Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 6   //    «    25    » 
Bujtor László
Mars
esszé
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


METAMORFÓZIS-TÖRTÉNET

 

A Mars bolygó a Naprendszer legkülső Föld-típusú bolygója. Átmérője fele, tömege mindössze egytizede Földünkének. Bolygónk 150, a Mars átlagosan 228 millió km-re kering központi csillagunktól, Nap körüli pályájának elliptikussága ötszöröse a Földének! Durva hasonlattal: ha egy hossztengelye mentén kettévágott főtt tojást képzelünk magunk elé, a kör alakú tojássárga szegélye rajzolja ki Földünk pályáját, a befoglaló tojásfehérje külső, héj alatti része pedig a maga ovalitásában mutatja a Mars pályáját. A tojás-hasonlat nemcsak a Föld és a Mars pályáinak alakját, de arányaikat is helyesen modellezi. A marsi pálya elnyújtottsága magyarázza, hogy a két bolygó keringése során 400 millió kilométerre is eltávolodhat egymástól, ellenkező esetben, tehát a maximális megközelítés idején „alig” 56 millió kilométer választja el a két égitestet. A Mars Földhöz képesti legközelebbi és legtávolabbi helyzete közötti hétszeres távolságkülönbség okozza, hogy a földi megfigyelő számára a vörös bolygó égbolton látszó átmérője 3,5-től 25 ívmásodpercig terjed. A Mars látszó átmérője jelentős változékonyságának másik

– a laikus megfigyelő számára talán fontosabb – következménye a bolygó fényességének változása. Olyan csillagászati helyzetekben, amikor a vörös bolygó a legközelebb kerül Földünkhöz, holdtalan éjszakákon a Mars a harmadik legfényesebb égitest. Földközelsége idején még a legfényesebb csillagot, a Siriust is elhomályosítja. Fényét csak a Vénusz maximális látszó fényessége haladja meg. 2003-ban a Mars annyira közel került bolygónkhoz, amire a következő 60 000 évben nem lesz példa: 52 millió kilométer volt a távolság. De ez csak csillagászati értelemben vett közelség, mert a Mars még így is a Hold távolságának 346-szorosára haladt el mellettünk. 2003 augusztusában az éjszakai égbolton feltűnő Mars pazar és félelmetes látványt nyújtott. Akik ismerik a naprendszer felépítését, a bolygók helyzetét, méreteit és valódi távolságaikat, még azoknak is lebilincselő látvány volt a vörösen izzó bolygó. A késő kőkor paleoasztronómusai vagy az antikvitás babonás, sokistenfélői nem is Marsot, egyenesen a hadisten tűzszekerét látták. Babonás félelmük nagyon is érthető. Az éjszakai égbolt két legfényesebb égitestje, a Sirius és a Vénusz szikrázó, állandó intenzitással csillogó fehér lámpácska. Bezzeg a Mars! Mérete, fényessége és színe változik, mi több, az emberi vér vörösére emlékeztet – akár sápadt narancsos, akár vérvörös. Ez a Mars évszakos felszínváltozásának következménye (a felszínváltozást meg a sarki jégsapkák kiterjedése és visszahúzódása okozza), de belejátszanak a szintén évszakokhoz kötött nagy marsi porviharok: a vörös szín ereje és intenzitása ezektől a viharoktól függ. A bolygó talányosságát tovább növelte, hogy az elnyújtott pályán keringő Mars gyakran kerül együttállásba vagy fedésbe az ókor többi, istenként tisztelt égitestjével, így a Vénusszal, Jupiterrel és Szaturnusszal. A Merkúr esetében ez nem áll fönn, mert a legbelső bolygó olyan közel kering napunkhoz, hogy ilyesfajta jelenség megfigyelésére nincs lehetőség. A Mars „anomáliás” viselkedése és nyugtalanító színe az átfogó csillagászati ismereteket nélkülöző távoli őseinket babonás félelemmel töltötte el. Királyok rettegték, csillagjós papok próbálták a bolygó-isten „szándékait” kifürkészni. Ám az emberi történelem mély kútjába pillantva hiába keressük azt, akinek elméjében először fénylett föl a bolygó (had)isteni természete. Csak feltételezzük, hogy az újkőkori ember ismerte a bolygót. Az első fennmaradt, négyezer évvel ezelőtti, babilón ékírásos táblák szerint már istenként imádták. De nemcsak Babilóniában (tehát az indo-európai kultúrkörben)! Az összehasonlító mitológia remek példákat kínál. A dél-amerikai és csendes-óceáni kultúrákban ugyancsak ismerték és félték Mars-isten helyi megfelelőjét. Minderről remek összefoglalót ad Ev Cochrane könyve. Én inkább végigkövetem az antik bolygó-isten négyezer éves metamorfózisát az ókor véres hadistenétől napjaink Mars-testvérének megszületéséig.

