Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 5   //    «    27    » 
MÍG FÖLDET ÉR
Handi Péter
Válogatott szentségtörések
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Száraz, aszkéta arc, csillogó szemüveg. Önmaga köré telepített tekintély, afféle aura. Ember, aki pontosan kijelölte vélt helyét a provinciában, csak az avatottak tudnak a láthatatlan trónról, ahhoz háromdimenziós szellemi szemüveg szükségeltetik. A szúró tekintet mintha az előtte álló halandó mögé látna, rejtett kvalitásait elemezné máris, akár az idegen bolygó talajának összetételét vizsgáló robot.

     Pedig B. úr a civil életben mindössze egy Rákóczi úti férfidivat üzlet és szabóság társtulajdonosa volt, persze anno dacu, aki családjával az ötvenes évek végén Ausztráliába telepedett.

     Csakhogy: B. úr neveltetése, körülményei, iskolai végzettsége és nem utolsó sorban szellemi hajlama folytán megtestesítette a ma már jórészt ismeretlen Európai Polgárt. Azaz: míg öltönyök és nyakkendők szöveterdejében mozgott és kereste - akkoriban bőséges - kenyerét, addig is az irodalom, a könyvek világában kóborolt. A szellemi szkizofrénia ilyetén megnyilvánulása nem ritkaság. Az ember, aki más akart lenni, mint ami lett. S azt a mást ápolgatta egész életén át, párhuzamosan a társadalom előtti legitim imázsával. De az is lehetséges, hogy némelyek ab ovo tudatosan így rendezték be életüket, e kettősség jelentette számukra a teljes megvalósulást, beteljesülést. Tekintve azonban, hogy B. úr már vagy tizenöt éve nincs az élők világában, lehetetlenség pontosat tudni az ő valós esetéről. Állítólag Einstein is inkább hegedülni szeretett, mint matematikai absztrakciókról értekezni naphosszat...

     B. úr megérkezett Melbourne-be háromezer kötetes könyvtárával és - magyar kölcsönkönyvtárat nyitott.

     Nem tudom, érzékelhető-e a lépés merészsége. S ugyanakkor: helyénvalósága. Megélni könyvkölcsönzésből a kapitalista szférában - és irodalmat nyújtani, magyar betűt a külföldre szakadt hazánkfiaknak. Úgy tűnt, hogy a tudathasadás jellege az Egyenlítő átszelése után megváltozott: a gondosan ápolgatott elhivatottság a tanult mesterség fölébe kerekedett, némileg hitelt adva annak, hogy a déli félteke valóban ellentéte az északinak. B. úr így gondolhatta: "Megpróbálom. Ha nem megy, itt a zsebemben a szabászolló."

     A háromezer kötetes kölcsönkönyvtár ígérete vezetett el B. úrhoz, aki

- mint kiderült - méltányos díjazás ellenében nemcsak kölcsönözte könyveit, hanem közben tanácsadói szerepet is vállalt, azaz inkább tukmált az olvasókra. Rövid eszmecsere után fölmérte a kliens "jellegét", műveltségének esetleges hiányosságait, érdeklődési körének - szerinte - sajnálatos ferdüléseit, és mint a hivatását gyakorló tanító, igyekezett az illetőt jó útra terelni. Ezzel együtt alkalma adódott irodalmi jártasságát csillogtatni. Csakhamar, ha nem is irodalmi szalon, de a kultúra morzsáira vágyó magyarok laza és rendszertelen összejövetelének helyszíne lett B. úr kölcsönkönyvtára. Maga B. úr pedig mint valami guru, provinciális, miniatűr irodalmi pápa, szerzők és irányzatok fölött ítélkezett. A megnyert olvasók véleményét kérték, s a náluk műveltebb embernek járó tisztelettel vették körül.

     Nem tagadhatom, hogy B. úr személyisége nekem is imponált. Ausztrália az ötvenes évek végén kulturális sivatag volt, írók, festők, gondolkodók tucatjai menekültek át Európába és Amerikába a művészeteket fojtó prűd cenzúra és részvétlenség miatt. B. úr számomra is a ritkaságszámba menő értelmiségi idealisták egyike volt, kiveszőfélben lévő bölény, háromezer magyar könyvvel körülvéve. Odáig merészkedtem, hogy alkalomadtán megmutattam egy-két zsengémet - egy huszonegy éves próbálkozásait.

     - "Holló billeg" - ezt maga nem írhatja irodalmi szövegbe.

     - Miért nem?

     - Mert ezt már Radnóti leírta. Ez az ő sora. - Feszengtem a székben.

     - Hogy-hogy az ő sora?...

     - A holló valóban billegve jár... Tagadhatatlan. De ha maga valamire akarja vinni, találjon rá más kifejezést.

     - Eszerint - erősködtem, - az sem leírható, hogy "cseperészget a bádogeresz", pedig a bádogeresz cseperészget, ha lyukas.

     B. úr összekulcsolta ujjait mintha imádkozna és szemüvege mögött szemgolyói a mennyezet felé futottak. Láthatóan elege volt okvetetlenkedésemből. De aztán lelki háborgását fékezve mégiscsak magyarázatra méltatott:

     - Ez így, mehet. De ha a szövegében hozzáteszi a végén, hogy "már", az szemérmetlen lopás József Attilától! Érti ezt, maga szentségtörő-jelölt?!

     Mindebből látható, hogy B. úrban volt valami egy kiadvány nélküli szerkesztőből, egy osváti-mikeslajosi vonulat, szellemi egyengetés, vágy a rendbe rakásra.

     Akarva-akaratlan elindított bennem egy mai napig is tisztázatlan gondolatsort, nevezetesen, hogy valójában mi engedélyezhető és alkalmazható akár szóbeszédben, akár leírt szövegben a "nagyok" szövegeiből anélkül, hogy maga után vonná a plágium bélyegét. Hiszen ezek az arannyá vált kifejezések, szóösszetételek, sorok méltók arra, hogy idézőjel és az alkotó megjelölése nélkül is a nyelvhasználat részévé váljanak, mi több: gyarapítsák a nyelv szépségét. Ha azt mondom, hogy vérköreimmel valami baj van, ne üssenek a számra, hogy ez József Attila kifejezése. Amondó lennék, hogy a nyelv adománya ugyanúgy emberfeletti, mint a zene, az alkotó várja a sugallatot felülről, s amint az földet ér - mert a Föld e tér, ahol mindez B. úr és a magam problémájává válik -, akkor csak arról van szó, hogy egy üzenetet továbbítottak - igenis a mennyekből, ha úgy tetszik -, ami az emberiségnek szánt közkincs - hogy éljenek vele, használják.

     A posztmodernben "mindent lehet" - hallottam valakitől. Nem nehéz elképzelni, hogy B. úr miként viszonyulna e megállapításhoz. Némi kompromisszumra hajlamosan talán hozzátenné: "pedzeni". Ebben egyetértenénk.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 5   »   Válogatott szentségtörések
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911