Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 3   //    «    13    » 
KELL EGY JÓ SZÓ - egy Szent Ágoston-idézethez
Kállay G. Katalin
Mit szólnak ehhez az asszonyok?
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

Ki ne szeretne „elvonulni a világ zajától”? Megteremteni egy olyan nyugodt és zárt életformát, amire nem hat a külső zűrzavar, ahol nem kell aggódni fölöslegesen, ahol egyetértésben élhetünk azokkal, akiket szeretünk... Nem is kell több, mint tíz ember – ha ráébredünk, hogy az egész világot nem tudjuk megjavítani, elég egy kis sziget, amit tetszés szerint berendezhetünk. Ez a sziget lehet egy szoba, egy otthon, egy tanterem, egy műhely... és a legfontosabb az egészben az emberi közösség – hogy úgy érezhessük: ide tartozunk. Szent Ágoston vagyonközösségről is beszél: önzetlen, őszinte barátságról, ami összetartja majd a társaságot. Nagy kérdés, hogy ezt az álomvilágot, intézményen kívüli intézményt meg lehet-e valósítani a földön anélkül, hogy a „világ zaja” megzavarná. Számtalan próbálkozást meg lehetne említeni – hosszabb-rövidebb élettartamú közösségek történetét —, de a legtöbbjükben egy belső paradoxon okozza a problémát: az ember egyszerre vágyik szabadságra és kötődésre, a világtól elvonultan egy másik világban érezné jól magát. Pedig minden kis sziget menthetetlenül a világ része: a szűk, baráti csoporton belül is lehetnek nézeteltérések, ott is akadnak kellemetlen feladatok, ott is kialakul a mindennapi élet rendje, és mindez sokszor zajjal jár. Csak akkor működhet a kommuna, ha ezt a (Heidegger szavaival élve) világba-vetettséget tagjai felismerik és vállalják.

Ágostont a jóleső álmodozástól és tervezgetéstől az riasztja vissza, hogy „Mit szólnak ehhez az asszonyok?” (Fontos, hogy nem nőkről szól általában, hanem feleségekről, akik hagyomány szerint férjük segítői és a család sziget-közösségének összetartói.) Mit szólhatnak? Három álláspontot szeretnék felvázolni, és Ágoston számára mindhárom ijesztő lehet:

1. Az asszonyok alkalmazkodhatnak férjük különcségéhez és elfogadhatják, hogy erre a játékra a férfiaknak szükségük van. Háttérbe húzódva, kívülállóként bírálhatják is a vállalkozást, egy kicsit megsértődhetnek, majd türelmesen kivárhatják, amíg elmúlik a szeszélyes időszak, amíg túlesnek férjük ezen a korszakon. De ha komolyan vesszük, hogy a tízfős társaság egy-egy évre két-két elöljárót választ a szükséges dolgok intézésére, és a demokrácia jegyében mindenkire sor kerül, Ágoston minimum ötévnyi időben gondolkodik! Nincs az a focimeccs, pókerparti, lóverseny, golfklub, ami ennyi időt venne igénybe! Öt év szabadságot senki sem vehet ki az életéből. Ha pedig úgy gondolják, hogy a vállalkozás határozatlan időre szól, a határtalanság szabja meg a határt férfiak és asszonyok között: akkor egyfajta szerzetrend alapításáról van szó, amelynek már nemcsak az a célja, hogy tagjai elvonuljanak a világtól, hanem, hogy a régi életmódjuktól teljesen elszakadva képviseljenek egy új értékrendet.

2. Mindezt persze megtehetik az asszonyok is: gondoljunk az apácarendekre vagy a középkor világi begina-mozgalmaira. Még logikusabb is lenne, hogy a feleségeknek, akiknek hagyomány szerint több közük van „a mindennapi élet zavaró gondjai”-hoz, mai szóval élve a „hétköznapok logisztikájához”, egyszer csak elegük lesz az egész zűrzavarból és hasonló barátnői vagyonközösséget szerveznek. Abban az esetben azonban, ha tényleg feleségekről van szó, akik sorsközösséget vállalnak a férjükkel, ez a vállalkozás hűtlenségnek számít, és ha szeretik a férjüket, nem is érezhetik jól magukat az ilyen kommunában. Arról nem is beszélve – hiszen ez egy új problémakört vet fel, amit Ágoston meg sem említ —, hogy mit szólnának ehhez a gyerekek?

3. De nem lehetne egy olyan közösséget elképzelni, amibe férfiak, nők, gyerekek egyaránt tartozhatnak? Az amerikai transzcendentalisták ilyesmit próbáltak megvalósítani Brook Farm nevű kísérleti intézményükben: napközben mindenki szorgalmasan dolgozik, együtt nevelik és tanítják a gyerekeket, majd estefelé kezdődik a valódi intellektuális élet, nagy beszélgetésekkel és vitákkal, amelyekbe bárki szabadon bekapcsolódhat. Ez nagyon szépen hangzik – de egy ilyen vállalkozás csak akkor különbözik az eredeti állapottól, ha a fizikai és szellemi munkát gyötrődés, fáradtság, nyűg és bosszúság nélkül lehet végezni. A transzcendentalistáknak nem sikerült, néhány év után feloszlott a kísérleti közösség. Nem csoda, hiszen a gond- és fájdalommentes életmód nem egy másik világ, hanem egyenesen a másvilág, a mennyország képzetét idézi, ami Jonathan Edwards 18. századi amerikai kálvinista teológus szerint épp abban különbözik a földi létmódtól, hogy a szüntelenül örömteli munkát végző üdvözült lelkek nem fáradnak el, együtt gyönyörködnek az isteni szépségben.

Ezek szerint a földön egyik alternatíva sem válik be igazán? Ágoston tíz férfi közösségéről beszél, talán tudat alatt visszhangozza a mózesi törvényt, amely szerint tíz felnőtt férfi jelenléte kell a közös imához, mert ez a csoport már gyülekezetnek tekinthető. Mind a mai napig nem lehet imádkozni a zsinagógában tíz férfi (a minján) jelenléte nélkül. Az ima is egyfajta időszakos elvonulás a világ zajától – de a lélek közössége éppen hogy erőt adhat arra, hogy a mindennapi élet zavaró gondjait elviseljük.

A lélek közösségéből természetesen nincsenek kizárva az asszonyok, a lélek közössége szabadságot adhat arra is, hogy mondjuk kedvenc íróinkkal, távol élő vagy már nem is élő szeretteinkkel érezzük magunkat egy társaságban. Az ilyen közösség megéléséhez a tartalmas jelenlét ajándékára van szükség, amely bármikor és bárhol meglepheti az embert: akár hajnali ötkor, főzés vagy órára készülés alatt a konyhában. Akinek ez megadatik, legyen akár férfi, asszony vagy gyerek, könnyebben tud szembenézni a hétköznapokkal.

Mondhatjuk-e mindezek alapján, hogy az intézményen kívüli intézmények valójában lélekben szerveződnek, és hogy csak úgy lehet őket a földön elképzelni, hogy nem egy másik világ felé, hanem a saját világunk felé fordítanak, éppen a földi életre készítenek fel bennünket?

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 3   »   Mit szólnak ehhez az asszonyok?
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911