Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 2   //    «    23  
BELSŐ RUHATÁR
Handi Péter
Elefántcsontkert
próza 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Nyári este ülök itt, ausztráliai kertemben, lábfejem, ahogy a kerti székről lelógatom, bújócskát játszik a fű sötét hullámaival. Az asszociációt teremtő képzelet máris elővarázsol egy fél évszázaddal ezelőtti lavórt a cserépkályha mellől: február esti lábáztatás fagyás ellen. Rituálé az inkább. Itt és most, huszonkétezer kilométerre délre, fél évszázaddal utóbbi az este: a kert elveszíti színeit és valóságos személyiségváltozáson megy keresztül. A bokrok és fák nappali tárulkozása-mozgása egyszeriben megszűnik, a kert állóképpé dermed, kísértetiesen emlékeztetve  az ugyancsak fél évszázada látott Gogol-darab, A revizor egyik felvonásvégi jelenetére. Íme, a második asszociáció bizonyítja, hogy az észlelés nem érzi jól magát egyedül, társat hív önmaga támogatására.
Nem véletlen nyelvtani zavar, hogy a kert személyiségváltozását emlegetem. A kert igenis személyiség, úgy, ahogy van. Kétkedőknek itt a fügefa példája – a fügefáé, melyet madarak telepítettek a kertembe, kihullatván csőrükből a fügemagot. A mag kikelt, a hajtás cseperedett, s utóbb betöltötte, jóformán átvette a kert felét, burjánzott, gyümölcsözött, terjedt, ablak elé tolakodó lombjaival elsötétítette a szobát is. Cselekedni kellett. Tavaly ősszel lombhullatás után lefűrészeltem határtalanul nyújtózó karjait, meghagyva a törzsből eredő csonkokat. Ez volt a kertész visszavágása (szó szerint), a természet kordában tartása. Idén tavasszal a fa ismét kivirult, zsenge ágakat, finom erezetű lombokat hajtott, láthatóan újbóli hódításra indult, a csonkokból célirányosan igyekeztek az ágak a hon visszafoglalására. De: gyümölcsöt nem adott. Az előző években ebben az időben már tele volt fügével –  ma egy darab sincs rajta. Ez a fa bosszúja a csonkításért. Ha levágtad karjaimat –  mondja –, akkor most nem adok neked egyetlen fügét sem, még annyit sem, hogy fügét mutathassak neked!  Kell-e ennél láthatóbb személyiségváltozás?
Egyéb vádló is akad. Egy rózsabokor, amely –  „aki” –  képtelen virágot nyitni. S ez az én hibám. Az esténként kertre ereszkedő oposszumok módfelett szeretik a rózsabimbót és a rózsatő fiatal hajtásait. Csemege ez, gondolom, olyasmi, mint nekünk a méz, amit elorozunk a méhektől. Kezdetben esténként egy plasztikzacskót borítottam az alacsony rózsabokorra, reggel levettem, védte is egy ideig: az oposszumok nem jutottak a bokorhoz, szaporodtak a zsenge hajtások és bimbók. Aztán egyik éjjel a szél elfújta a zacskót a bokorról – reggelre se hajtás, se bimbó nem maradt. Elkedvetlenedtem, hiábavalónak ítélve a rózsa védelmét. Azóta megszűnt a bimbózás, a bokor megtagadja az eleséget az oposszumoktól és tőlem az illatos, fehér virágokat. Most, itt az esti kert áramaiban fürdőzve szinte érzem rosszallását. Vádlóan sötétlik felém – a nappali megbocsájtásig.
De hát ez az én esti kerti vizitem inkább afféle elvonulás a nap megpróbáltatásai után, a magány egyik szelete, mondhatnám: magány-igény. Mint ahogy Virginia Woolf vágyott a saját szobára, ahol egyedül lehet lelkével és gondolataival, úgy ez a szelet fekete bársonyba bugyolált természet kínálja nekem a másnapi termékenységet, a „ levek folyását” – ahogy Hemingway írta.
Nem vagyok a forgalomban. Elraktam magam a Földnek olyan pontjára, ahol a proverbiális elefántcsonttorony – elefántcsontkert – mégsem elvonulást jelent, hanem feltöltődést, beindítja a magány dinamóját. Mérlegelhető persze, hogy ez a dinamó helyettesíti-e az eleven áramkört?  Bekapcsolhat-e a kör elektronjainak kánonjába? Fölkelek hát a székről; a hűvös füvek talpam után nyúlnak, marasztalnának. Megyek. Be a házba. Most már fények vezetnek; leemelek egy 35 éves budapesti folyóiratot a polcról és az ágyfej mellé helyezem, olvasásra. Az ember igyekezzék lépést tartani a mindennapokkal.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 2   »   Elefántcsontkert
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911