 

 

Nergal, Árész és Mars – hadistenek különböző kultúrákban

 

Nergal, a babilóniai isten kezdetben fény-isten volt, aztán az alvilág ura lett. A ránk maradt babilóniai himnuszokban a háború isteneként és a pestis terjesztőjeként ábrázolták, és a babilóniai asztrál-teológiai rendszer a vörös bolygóhoz kapcsolta. A Mars metamorfózisa csak a reneszánszban kezdődött, ám isteni archetípusának kialakulása a görög-római mitológiában gyökerezik. De a görög hadisten sem előkép nélküli – ezt bizonyítja a babilóniai Nergal.

Árészt eredetileg a thrák törzsek tisztelték. A Homéroszt megelőző időkben föld alatti természeti istenség, és egyaránt osztogatott szerencsét meg romlást, az idők során pusztító természete kerekedett fölül. A bolygó-isten engesztelhetetlen vérszomját emberáldozatokkal próbálták csillapítani. Mindenekelőtt hadifoglyokat áldoztak kiengesztelésére. Az emberáldozat szokása még a korai görögöknél is dívott, de a homéroszi időkre már felváltotta az állatáldozat, és a legyőzött ellenség fegyvereinek felajánlása az istennek. A görög művészet előbb szakállas emberként ábrázolta, teljes fegyverzetben, alig lehet megkülönböztetni kísérő harcosaitól. Homérosznál és Hésziódosznál Árész még harciasabb. Kedveli a harci zajt, a küzdelmet és a férfihalált. Telhetetlen a háborúban, joggal és igazsággal nem törődve egyik pártról a másikra áll (ezzel formálja meg a hadiszerencse forgandóságát), csakhogy tovább szítsa a harcot. A korai ábrázolás finomodik aztán: a szakálltalan ifjú harcias természetére már csak sisakja vagy pajzsa-dárdája utal. Az érett görög szobrászat legszebb alkotása talán a Ludovisi Ares-szobor. Az isten ereje és szépsége lenyűgöző, mégis: a görögöknél Árész soha nem volt népszerű. A görögök jelleme és kereskedőszelleme annyira távol állt lényétől, hogy nem akadt városállam, amelyik védő- vagy főistenévé választotta. A halhatatlanok közt ő a legvadabb. Örömét csak a gyilkolásban, az esztelen tombolásban és öldöklésben leli. Az Íliász több helyen megörökíti nyughatatlan és vérszomjas természetét:

 

de hiszen látom, hogy e harcot

meg nem szűntetitek, míg eggyetek el nem esik már,

vérrel elégítvén ki Árészt, a szilárd csatavívót [...]

Árész, gyilkos Árész, vérmocskolt, bástyalerontó,

nem jönnél-e a harctól elriogatni e férfit, [...]

vezetőjük Árész maga volt s a hatalmas Enűó;

ez hordozta a szégyennélküli nagy hadilármát,

míg Árész roppant kelevézt csóvált a kezében

 

Homérosz:

Íliász, V. ének, Diomédész vitézkedése

(ford. Devecseri Gábor)

 

A későbbi korokra tovább öröklődött Homérosz Árész-felfogása, bár az Árésznak szentelt himnusz az istent az Olümposz támaszaként, az istenek legszentebb szándékainak megvalósítójaként említi:

 

Árész, te rendkívüli erejű, harci szekeret hajtó, aranysisakos, bátorszívű pajzshordozó; városok megmentője, bronzfegyverzetű, erős karú, lankadatlan és hatalmas lándzsájú! Oh, Olümposz védelmezője, a háborús győzelem atyja, Themis szövetségese, az engedetlenek szigorú kormányzója, becsületes emberek vezére, a bátorság uralgó királya, ki megpörgetve tüzes gömbjét az éterben, a bolygók hétszeres pályái közt, miben lángoló paripáid örökké hordoznak a mennyország harmadik égboltja fölött. Hallgass meg, emberek segítője, ifjúság rettenthetetlen adományozója!

 

Árészhoz. Homéroszi himnuszok VIII.

 

Rómában Mars sokkal nagyobb tiszteletnek örvendett. Ezt magyarázza a rómaiak militáns természete, hódító vágya. Sőt, a rómaiak egyenesen Marspitertől (Mars atya), azaz az istentől származónak tartották magukat. Itália pásztornépei közt Mars eredetileg a tavasz istene (az év harmadik hónapja ma is nevét őrzi). Ezért volt szent állata a harkály, a titokzatos erdőségek szimbóluma. A legrégibb időkben Marsnak itt is emberáldozattal kedveskedtek; főleg ellenséges foglyokkal. Később az istenáldozat enyhült, és lovak, kosok vagy kutyák feláldozására szorítkozott. A harcias rómaiak birodalmuk alapítóját, és Juppiter után a második főistent tisztelték benne. A monda szerint Romulus és Remus is Mars fiai voltak! Bizonyára ezért másolták a római mesterek a görög Árész-szobrokat. A birodalom hanyatlásával konzerválódott az antikvitás Mars istenképe, s csak évszázadok múlva formálódott emberibbé.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 6   »   Mars
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911