Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2002 / 7   //    «    4    » 
Levendel Júlia
Csak ne most
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Ültem a televízió előtt, egészen gyanútlanul leülök, hogy megnézzem, mi újság a világban, és amint jöttek ezek a képek, azt mondtam magamban: ez éppen a mi esetünk. Mi majd pontosan így járunk. És nem is tagadom, én abban a pillanatban elhatároztam, hogy túladok a lakásomon, de még azt sem várom meg, míg eladom és másikat találok... ki tudja, mennyi idő az... én akkor este felhívtam a nővéremet, és megkértem, hogy kis ideig meghúzhassam magam nála. Megértette, hogy életveszélyben vagyok... nem tolakodtam még nála így soha, és ismer ő engem, tudja azt, hogy jó oka kell legyen, ha én menedéket keresek... aztán emlékeztettem rá, hogy amikor ötvenhat novemberében hozzánk kellett jönniük... úgy bizony, az egész családjának, pedig akkor még mi is öten éltünk abban a lakásban... de oda kellett hagyniuk mindent, mert akkor a Tanács körúton laktak... ahol a Filmmúzeum volt... tudja, abban a házban, s a lakásukat ripityára lőtték, hát mit tehettek szegények... két kis gyerekkel... akkoriban még a sógorom is élt... de csak úgy emlékeztünk erre az időre, nem kellett felhánytorgatnom... érti? Nem úgy mondtam én... mert a nővérem szeretettel fogadott... csak eltűnődtünk, hogy most mintha ugyanott tartanánk... pedig milyen régen volt az... és most mind a ketten egyedül maradtunk... a nővérem is, én is... persze nem sejtettük, hogy ilyen nehéz lesz ez a lakáscsere, egyik hét telik a másik után. Először azt gondoltam, elegendő feladni hirdetést... megmondom őszintén: feladtam már jó pár hirdetést, de azt hiszem, így nem megy... az meg tűrhetetlen, hogy ott lakom a nővéremnél, amikor van rendes lakásom... Hát miért kell énnekem úgy élni, mintha bűnös volnék és menekülnék... vagy mintha üldöznének... mert most úgy élek... képzelje csak el, hogy hazamegyek ruhát váltani... fel-felugrom ezért-azért, de már amikor belépek a kapun, a torkomban érzem a szívemet, és imádkozom, hogy ne most... édes istenem, csak ne most, és kapkodok, remeg a kezem... mit gondol, a végtelenségig tarthat ez?! 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2002 / 7   »   Csak ne most
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911