Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 7   //    «    7    » 
Kenyeres Zoltán
Radnóti Miklós és a Nyugat
esszé(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A START-ÉV

 

Babits Mihálynak már korábban föltett szándéka volt – talán éppen a versrovatot is erősen markában tartó Osvát Ernővel szemben –, hogy maga köré gyűjti a fiatalabb nemzedék költőit-költőpalántáit és istápolójuk lesz. Ez a belső indíték látszott megvalósulni 1928 decemberében, amikor a Nyugat a hó 14. napján előadóestet rendezett a Zeneakadémia Kamaratermében „Fiatal írók előadóestje” címmel. A bemutatásra kiválasztott verseket Somogyi Erzsi, Palotai Erzsi és Ascher Oszkár adta elő. Előbb azonban Babits Mihály olvasott fel egy meghatott pátosszal fogalmazott kis esszét. Ennek szövege a Nyugat 1929. január 1-i számának élén jelent meg. „Mikor egy csoport újon jött madár jelenik meg változó egünkön – felhőink alatt vagy gyér napunk tüzében –, jönnek és szállnak, s dallamos ékben húznak át szürke városaink fölött – ha ahhoz a ritka emberfajtához tartozunk, amelyik néha még fölemeli fejét, hogy túllásson az utcán és még a házcsúcsokon is, ahol a transzparensekre szánt reklámbetűk napközben oly kiábrándítóan feketéllenek, különös, nosztalgikus érzés támad bennünk, amint a váratlan szabad és szárnyas sereget megpillantjuk: hát itt vannak újra! hát tavasz van újra!” Sok újon jött fiatal író azonban nem szerepelt a hangulatos, szép esten, legtöbbjük nevét már ismerhette a literátus közönség, sőt, az olyanok, mint Erdélyi József, Sárközi György, Szabó Lőrinc akkor már nagy rendszerességgel jelentek meg a Nyugat hasábjain. Kivétel nélkül azokhoz tartoztak, akiket a második nemzedék névvel jelöl az irodalomtörténet-írás. Babits még évek múlva is őket nevezte fiatal íróknak, belőlük válogatta össze 1932-ben az Új anthológiát. Mintha nem vette, vagy nem akarta volna észrevenni, hogy kezdtek megjelenni az irodalom terepén a még fiatalabbak, kezdtek kibújni a tojásból a harmadik nemzedék írói-költői.

1929 májusában jelent meg első nemzedéki szerveződésük, a Jóság című antológia: ebben már szerepelt Radnóti Miklós is, rövid életű folyóiratok után itt látta először nyomtatott könyvben a verseit. A nemzedék megjelenésének szempontjából 1929-nek van még egy anekdotikus története, amelyre érdemes emlékezni. A nagy nevű Pesti Hírlapnak Szombathelyen volt egy állandó tudósítója, nevezett Novák Károly, akinek hétről hétre ki kellett találni valami városbeli érdekességet. Nem lehetett könnyű dolga, 1929 áprilisában pedig végképp megállt a tudománya, viszont sürgette a határidő. Mentőötletként jutott eszébe, hogy bemegy a gimnáziumba, megkeresi az igazgatót, hátha mond valamit. Az igazgató széttárta a karját: mi történhet egy vidéki iskolában, ami érdekelné a fővárosi lap nagyérdemű olvasóközönségét. Hacsak nem az a furcsa kisfiú. Kiszólt a tanáriba, kérem, küldjék be a Weöres Sanyikát, mondják meg, hozza magával a verseit. Kisvártatva pöttöm fiúcska jelent meg az ajtóban, udvariasan meghajolt. Az igazgató elvette tőle verspaksamétáját és átnyújtotta Novák Károlynak. Ha van annak a mondásnak valami jelentése, hogy leesett az álla, hát Novák Károlynak leesett, amikor otthon többször egymás után elolvasta a kisfiú verseit. Nyomban felküldte őket Pestre Bónyi Adorjánnak, a Pesti Hírlap irodalmi rovatvezetőjének, akinek ugyancsak leesett az álla. Haladéktalanul betette a verseket az éppen szerkesztés alatt lévő vasárnapi számba. Előszót is írt hozzá: Mint csillag az égen. A csodagyereknek híre ment a versolvasók körében, s örömmel látták, hogy a lap következő vasárnapi számában is közölt tőle egy kisebb gyűjteményt. Ezek között volt az Öregek, amelyet később Kodály Zoltán megzenésített. Egyik legszebb kórusműve lett. A kis vékonydongájú fiúcskában – alighanem ő volt a legkisebb az osztályban – magatudó lélek lakott. Még azon a nyáron, 1929 nyarán fölkereste Babits Mihályt Esztergomban – a szegény, félszeg Radnóti Miklós ezt csak egy évtizeddel később merte megtenni – igaz, a bricsesznadrágos kisfiú levelet vitt az anyukájától: kedves Mihály, talán emlékszik még arra a lányra, akivel hajdanán együtt táncolt Pécsett a megyei jogász bálon. Babits kedvesen, tárt karokkal fogadta a kisfiút, leültette, kérdezgette, és a látogatás végén négy könyvvel ajándékozta meg.

