Valami szépről van szó Úton, útfélen. Ott áll Délelőtt A Fa és a Határok árnyalatait hiába látja Másképpen Ő és Én, vagy akár Én, te, ő, mi, ti, ők Átellenből, a Viszony ugyanaz marad, és mennek a Repülő szőnyegen ülve Szép sorban, felfelé: Buber, Hules, fák, feketerigók. Egyik oldalon a Politika, civilizáció, természet hármasa áll, a másikonÖdipusz a költészetben és egy Kérelem Raminagrobishoz.
Tovább a cikkekhez »
Zsuzsának
törékeny könnyű híd - ez jutott eszembe
rólad ma reggel
s a lágy álompedál
helyén már csak a cipőm álldogált
üres cipőmben halálom álldogált
szürke ég tapadt az ablaküvegre
azt álmodtam hogy minden úgy lehetne
mint azelőtt s hogy soha el se mentem
csak vén esők csoszogtak át a kerten
de áll a ház
fehéren álldogál
és odabent még látni az időt
játszadozni egy lassú szöszpamaccsal
míg idefent nem győzi jó szavakkal
recseg-ropog a mondatszerkezet
(s arcod sem arc már
hófehér meder)
s üres cipőmben halálom álldogál
míg én mezítláb mint egy kisgyerek
aki nem érti mért is nem lehet
s mért álldogál ha cipője ha lába
mért álldogál
ha az jutott eszébe
"törékeny könnyű hídja átvezet"
törékeny könnyű híd az életed