Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 6   //    «    3    » 
Baros Beatrix
Szemlélet kérdése – beszélgetés Nagy Gézával
interjú(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


2002-ben jött létre a fogyatékos emberek élethelyzeteit modellező, a társadalmi attitűd-formálást és a játékot szórakoztató, interaktív módon összekapcsoló Ability Park. Kezdetben változó helyszíneken, 2007 februárjától egy éven át állandó kiállításként működött a Millenáris Park Jövő Háza Központjában. 2008 júniusa óta új, állandó helyszínen várja látogatóit a hatodik kerületi Dessewffy utcában. Nagy Géza a parkot működtető egyesület elnöke.

 

2002-ben alakult meg az „Európai Fogyatékos Emberek Évé”-t előkészítő bizottság. Számos kongresszuson és előkészítő megbeszélésen vettem részt, és az volt az érzésem: az érintettek találkoznak egymással, vitatkoznak, megbeszélnek, rengeteg tanulmány készül, elhatározzák, hogy megváltják a világot, aztán hazamennek, és nem történik, nem változik semmi. Kezelhetetlennek tűnő kommunikációs csapdák bukkantak fel, amelyekből nem tud kilépni a fogyatékos-üggyel foglalkozó szakma azóta sem. A harcos időszaknak addigra körülbelül a végére értünk. Az esélyegyenlőségi törvény létrejöttéért, az Országos Fogyatékosügyi Program megszületéséért, bizonyos fogyatékos-ügyi lépések tervszerű megteremtéséért vívott mozgalmas – valóban harcos időszak volt ez, melynek eredményeképpen fokozatosan megerősödött a szakma. De közben mindenki, akinek a problémák orvoslása, a cselekvés egyébként dolga lett volna, azt mondta: ők nem értenek hozzá, bízzuk inkább a fogyatékos-ügyre.

Csakhogy a problémák jelentős része nem fogyatékos-ügyi probléma.

A legsúlyosabb gond a használható környezet, az esélyegyenlőség biztosítása. Nem csupán az akadálymentesítésről van szó. A szakma jól látta és rendkívül ügyesen próbálta elmondani, mit kellene tenni ’akadálymentesítés’ címszó alatt, ebből át is jött két-három pont, ugyanakkor ez le is szűkítette a kört. Például ahhoz, hogy az épületbe kerekesszékkel is be lehessen jutni, rámpára van szükség. De ha már megvan a rámpa, a többi nem olyan izgalmas. A lényeg, a bonyolultabb üzenet nem ért célba, így nem jutottunk közelebb az érdemi akadálymentesítéshez: hogy a teljes környezetnél, a helyiségeknél, a járófelületeknél, a bútorok elhelyezésénél, a szolgáltatás kialakításánál is mindenki számára egyenlő esélyű hozzáférést biztosítsunk, és hogy egyébként sem csupán kerekesszékes mozgássérültekből áll a fogyatékos társadalom. Ez már olyan összetett volt, hogy nem sikerült átadni, és leszűkült a gondolkodás egy-egy látványosabb probléma megoldására. Ez a furcsa kommunikációs jelenség sokszor felbukkant a fogyatékos-ügyben.

Az is világos volt, hogy egyszerre kellene szólni a döntéshozókhoz, a végrehajtókhoz, a különböző szakmák képviselőihez, a társadalom egészéhez, és ennek is megvannak a maga buktatói: a politikai döntéshozókat értelemszerűen csak megfelelő mértékű társadalmi támogatottság esetén érdekli a fogyatékos-ügy, a nagy társadalmi támogatottságban azonban elveszik a politikai döntéshozó felé címzett mondanivaló, mert ha széles réteghez szólunk, automatikusan leegyszerűsödik az üzenet. Új eszközökre volt szükség, hogy eredményeket érjünk el. Azon gondolkodtunk, hogyan teremthetnénk olyan helyzeteket, ahol a fogyatékos-ügyi ismereteket át lehet adni – elsősorban egy már meglévő célcsoportnak, és rajtuk keresztül a társadalom többi tagjának. Célcsoportként az iskolás gyerekeket választottuk, mert a gyerekeken keresztül lehet eljutni a családhoz – és ha ez megvan, a szülők talán a családon kívül, a saját szakmájukban is tudnak tenni valamit az ügyért.

Észrevettük, hogy ha mi akarunk mindig mindent elmondani, az emberek figyelme hamar másfelé fordul, így aztán az információt nem építik be, nem válik élővé, használhatóvá. Azt a pillanatot kell hát megtalálni, amikor az emberek tényleg teljes figyelemmel fordulnak a fogyatékos személy felé. Ehhez általában át kell törni egy lelki gátat, és ebben segít a játék. Megfordulnak a szabályok: mi vagyunk a vezetők, a játékos – a parkba érkező látogató – pedig érthető módon szeretne jót játszani. El akarja sajátítani a játék szabályait, hogy ő legyen a legügyesebb, leggyorsabb, legjobb. Ehhez meg kell tanulnia a szabályokat. Tehát nem a fogyatékos-ügy ismeretanyagának átadása a cél: az csupán eszköz, amit a játék során használunk. Az Ability Park lényege, hogy mindent játékos formában próbálunk újrafogalmazni.

A személyes tapasztalatszerzés mindig erősebb, mint bármilyen előadás vagy konferencia.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 6   »   Szemlélet kérdése – beszélgetés Nagy Gézával
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911