 

 

A NYUGAT ELLEN – A NYUGAT FELÉ

 

Radnóti Miklós nem robbant be ilyen fergetegesen az irodalmi életbe, igaz, nem is volt ilyen kirobbanó tehetség. Lassan, hosszú előkészületek után jutott az ismeretlenségből előre a félig-meddig ismertség és elismertség emelkedő lépcsőin. Eleinte nem is a Nyugat felé indult el, pedig abban az időben alighanem minden pályakezdő költő oda igyekezett. ő a Kortárs című folyóirathoz csatlakozott, 1930-ban társszerkesztője is lett, hét versét, egy elbeszélését és négy kritikáját jelentette itt meg – de ez a folyóirat nemhogy nem tartozott a Nyugat szövetségesi körébe, inkább ellensége és kérlelhetetlen kritikusa volt. A folyóirat 1929-ben a Nyugat fejfájára címmel adott közre szerkesztőségi vezércikket, egy évvel később örömmel üdvözölte József Attila híres-hírhedt pamfletjét Babits ellen, aztán közölte az Egy költőre című verset, amelyben József Attila „Dala-dög”-nek nevezte Babitsot. Weöres Sándor jobb ajánlólevéllel kopogtatott be Babitshoz, mint Radnóti, akiről csak azt tudhatta (ha tudta), hogy az őt nem éppen kedvelő Kortárs ifjú társszerkesztője. Az összefüggésre nincs filológiai bizonyítékunk, mindenesetre tény, hogy Radnóti 1931-ben tíz versét küldte el Babitsnak, de Babits mind a tízet visszautasította. Aztán egy évvel később, 1932-ben mégis közölt egyet.

 

 

ESTEFELÉ

 

A zápor már

a kertfalon futott,

fiatal zápor volt:

pirulós!


Szoknyáját összekapta és

kék ég derült

a lábaszárán.


Majd csönd lett.

Az útja villogott

s a fákra esti kóc űlt.


Két bokor játszott később

mozogva máriást,

lapjaik pattogtak

s fölhangzott nevetésök.


Ültem. Köröttem

leültek a rózsák

és rámszuszogtak.


Az égen két szerető

szíve röpült,

két késői

nyögdécselő galamb.

 

A már komoruló időben ez a kis idill tetszett meg Babitsnak. Nemzedékéhez képest Radnóti nem késett el ezzel az első Nyugat-közléssel, abban az évben jelent meg Weöres Sándor és Vas István is először a Nyugatban, de Jékely Zoltán csak 1935-ben kapott először helyet a versrovatban. Négyük nevét emelheti ki a kései irodalomtörténet a harmadik nemzedék költői közül. Jékelyt Halász Gábor támogatta, Vas István útját Kosztolányi Dezső egyengette, Weöresnek maga Babits Mihály volt az atyai mentora, de Radnótinak senki. Távolról Sík Sándor próbált néha szólni az érdekében, de ő maga sem tartozott a Nyugat belső köréhez. Radnóti árván született, árván nőtt fel és árván érkezett az irodalom kapujába.

