Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2002 / 7   //    «    11    » 
Győrffy Iván
Nem vagyunk vadak
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Az állatáldozat kultúrtörténeti összefüggései

 

Az áldozat ember és isten kapcsolatának fordulópontja: egymás lényegéből kölcsönösen részesülnek (az ember isteni erők birtokosa lesz, vagy szolgálatába állíthatja őket, az isten pedig a neki szentelt áldozaton keresztül szorosabbra fűzi viszonyát mindennel, ami földi), s összefüggésükben mindketten megújulnak. Az áldozatokat a felhasznált áldozati eszközök, szándékok, alkalmak, végrehajtási módozatok szerint több kategóriába szokták sorolni. Szándékok tekintetében az Encyclopaedia Britannica vonatkozó szócikke megkülönbözteti az engesztelő/vezeklő áldozatokat, az adományokat, a köszönetnyilvánításokat, a termékenységi, építéssel kapcsolatos, halottkultusszal összefüggő, valamint közösségteremtő rítusokat. Az engesztelő/vezeklő áldozatok esetén valamely válsághelyzetben lévő egyén vagy közösség az isteni erő birtokosához fordul, hogy bűneit lemossa (avagy hatásukat semlegesítse), s helyreállítsa a kettejük között lévő zavartalan kapcsolatot. Ismert esetei például a nyugat-afrikai jorubák véráldozata a természeti istenségeknek; ilyenkor a bűnbeesett emberek madarat vagy kecskét, a közösség akár állatok százait is feláldozhatta (eredetileg emberáldozat is lehetséges volt). A rituálisan szétdarabolt áldozatot elégették, eltemették vagy sorsára hagyták, de sosem fogyasztották el. Hasonló bűnfelajánló áldozatnak számított a judaizmusban a hattat: a bűnös az áldozati bika vagy bak fejére helyezte kezét, képviselőjének (de nem helyettesének!) téve meg az állatot. A pap az áldozat vérét az oltár környékén széthintette. A kora keresztény áldozatfogalomra is nagy hatást gyakorolt ez az elképzelés, Krisztus szintén az emberiségért (de nem az emberiség helyett) halt meg, eltörölte annak bűneit, és megújította a kapcsolatot Isten és az emberek között. A fő különbség a kettő között, hogy Jézus halála önkéntes és hatékony, mi több, tökéletes, megismételhetetlen, örökkévaló áldozat volt. Más kultúrákban előfordult, hogy az áldozati állat teljesen átvállalta az ember bűneit. Egyes nyugat-afrikai törzseknél az így kivégzett állatot emberként temették el díszes körülmények között; az ártatlanná vált ember pedig tiszta lappal folytathatta (kezdhette újra) életét. Az adományáldozatok esetében az ajándékok az istenség viszontajándékának, kedvezésének szóltak: Görögországban Pallasz Athénének, Zeusznak, Artemisznek, Árésznak és más isteneknek csatában aratott győzelemért hoztak áldozatot. Hasonló esetek az Ószövetségben is előfordultak. Köszönetnyilvánításnak számított például a zsengeáldozat a földművelő társadalmakban, amely egyúttal deszakralizálta az addig szent terményt, alkalmassá tette az emberi fogyasztásra. A termékenységet célzó rítusok gyakran éltek emberáldozattal, mivel olyan istenséget kívántak megjeleníteni, aki halálával, szétszabdalásával termékennyé tette a földet (Attisz, Adonisz, Tammúz, Ozirisz stb.). Az áldozat testét, illetve vérét sok esetben a földdel tették egyenlővé. Házak, utak, hidak és más építmények esetében ember- és állatáldozattal is gyakran találkozunk. Céljuk, hogy a rosszindulatú erők akadályba ütközzenek, ha rombolni, vagy élhetetlenné tenni kívánnak egy helyet; másfelől az istenség pozitív jelenlétét is megerősítik. Számos társadalomban időről időre a halottaknak is áldoztak, hogy távol tartsák őket maguktól, saját életerejüket megnöveljék, avagy a halottak isteneinek jóindulatát biztosítsák. A közösségteremtő áldozatok (amelyek végül is minden áldozat lényegét jelentik) az isten és az ember közötti kapcsolatot közös étkezéssel szentesítették; a görög thüszia vagy a zsidó zevah áldozatokban az oltáron elégetett áldozati étket az istennek szánták, a többin a hívők osztoztak. A hindu szóma-rituáléban az istenség az áldozati étket is áthatotta, így fogyasztásakor a résztvevők mintegy az istenből is részt kaptak. 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2002 / 7   »   Nem vagyunk vadak
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911