Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 7   //    «    2    » 
Ács József & Kolovratnik Krisztián
A nő az ötödikről
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



 

Egy hónapja költözött be az üresen álló lakásba, azóta is mindene banánosládákban, kartondobozokban. Nem lustaságból nem csomagol ki: az ideiglenesség el nem múló érzése kíséri mindenhová, akár saját testének szaga. Régen hányatott életének minden fordulatát elsorolta ismerőseinek, abban a hiszemben, hogy valaki előbb-utóbb kárpótolni fogja, még ha ennek a kárpótlásnak a hogyanját-mikéntjét nem is tudta. Mára letett róla, hogy a múltat kijavítsa, visszaszokott a cigarettára, többet köhög - ennyi maradt.

Egyik éjjel azt álmodta, hogy angyal szállt le az égből. Hogy hitelesebbnek tűnjék, s ne higgye káprázatnak senki, a televízióban jelent meg, onnan intézte szózatát az emberekhez. A képcső túlpartján mindenki úgy érezte, hogy az üzenet a lehető legszemélyesebb és egyenesen neki szól: a többiek beszámolója legfeljebb bizarr - jó esetben szerencsés - félreértés. Ő azonban költészetnek tekintette az angyali beszédet. "A költészet nem állít semmit", gondolta. "Nem lehet vele vitatkozni. Cáfolni éppúgy bajos, mint bármiképp alátámasztani. Ez marad minden hatalma és dicsősége."

A beszéd értelmezése körül persze mindennek ellenére parázs vita bontakozott ki városszerte. Az emberek hamarosan csoportokba tömörültek és szidni kezdték a többieket, akiknek érvelését nevetségesnek, makacsságukat pedig félelmetesnek találták. Ha létezik eltévedt lovas és fekete zongora, ugyanannyira léteznek angyalok is, szívott a cigarettájába a reklámokat daráló tévékészülék előtt. Nem jobban és nem kevésbé.

Szép dolog az igazság fényétől elvakítva élni, de még jobb, ha utána valahogy visszanyerjük a látásunkat. Maga sem tudta, mi volt az ő személyre szabott retinagyógyszere. A napégette bőr, ami eleinte annyira fáj, az is lassanként lehámlik: lekoptak róla hajdani gyötrelmei. Mint a sebről pattogzó var, levált a páncél: tulajdon múltja. Élvezte a napszakokat. Tisztán iszom az időt, szóda nélkül, mondogatta.

Mezítláb járkált a lakásban. Mikor hajdani barátnői meglátogatták, már nem a beszédükre figyelt, hanem lassan felpuhuló testükre, alattomban szaporodó ősz hajszálaikra, szétfolyó arcvonásaikra. Ha a férjhez menést emlegették, már nem szorongott. Közönnyel figyelte személye körül buzgólkodó barátnőit, ahogy a dohányfüst fedezéke mögül számon kérték rajta a kapcsolatait. Mikor saját házasságukról beszéltek, elintézték néhány kurta mondattal, de ha más jövőjét kellett bebútorozni, csak úgy dőlt belőlük a szó. Csalódottságukat mérsékelte, ha kapcsolatuk kiúttalanságát az élet kötelező tartozékának gondolták, s e titkos meggyőződésüket lépten-nyomon ellenőrizni igyekeztek. A szenvedés őt engedékennyé tette, hajdani barátnőit szigorúvá. Ő elhagyta a sminket, a rúzst, a műkörmöt, barátnői vastag páncélzatot képeztek belőle. Nem húzott harisnyát, inkább kényelmes nadrágokban, lapos cipőkben járt, barátnői megmaradtak a tűsaroknál - mégis ők beszéltek folyton kompromisszumokról meg józan gyakorlatiasságról. Sosem mulasztották el megemlíteni, hogy a fal mellett sorakozó dobozokból előbb-utóbb ki kell pakolnia a könyveket, ruhákat. Terelgették volna az élet főáramába - amit annak hittek -, de ő nyugodtan kivárta, míg elcsitul bennük az önigazolás kényszere, leülnek, felhajtanak néhány gyomorkeserűt, vagy csak hallgatnak egy darabig.

Álmában is hallgatni szeretett a legjobban. Árnyékok játékát figyelni az ablakon bezúduló napsütésben. Ez a fényár, akár egy örök pecsét: egyszer s mindenkorra jóváhagyta az életét. A vásárcsarnok krumplihalmai között őgyelgett. Valaki a vállára tette a kezét. Megfordult. Vakító fényességgel, bizsergető meleggel zuhant az arcába a nap. Mezítláb állt a kövön, mint aki fürdik. Sehol egy ember, csak a rengeteg hagyma, karfiol, káposzta. Sehol egy angyal, csak a tepertős pogácsa íze, aztán nagy bögre hűvös tejé.

Nyitva maradt az ablak. Már nem az éjszaka csordogál be rajta. Mint egy felborult vödörből, dől az ágyra a hajnal csípős levegője.

 

 

A bal oldalon Kolovratnik Krisztián fotója látható.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 7   »   A nő az ötödikről
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911