Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2003 / 3   //    «    8  
BELSŐ RUHATÁR
Handi Péter
A gomb
novella 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



A Rossz és a Jó cselekedet egyaránt indulatból ered - morfondírozom mostanság -, s gyakran mellőzi a fontolgató Észt. A közelmúltban hallottam pszichológus barátomtól a nagy kísérleti kérdést: vajon megnyomnám-e a gombot melbourne-i (vagy amszterdami, pécsi, nicaraguai, bukaresti stb.) szobám magányában, ha tudom, hogy ennek következtében valahol Kínában fölrobban egy mandarin - persze az aktusról senki sem tudna a földkerekségen. A válasz - ha valóságos, megválaszolható kérdés híján egyáltalán lehetséges válasz - talán valami vallomásféle önmagunknak. A bennünk mégiscsak lakozó jóság és rosszaság lakmusz-próbája. 

     Nemrég a párizsi metrón utaztunk A.-val. Éppen a Boulevard St Michel s a Rue Cujas sarka felé tartottunk, ahol - ugye? - "egy kissé lejt a járda". Eme irodalmi zarándokhely fellelése jó néhány frankofil magyarnak szívügye. Emlékszem, vagy ötven éve a Madách Gimnáziumban Závodszki tanár úr külön felhívta figyelmünket a magyar verssorok francia aszfaltba ágyazott örökkévalóságára, "megnézhetitek, ha egyszer eljuttok Párizsba" - mondta, és szemüvege fölött némi sajnálkozással nézett ránk. Az ötvenes évek elején voltunk, és Párizs elérése a népi demokrácia állampolgára számára körülbelül olyan lehetőségnek számított, mint kristálytiszta forrásvizet inni a Mars bolygón.

     De hát ötven év után mégiscsak eljutottunk Párizsba. Ez most már nem kunszt, legfeljebb Ausztráliából egy picikét az, mert huszonkétezer kilométer a távolság, és ott van még a légitársaságok kosztja. Nekünk azonban a Rue Cujas és a Szent Mihály út sarka továbbra is megközelíthetetlen földrajzi hely maradt. 

     A zsúfolt metróban mindkettőnknek feltűnt egy barátságosan ránk mosolygó asszony, s minthogy semmiféle okot nem adtunk elismerésére, a turistáknak időnként "kijáró" biztatásnak vettük a dolgot, és szerény hálával visszamosolyogtunk. Ahogy aztán a St. Michel-állomásnál felfelé mentünk a lépcsőkön, már közel az utcaszinthez A. a zsebéhez kapott, és fuldokolva közölte, hogy ellopták az erszényét. Ez eddig rendben is volna. Párizsban, ahogy hírlik, általában rendkívül ügyesek, mondhatni zseniálisak a zsebmetszők, és produkcióikkal óriási sikert is aratnak. Az Operánál például - így a fáma - egész "nyíltan" dolgoznak, közönségük van, ráérős párizsiak műsorként figyelik, amint a honi zsebesek elképesztő trükkökkel és technikával emelik el a tájékozatlan idegen pénztárcáját - néha még udvariasan és diszkréten tapsolnak is a művésznek. Ez jutott eszembe, amint A.-val a legközelebbi rendőrőrs felé bandukoltunk, hogy bejelentsük a bűnesetet - a Rue Cujas lejtős járdájának nosztalgikus fellelése helyett. A barátságosan mosolygó asszony - most derült ki - tanúja volt zsebmetsző honfitársa előadásának, jól is szórakozott - ahelyett, hogy rendőrért kiált, vagy legalább figyelmezteti A.-t.

     A megtörténtek koordináta-rendszerében - s talán ez a legfontosabb tapasztalatom - nem a "dolgát végző" zsebmetsző a sátáni Rossz, hanem a dolgát elmulasztó tanú. Ez utóbbi "dolga" ugyanis nem egyéb, mint az emlegetett gomb csábításának ellenállni. Az asszony úgy határozott, hogy felrobbantja a mandarint.

     A másik megmutatkozó indulat azonban szépít a képen - de vajon helyrehozhatja-e az elkövetett gazságot? Mindenesetre két hónappal hazaérkezésünk után levelet kaptunk a párizsi "Prefecture de Police 4čme Bureau"-tól, melyben közlik, hogy valaki megtalálta A. erszényét, és "a benne lévő tárgyakkal együtt" leadta a fenti őrsön, ott bármikor átvehető. Zsebmetszőnk tehát csak a készpénztől mentesítette az erszényt, majd a hitelkártyát, jogosítványt, egyebeket benne hagyva útszélre dobta. És most jön a Másik, aki meglátta, felemelte, és elvitte a rendőrségre. Nagy és bizonyára pátosszal teli szavak tolulnak a tudatba az emberi jóságról, az emberiség jobbik felének lelki nemességéről és önzetlenségről, holott a lényeg most is csak az, hogy egy anonimitást választó ember úgy határozott: nem nyomja meg a gombot. A mandarin egészben maradt.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2003 / 3   »   A gomb
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911