Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 3   //    «    27    » 
Fenyő Ervin
Ki ez a talányos alak?
esszé 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

Az Erasmus kávéházban – ahol természetesen sötét van – két pofa beszélget. (Nem Hacsek és Sajó.) Azt mondja az egyik: „Miért használ álneveket? Csak felesleges bonyodalmakat okoz, szerzőségi vitákat...” A másik így felel: „Talán egyetért velem, ha azt mondom: amikor írunk, így is, úgy is kilépünk önmagunkból; a szó több értelmében kiírjuk magunkból magunkat.” „Nem – mond ellent az első –; épp hogy akkor leszünk azonosak azzal, akik vagyunk.” A másik nyomban rávágja: „Ami nálam ugyanazt jelenti. Beszélő álneveimmel azt a viszonyt pecsételem meg, vagy le, ami számomra inkább az írás előfeltétele. A végeredmény, hogy én ki leszek, vagy az olvasóm kivé lesz, már személyes ügy.”

Kövessük a szöveget visszafelé. Az olvasó – tetszik, nem tetszik – én vagyok. Amit olvasok: két író párbeszéde az írásról. A két író – mint kiderül –: Søren Kierkegaard és Edgar Allan Poe egy harmadik író, Kállay Géza képzeletében. Most ki vallja mindezt? Kállay Géza, Kierkegaard vagy Poe? Belátható: Kállay Géza két író párbeszédében – bajuszosként és sétapálcásként – álnéven (álneveken) vall az írásművészet hogyanjáról. És minden bizonnyal azt szeretné velem, az olvasóval közölni: játszom. Én vagyok Kierkegaard és én vagyok Edgar Allan Poe, és magamat rejtve kiírom, leírom magamból, magamról mindazt, amit a világról gondolok. És néha Shakespeare vagyok és Arany János, máskor Vörösmarty, Babits és Kosztolányi. Meg az a sok-sok szerző, aki a fejemben megfér! A sok-sok fordító, Shakespeare-kutató, angolok, amerikaiak – a sokat emlegetett Stanley Cavell például –, és persze magyarok. S mindez az Erasmus kávéházban – ahol természetesen sötét van –, s ami minden általam ismert és elképzelt jeles író törzshelye Leuvenben, mert oda járok. Én, akinek Remko – pszt! ő is én vagyok, csak el ne árulják! – ide adta a híres Szövegbe Helyező Szerkezetet – ami persze megint az én találmányom, csak maradjon titok! –, hogy segítségével bármely korban, műben, alakban – képzeltben és valóságosban – ott lehessek, de azonnal! Mi az, hogy ott?! Nem „-ról, -ről” beszélünk, hanem „-ban-ben”-ról-ről! Vagyis: a szerkezet segítségével belehuppanok a dolgok közepébe!

Az idézett párbeszéd Kállay Géza Semmi vérjel című kötetének – alcíme: „szövegbe helyező kísérletek” – záró novellájában olvasható. Novella, mondom, éppúgy, mint a most befejezett triptichon első kötetének, a Melyik Erasmus kávéházban történetei, míg a triptichon középső könyve, a Személyes jelentés filozófiai tanulmányokat és esszéket tartalmaz. A harmadik kötet záró novellája, A negyedik személy azért érdemel külön említést, mert olyan, mintha a szerző magaslatról nézne vissza a megtett, három kötetnyi útra, visszatér a műfajhoz, melyet első kötetében kipróbált, felteszi ismét nagy kérdéseit, és kaput nyit új művek felé.

Minden elolvasott könyv tükör. Próbára tesz, megmondja, mennyit értek a világból. A szerzők sem tesznek mást. Hiszen az írók először maguk is olvasók. Olvassák a világ jelenségeit – és megpróbálják értelmezni azokat. Az esszéíró drámákat, regényeket olvas, értekezést ír róluk, eljátszik a lehetőségek sokféleségével. „Van néhány kedvenc régi novellám, ami így hamarjában eszembe jut, de azokat nem én írtam” – mondja Ottlik Géza. Mint olvasó fedezi fel, hogy a „kedvenceket” ugyan más írta le, teljessé mégis ő tette. „Ez elidegeníthetetlen joga minden olvasónak.”

A „szövegbe helyező kísérletek” ugyanebből az olvasói helyzetből születtek, s különböző művek kapcsán vetik fel valóság és képzelet viszonyát. Illeszkednek – a nagy Kállay-találmány, a Szövegbe Helyező Szerkezet segítségével – régi alkotásokhoz, s folytatják a töprengést életről, az élet jelenségeit értelmező írásművekről, képzelt és valóságos személyekről. A téma lehet bármi. Shakespeare éppúgy, mint Kosztolányi, Vörösmarty vagy Babits.

A választás persze nem esetleges: Kállay Géza kedves szerzőiből válogat.

A művek sokféle időben születtek: Shakespeare Vízkeresztje, Viharja, Téli regéje a 17. század elején; Vörösmarty Csongor és Tündéje 1830-ban, Arany Ágnes aszszonya 1853-ban; Babits a 20. század első évtizedében vetette papírra az Esti kérdést, Kosztolányi pár évvel később, 1925–26-ban írta az Aranysárkányt és az Édes Annát. A választott művek sokat elárulnak a szerzőről, akinek erős gondolatisága és a filozófia iránti szenvedélyes vonzalma szembetűnő. Filozófia és művészet nagy kérdései foglalkoztatják, erről faggatja az alkotókat, költők és írók képzelt alakjait is. Különböző nézőpontokat idéz, ütköztet nemegyszer egymásnak ellentmondó álláspontokat, s miközben egyiket-másikat értelmezi, maga is állást foglal. A felfedezés izgalmában él, világa sokszínű és összetett, mint a könyve címlapjára idézett Vaszilij Kandinszkijé, aki formák és színek új harmóniájával fejezi ki mindazt, amit a világból felfog: így teszi hozzá az egészhez a maga „olvasatát”.

