, önfeláldozó kürtösről. Méghozzá egy híres dallam, a hejnal/ eljátszásával.

     A Mária-templom Krakkó egyik leglenyűgözőbb csodája. Az 1221-22-ben keletkezett román stílusú, kőből épült bazilika helyén emelték téglából, gótikus stílben. Három hajóból áll, hat belső kápolnával és egy nyolcszögletű presbitériummal, benne Wit Stwosz (németesen: Veit Stoss) mester 15. századi faragott szárnyas oltárával. (A mester fia mellesleg a budai karmelita kolostor házfőnöke volt.) Pilinszky erről az alkotásról írta 1965 kora tavaszán az Új Ember hetilap olvasóinak, hogy "Valóban a legszebb. Mikor délben megnyitják, s kitárul a hatalmas szárnyas oltár: e pillanat a nagy drámák katartikus kitárulását idézi. A szimbólum szíven üt: a menny kapuja, az elveszett paradicsom kapuja nyílik meg, a valóság nyikorgó zajai közepette. Egy pillanatra itt van, amit elvesztettünk, s amit újra meg kell találnunk."2 A templom oromzatát két torony díszíti: a magasabb nyolcvanegy, az alacsonyabb hatvankilenc méter magas. A magasabbikból fújják el a világ négy tája felé a hejnal/t.

     A hejnal/ általános meghatározása a lengyel lexikonok szerint így szól: "Gyakran fél akkordokra épülő egyszerű dallam, melyet templomtoronyból, városháza erkélyéről vagy katonai laktanyában adnak elő, a nap meghatározott órájában." Lévén, hogy a hejnal/ eszerint gyűjtőfogalom, a Mária-templom tornyából előadott kürtszó pontos neve (bár a krakkói mindennapokban senki sem mondja ilyen hivatalosan...) Hejnal/ Mariacki. Dallama a következő:

 

     A hejnal/ nemes hagyományát 1392-ben említik először a krakkói krónikák. Tudjuk, hogy egészen a tizennyolcadik századig szokásban maradt - s néhány évtizedes szünetet követően egy bizonyos Tomasz Krzyzˇanowski támasztotta fel, 1810-ben. Azóta mindmáig megszakítás nélkül él.

     A hejnal/ dallama a hagyományos előadásmód szerint félúton megtörik, csonkán marad. E nem túlságosan bonyolult rejtély megoldásáért forduljunk Czesl/aw Mil/oszhoz, a Wawel szomszédságában élő Nobel-díjas költőhöz. Visszatérés Krakkóba, 1880-ban című versét3 a hejnal/ dicséretével (ugyan mi mással?) indítja, s ez az első perctől oly kedves volt szívemnek, hogy közvetlenül Krakkóba költözésem után magyarra fordítottam:

 

Hát visszatértem ide a nagy fővárosokból,

E szűk völgyben fekvő városhoz, a katedrális-domb

Királysírjai lábánál! S e térhez a torony alatt,

S az óránként felzengő trombitaszóhoz, minek dallama

Félúton megszakad, hiszen a tatár nyílvessző

Újra meg újra leteríti a kürtöst.

(...)

 

Még a krakkóiak körében is csak kevéssé ismert tény, hogy a Mária-templom magasabb tornya, ahonnan a hejnal/ felhangzik, nem az egyház, hanem a város tulajdonában áll. Ennek oka nyilván az lehet, hogy valamikor a középkor folyamán a helyi egyházi vezetők megtagadták a kürtös további bérezését.

A városi tanács erre úgy határozott: rendben van, püspök urunk, ezután mi fizetjük a kürtöst, cserébe viszont legyen miénk a torony! Úgy is lőn. Ezért, hogy nagyobb ünnepeken a magasabb tornyot a piros-fehér nemzeti vagy a kék-fehér krakkói, az alacsonyabbat pedig a sárga-fehér vatikáni zászló díszíti.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 6   »   Krakkó kürtszava
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911