Az 1932-ben közölt egy szál vers nem nyitotta meg előtte a közlések kapuját. Nem következett folytatás, a következő évben egyetlen versét sem hozta a folyóirat, pedig egész kötetre való új verse volt, akkor jelent meg a Lábadozó szél. Babits, aki éber tekintettel követte a fiatal irodalom alakulását, fel is figyelt a kötetre és recenziót írt róla. Hányan vágyakoztak akkori, fiatal írók, fiatal költők, hogy Babits megtisztelje őket azzal, hogy akárcsak a nevüket leírja valahol, és álmodni sem merték, hogy egész recenziót ír róluk. Radnóti megkapta ezt a megtiszteltetést, de csak addig örülhetett, amíg el nem olvasta a cikket. A Nyugat 1921 óta rendszeresen és állandóan publikálta Erdélyi Józsefet, 1928-tól állandó szereplő lett Illyés Gyula, de Babits nem szerette a népi irodalmat, nem szerette a népi költészetet. Ízlése ellen volt. Márpedig a sok tájvers és sok tájkép alapján Radnótit is valami népi ivadéknak képzelte, talán maga előtt látta, amint a pajta előtt áll csizmásan, bajszosan és egyik kezével éppen a lajbija zsebébe nyúl. Ha felvilágosítják, hogy nem vidéki parasztfiúról van szó, hanem ágrólszakadt, pesti zsidógyerekről, talán liberális lelkének mélyéről nagyobb megértést tanúsít a kötet iránt. Így Sértő Kálmánnal vonta egy kalap alá.

„Sértő Kálmánt olvasva nem vagyunk mindig messze a ’szotyogó szotty’ és ’rotyogó rotty’ poézisétől. Sőt, épp az a másik fiatal költő is (Radnóti Miklós), akinek új könyve paplanomon hever, s akinek modern szabadvers-uniformisa alatt talán halkabb líra gyenge szíve dobog: ilyen virágénekeket dalol:

Minden alszik itt, két virág is szotyogva

egymásra hajlik ... s rotyogva nő...

 

Ahol a virágok is szotyognak és rotyognak, ott nem csoda, ha a napfény ’hasrafekszik utakon és nagyokat mélázva vakarja farát’. Ebben a költészetben a Kraftausdruckok pótolják az erőt, a pongyolaság a spontánságot, paraszti születés a hivatottságot, s a fenegyerekség a tehetséget.”

Radnóti alighanem dührohamot kapott, amikor elolvasta a cikket. Amúgy sem sok kellett hozzá. Nem szerette Babitsot, tulajdonképpen nem szerette (akkor még) a Nyugatot sem. Éppen azokban a hetekben előadást tartott az új magyar költészetről a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumában. Ilyeneket mondott: „Az a láz, mely a század elején a Nyugat megindulásával magasra szökik, a forradalom elbukásával hirtelen fagypontra száll. A forradalommal, illetve ezt megelőzően már a világháborúval a Nyugat költészete megbukik. (...) A Nyugat fiataljai (...) zsákutcába jutottak, és ma elhallgattak, vagy önmagukat ismétlik”. Még egy-két évvel később is fortyogó harag és keserű epe öntötte el, mikor leveleiben, naplófeljegyzéseiben a Nyugatot vagy Babitsot említi. Babitsot egyszerűen dögnek nevezte, „az a dög Babits” – írta 1934-ben. Ugyanabban az évben diktátornak is mondja: „Szitává kellene lőni ezt a rohadt diktátort, ezt az idegbeteg átkot a magyar irodalom testén”. Vagy ugyancsak 1934-ben a naplóban: „Az agg koszorús nem szereti a kényelmetlenül ’Nagy tehetségű’ fiatal költőket. Azaz engem”.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 7   »   Radnóti Miklós és a Nyugat
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911