Kállay Géza fokozatosan avatja be olvasóit. Könyve elején felvezeti a Szövegbe Helyező Szerkezet már a triptichon korábbi köteteiből ismert ötletét, tisztázza, hogy személyes köze van a vizsgált témákhoz, nem csupán a szövegekről, a szövegekben szeretne tájékozódni. A Shakespeare-ről szóló nagy egység ironikus és önironikus felütése azt dörgöli az orrunk alá: nem vagyunk-e az angol drámaköltőt illetően olyanok, mint a Vízkereszt Malvoliója, aki úgy olvassa a belőle csúfot űző Mária és társai gonoszkodó levelét, mintha azt a szeretett Olivia írta volna? Nem ugrunk-e be, nem engedünk-e a kísértésnek, nem kötünk-e magunk is csokros térdszalagot, nem húzunk-e sárga harisnyát? A magyar Vihar-fordítások – újak és régiek – kapcsán kiderül, milyen áttételeken jut el hozzánk az angol eredeti. Hány árnyalat, hány értelmezés! Ugyanis nemcsak Remko, Kállay Géza is tud angolul és magyarul, s bravúrosan használja a nyelvet: nem elértve, megértve mindazt, amiről olvas, ami ugyan még mindig nem volna elegendő, ő azonban nemcsak olvassa a kortárs magyar Shakespeare-fordításokat, de össze is veti azokat az eredetivel. Sőt, könyvében Prospero híres búcsú-monológjának szó szerinti fordítását is mellékeli, megtisztelve az olvasót azzal, hogy maga is értékelhesse a különböző fordítói teljesítményeket. A kötet első nagy egységének legösszetettebb tanulmánya a Téli regével foglalkozik, melynek 1611-es bemutatójáról Simon Forman korabeli naplója tudósít. 1610-ben, az akkor 46 éves Shakespeare sok év londoni tartózkodás után költözik vissza Stratfordba. Idősödő ember, van fogalma a múló Időről – meg is jeleníti darabjában. Felesége 54 éves. A szerző Leontes és Hermione kapcsolatát ebből a személyes érintettségből – lám, a személyesség Shakespeare-re is érvényes! – indítja, első felvonásbeli nagy jelenetük értelmezéséből kitűnik, milyen kétértelmű Shakespeare eredeti szövege, mennyi – fordításban visszaadhatatlan – árnyalata van. Leontes Semmi-monológja előhívja a szerző filozófia iránti szenvedélyét – és máris Wittgensteinnél vagyunk. Az esszé műfajelméleti része Shakespeare kései románcait tárgyalja, majd hosszan értekezik Hermione szobrának megelevenedéséről. És persze az Időről, mely a darab két nagy részét egymástól elválasztja. Mit akar Kállay Géza megfejteni? Leontest? Shakespeare-t? Önmagát? Szenvedéllyel egyensúlyoz képzelet és valóság határán, aztán maga lesz Leontes, aki verset ír a menzán Hermionéhoz. Mire keresi a választ? Mit olvasunk, amikor Shakespeare-t olvassuk? Ki ez a talányos alak, akinek életéről oly keveset tudunk? Őt olvassuk valóban? Nem társszerzőit? Nem a fordító Kosztolányit, Babitsot, Vörösmartyt vagy Aranyt? Vagy nem inkább talán – a Szövegbe Helyező Szerkezet birtokában – önmagunkat?

„...egyszerre akarom megérteni a szöveget és önmagamat; amire rájövök, azt nemcsak a tudománynak szánom, ha kér belőle, hanem önmagamnak (és talán mások léthelyzetének) is. Ekkor az értelmező olvasó nemcsak gondolatokon hatol keresztül, hanem katarzison is áteshet” – írja Kállay Géza könyve 15. oldalán.

Ennek fényében katartikusak a magyar irodalmat érintő nagy tanulmányai könyve középső egységében. Az Ágnes asszony-értelmezés, Vörösmaty Éj-monológjának összevetése Babits Esti kérdésével, s két Kosztolányi-esszéje az Aranysárkányról és az Édes Annáról. Ez utóbbiak közül az Aranysárkányról írott tanulmányt szeretem a legjobban, tele van keserűséggel és részvéttel, mintha nem is Novák Antal tanár urat csapták volna be, verték volna meg, hanem az esszé íróját. Az Édes Anna-értekezés külön bravúrja, hogy Kállay Géza a legmélyebb toleranciával elfogadja Karinthy Frigyes Édes Anna-bírálatát, miszerint Kosztolányi regénye túlírt. Ám ami ebből kiindulva sikerül, az váratlan és előre nem számítható: mégiscsak a regényíró Kosztolányi Dezső felmagasztalása. Bravúr: megrendítő és megtisztító – amihez csupán eszköz „a sok-sok sütemény” és a „nagy-nagy konyhakés”.

A könyv záró egysége filozofikus értekezéseket tartalmaz az irodalmi és filozófiai metaforáról, metafizikáról, nevekről, névmásokról, hogy eljusson a kötetzáró novelláig, melyről már szóltam. Hogy ki a címadó „negyedik személy” – nem árulom el, majd elolvassák! Mindenesetre nem igazán lepődnék meg, ha Géza barátom – ülvén az Erasmus kávéházban, ahol (ne feledjük!) természetesen sötét van – úgy kezdené következő könyvét, hogy már alig győzi számolni a leveleket, oly sokan jelentkeztek: ők, ők a negyedik személy.

Személyesen.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 3   »   Ki ez a talányos alak?
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911