Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 7   //    «    15    » 
Ács József
Verd meg a vizet!
esszé 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



A járda szélén állok napsütésben, és nézem, ahogy a Ferihegyi út hosszú aszfaltcsíkján surrogva végigzúdul a most elvonult zivatar esővize. Rohanvást igyekszik a Rákos-patak völgye felé, de a hatvani vasútvonal fénysorompójánál útját állja egy sor csatornanyílás. A járda mentén lefelé zubogó víz a keresztbeállt gallyakon legyezőként szétterül, hogy aztán újra vastag hajfonatban egyesüljön. Egy olvasmányos könyv szokta ennyire magába szippantani az embert. Cipőm hegyével rugdosom el a patakocska útjából a szélvihar idesodorta tépett ágakat-leveleket, és ez, mintha csak görcseimet, aggályaimat, félelmeimet tolnám félre, jóleső megkönnyebbülést hoz: szabadon áramlik - bennem is - a víz.

    Húsz évvel ezelőtt kiterveltem, hogy végigjárom a Rákos-patakot. Elindulok gödöllői forrásvidékétől, s végigkísérem útján, mely a Dagály-fürdő fölött torkollik a Dunába, hátha közben megtudom, kicsoda is ő. Mert velünk-köztünk élő eleven lénynek éreztem, akit ugyan szabályoztak - azaz rézsűk közt futó betonágyba tereltek -, a fagy tördelte beton repedéseiből kihajtó növényzet mégis arról tanúskodott, hogy önkényes a határvonal: eddig a patak, itt kezdődik a rét. Ha árkádiai tájain sétáltam, úgy éreztem, bennem folytatódik, de ugyanezt gondoltam, mikor eltűnt a Rákospalotai Növényolajgyár vasrácscsal elzárt fekete alagútjában, hogy száz méterrel odébb sötétkéken bukkanjon elő abban a derékszögű vályúban, mellyel a medrét helyettesítették.

    Álom-munkaköröm akkor és azóta is a főfoglalkozású pataktisztítóé. Bizony, a Rákos-patakon is hányszor nekiálltam a vízbe dőlt, szakállas ágak kiemelésének, a hajók nem járta kis víziút akadálymentesítésének! Micsoda megkönnyebbülést jelentett, mikor a patak szabadon áradt-iramlott tovább! Igyekeztem tanulni tőle, s nem bántam egy percet sem, amit a partján töltöttem.

    A görög mitológiában a nimfák egy csoportját najádoknak nevezik, ők a források, kutak, patakok és csermelyek gondozói. Így hát az ő munkájukat irigyeltem el!

    Magam is megtapasztaltam, hogy a vízfolyásoknak és állóvizeknek eleven arcuk van, titkos üzenetük, s mi, túlnyomórészt vízből álló lények, természetszerűleg vonzódunk hozzájuk. Szarvasok vagyunk, akik híves patakra kívánkoznak. Nagyvárosban, éji órán szárazat nyelünk, míg odalenn a patak fekete medrében neheztelve csillog, mint a higany.

    Horgas Judit és René Margit Vízöntője is efféle vonzásnak engedelmeskedve ered a tavak, tengerek, folyók nyomába, hogy évezredek és évmilliók történetét követve megértsük, "mily kicsi minden emberi történés". Farkukat kergető kutyaként őrjöngenek a népek, vér festi a vizeket, aztán minden elvonul, csak a najádok, sellők, nádasok, vízilények, kőszobrok és mesealakok maradnak, akik türelmesen várakoznak, hátha jobb belátásra tér az ember, s elszégyelli magát a természet színe előtt, újra megtanulva, amit elfelejtett: az alázatot. Aki a Vízöntőt írta, csendes mosollyal tekint végig a víz körül burjánzó élet tenyészetén, s maga is elnézően mosolyog a sok hebrencskedésen. Nem történelemről beszél, hanem történetekről. Úgy ecseteli a pliocén korabeli eseményeket, mintha tegnap zajlottak volna, és tudja, hogy a mítoszok sarjadzása éppoly természeti esemény, mint a nádas burjánzása, s hasonlóképp méltó tiszteletteljes figyelmünkre.

    Ezer évek alatt a Dunától, Tiszától, Balatontól tanultunk élni. Ahogy az ártéri gazdálkodás megszűntével sem csak a vízművelés tudománya merült feledésbe, a világ a mítoszok kiiktatásával sem csak színét vesztené, hanem számunkra átfogható értelmét is. S ha a világ értelmét veszti, az ember sem lehet ember többé, csak gazdátlan képességek cél nélkül csapongó halmaza, mely szeszélyeit kiélve pusztítja a világból a maradék értelmet. A maga árnyékát mégsem lépheti át. Ha a tudattalant hatalmas víztömegnek látjuk, hát oda kerül vissza minden értelem, az őselem sötét feketeségébe, ahonnan sok millió évvel ezelőtt az élet vétetett. Mikor a sok megerjedt tartalom feláradása fenyeget, tódulását éppoly nehéz kordában tartani, mint a Tiszát árvizek idején. De ha sikerül, Héraklészek lehetünk, aki Augeiász trágyától bűzlő istállóit az odaterelt folyók - az Alpheiosz és Péneiosz - vizével mosatta át.

    Megannyi forrás és patak vagyunk, akik azonban a mélyben összefüggenek. A szicíliai görög történetíró, Timaiosz szerint az ottani Arethusza forrás vize Görögországból ered. Az imént említett Alpheiosz folyó bújik ott a föld alá, magával sodorva az áldozati állatok trágyáját is, hogy Szicília szigetén bukkanjon felszínre újra.

    Rejtélyes módon összefüggenek a Duna, a Tisza, a Tevere, a Loire, a Rajna, hazai tavaink, a Plitvicei-tavak és a tengerek is. Az Ír, a Balti, a Földközi. Búvópatakok kötik össze őket, kultúrák mosódnak egymásba általuk.

    Vizekről alighanem a Vízöntő szerzői állították össze az első portrékötetet. René Margit fényképei, némi szelíd föld- és embertörténet, etimológia, mitológia, biológia, Ady, Petőfi, T. S. Eliot, Homérosz: a tájak, a genius loci lenyomata mind. Emberfeletti, emberen túli, mégis e világi lények arcát bámuljuk, életrajzait olvassuk. Hogyan is hihetnénk, hogy fölébük kerekedhetünk! "Forradalmak és világháborúk söpörnek át fölötte, lebombázott hidak és agyonlőtt testek maradványait szállítja, aztán olaj- és vegyszerfoltokat nyel magába, fuldoklik az újabb gát betontömbjei között, a vize ihatatlan, a hala ehetetlen, a fürdőzők undorodva hátrálnak piszkosfehéren habzó hullámaiból, de a Duna győzi s adja még."

    Ne citáljuk ide, hogy "azért a víz az úr". Fejezzük be inkább egy képzelt zen-történettel, melyben a hídon üldögélő tanítvány folyóba esett saruját elsodorja az ár. Dühödten indul hazafelé, bőszen csapja kétfelől a cuppogó sarat. A mester ezt kiáltja utána: Verd meg a vizet!

 

Tovább a Vízöntő könyv oldalára »

 

Vízöntő microsite »

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 7   »   Verd meg a vizet!
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911