Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 6   //    «    27  
BELSŐ RUHATÁR
Horgas Judit
Tánc
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Táncházba járunk, Emma meg én. Finoman felvont szemöldökkel tűri a bukdácsolásom, néha kicsit megbök, és a tánctanár felé biccent: figyeljek oda, megint lemaradtam, jobb láb, bal láb, szökken, dobbant, fordul és vissza, előlről. Minden erőmmel koncentrálok, hogy ne égessem magam a hatéves lányom előtt. Persze neki könnyű, az óvodában már megtanulta az alaplépéseket, én meg láthatóan reménytelen eset vagyok: minél jobban figyelek, annál többször tévesztem el a ritmust. Önbizalmam romjaira támaszkodva torkomszakadtából énekelem, hogy sej, rozmaring, rozmaring és nyugtázom Emma elismerő pillantásait, amikor újabb és újabb daloknál bizonyítom, hogy bár falábú vagyok, valamire mégis használhat: hazafelé majd többször elismételteti velem a dalszövegeket, míg meg nem tanulja.

Körbe-körbe forgunk, pörgünk, dobbantunk, leveszem a pulóverem, sej rozmaring, rozmaring, lihegem egyre halkulva, és furcsa hangra leszek figyelmes. A kisebb-nagyobb gyerekek körtáncát egy fiatalember nézi, egészen közel áll, de mégsem a körben, és artikulálatlanul gurgulázik. Énekel. A következő csoporttal érkezhetett, a különféle fogyatékkal élő felnőttekkel, de jóval fiatalabbnak tűnik a kint üldögélőknél: tizenhat–tizennyolc éves lehet. Down-kóros arcán széles mosollyal, egyre hangosabban énekel, és a gyerekek bizonytalanul nézegetik. Nem a látvány szokatlan: az integrált táncház lényege, hogy este majd együtt táncolunk. Amíg a gyerekek a szomszédos teremben mesét hallgatnak és kézműveskednek, a tánctanár a fogyatékkal élőkkel foglalkozik, és a végén gyerekek és felnőttek együtt ropják.

A fiú inkább azért kelt feltűnést, mert elszakadt a csoportjától: talán a muzsika csalta a táncterembe. Előre-hátra himbálózik és egyre közelebb kerül a körhöz. Megnyugtatóan mosolygok, mert látom Emma szemén, hogy fél a furcsán gajdoló fiútól. Mindkét kezemet fogja, éppen egy páros forgást gyakorolunk, óvatosan oldalazva húzna el, minél messzebb. Rendületlenül mosolygok rá és a fiúra. Maradunk a helyünkön. A lépésekre koncentrálok, jobb láb, bal láb, dobbant, fordul, a fenébe, megint eltévesztettem, másik lábbal kilép, kezdjük újra. Egyszer csak ott áll mellettem a fiú, még mindig énekel, és várakozóan nyújtja a kezét. Az előbb rámosolyogtam, hát habozás nélkül hozzám lépett, és most türelmesen vár.

A páros táncból közben ismét körbe rendeződünk, egyik kezemmel Emmát fogom, másikkal a fiút, lépdelünk szépen, először lassan, aztán egyre gyorsabban, ahogy a tekerőlant és a kecskeduda mind feszesebb tempót diktál. A fiú elhalkul, de tartja a ritmust, szorítja a kezemet és néha felnevet. Lelassítunk, dalt váltunk, kácsa, kácsa, özvegy kácsa, ki a párját nem találja, és a tánctanár mutatja az újabb figurát: hátul keresztezve kellene kezet fognunk. Egy ideig tanulmányozom: jobb kéz ide, bal kéz oda, nem, éppen fordítva, Emma felé nyújtom a kezem, de hátulról a még mindig mosolygó fiú megragadja a karom. Ez így nem fog menni, legalább négy kéz kellene – körülnézek a teremben, bejött-e a gondozója vagy néhány társa: talán már észrevették, hogy elszakadt a csoporttól, csak hagyják, hadd táncoljon. Általában álldogálnak néhányan a terem szélén, beszélgetnek, élvezik a zenét, figyelik a táncoló gyerekeket, várnak a sorukra. Most sehol senki.

Emma vár, a többiek keresztezik a karjukat, indulnunk kellene, mert feltartjuk a körből formálódó sort, már a sarkunkban toporognak: kácsa, kácsa, özvegy kácsa. A lányomra nézek, és látom, hogy látja: számítok a segítségére. Egy pillanatig még tétovázik, a legtöbb gyerek jóval nagyobb nála, szívesebben maradna velem. Nem kérdezek, 
ő sem szól, a mellette álló kislányhoz lép, és elindul nélkülem. A fiúra mosolygok, mi is lépdelünk, a keresztfogást meg sem próbálom, csak lógatjuk összekulcsolt kezünket, pörgünk, forgunk, és énekelünk, kácsa, kácsa, özvegy kácsa, ki a párját nem találja, keressen magának.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 6   »   Tánc
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911