Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2004 / 2   //    «    1    » 
Handi Péter
Régiségbolt
(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


     Az eladó papírlapot húzott elő egy fiókból.

     - Félig-meddig formaság - mentegetőzött -, egy kérdőív, egy szerződés-féle kitöltéséről van szó... hová kerül a műtárgy, kihez, kisebb részletek, satöbbi. A követhetőség miatt.

     - Miféle követhetőség?

     - Ez a tárgy históriájához tartozik. A következő tulajdonos végtére is egy szem a láncban. Nem gondolja?

     - Hát...

     - Vagy más: valamilyen jogformálás arra az esetre, ha kiállítótermek, múzeumok netalántán kölcsönözni kívánnák bizonyos időtartamra a műtárgyat... ugye megérti?

     A férfi teste idegesen megrándult a székben, afféle reflexmozgás volt, akaratától független.

     - Kezdjük akkor - mondta rekedten. Martin töltőtollat vett elő és az ív fölé hajolt.

     "KIKÖTÉSEK" - olvasta fel a lapról, majd: "ADÁSVÉTELI MEGEGYEZÉS". "A vásárlandó tárgyra nem helyezhető: lábtartós kandeláber, halkés, elektromos kenyérpirító, fémváza, hajókötél, periszkóp, negyvenkettes férficipő, kelttészta, rézmozsár." Felnézett.

     - Aláírom - mondta a férfi.

     - Még nincs vége. "A műbútoron nem lehet: állni, kertet locsolni, parmezánsajtot fogyasztani, kockajátékot játszani, szeretkezni..."

     - Már megbocsásson! - vágott közbe a vevő. - Tudtam, hogy ez nem fog tetszeni - bólintott az eladó -, itt azonban lehetőség van módosításra, hiszen megegyezésről van szó... Mit szólna például olyasféle fogalmazáshoz, hogy "bizonyos pozícióban szeretkezni", ezt beszúrhatjuk és lábjegyzetben csillaggal jelölve jöhet a magyarázat.

     - Miféle magyarázat!? - horkant fel a vevő.

     Martin a fejét vakarta. - Ezen magam is többször gondolkodtam... a szöveg itt nem hagy elegendő helyet a kiegészítésre. Annyi bizonyos, hogy itt a műtárgy védettségéről van szó, vehemens tehertétel esetén. A lábjegyzetben megemlíthető, hogy a szeretkező felek ne teljes súlyukkal nehezedjenek az asztalra, hanem... mondjuk, hogy a négy láb közül kettő mindig a földön legyen, így tehermentes az objektum. Ez megfelel?

     - Van ilyen - legyintett a férfi. Martin keze megremegett, a papírlap rezzent. Néhány másodpercig tartó csend ereszkedett az üzletre. Mindketten más irányba engedték tekintetüket, mintha szándékosan kerülnék a szembenézést. Kint már sötét volt, jóval záróra után járt az idő. Úgy tűnt azonban, hogy ez egyiküket sem érdekelte. Martin úgy érezte, hogy Szilvia távolodik az időben, végtére is csak néhány hete ismerte az asszonyt, és lám, az máris rendelkezik vele, magához rendeli kurta mobil-üzenettel, válaszára sem várva. Ugyanakkor be kellett vallja magának, hogy ezek csak mesterségesen konstruált okok, igazából másról van szó... Miről is?

     - Nos? - sürgette a vevő. Martin azonban úgy érezte, nem szükséges azonnal válaszolnia, mintegy kívül helyezte magát. Ha gondolatokra azt lehetne mondani, hogy téblábolnak, akkor leginkább ezzel jellemezhető, ami agyában játszódott. "Itt vagyok - gondolta -, immár huszonöt éve készülök valamire, ingajárat a lehetségességek sínein, de sehol nincs beérkezés, a megragadható cél előtt valami lényegtelenné változtatja mindazt, amiért dolgoztam, amit elérhetőnek tűztem ki magam elé... Mint a maratoni futó, aki győzelme küszöbén egyszer csak megfordul és visszafelé kezd futni. Tulajdonképpen hová is igyekszem már az ötven felé, mit akarok ebben a homályban, mi az, hogy jövő? Itt ez az ember Polonius karosszékében már elért valahová, de továbbra is meg kell oldania feladatokat, érzelmi szálak kötik, a révbe érkezés újabb akadályok elé állítja, asszonya későbarokk-szeszélyeit kell kielégítenie nyilvánvalóan azért, hogy így ő is jutalmazva legyen szexualitással, egy nő kegyeivel, kedvező bánásmóddal a kapcsolatrendszerben..."

     - Mi van még abban a kérdőívben? - forszírozta a vevő. Martin az üzletajtón kívüli sötétségbe meredt, mintha onnan várna inspirációt a játszma folytatásához. Egy-egy gépkocsi tolta reflektorfényét a késő estébe, árnyakat vonultatva a kirakat üveglapjaira, melyeken elporladt korok objektumai sorakoztak. Aranykacsa beszerzési forrásai, hosszú kapcsolatuk ellenére is, rejtve maradtak, az aukciókon vásárolt műtárgyak ládákban érkeztek, futár hozta ezeket az árverésekről. Néha magánszemélyek is megfordultak a boltban, rendszerint nagy beccsel csomagolt tárgyat bontottak ki Aranykacsának, antik zenélőórákat, címer-vésetes ezüst cigarettatárcát, szoborfejet, elefántcsontra festett több száz éves miniatűröket, miegymást. Az öregúr ilyenkor szemüveget váltott, hosszan tanulmányozta, forgatta a tárgyat, legtöbbször odahívta őt. - Mit szól ehhez, Martin?

     Mielőtt válaszolhatott volna a férfi kérdésére, az sietett a segítségére, mintha elfelejtette volna a témát. - Most emlékszem, jó néhány éve magam is tapasztaltam ilyen... izé... hogy mondta? Anekdotikum?

     - Anekdotikus érték.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2004 / 2   »   Régiségbolt
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911