Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 8   //    «    4    » 
Handi Péter
Átellenből
próza(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


 

(GYŰRŰ) Valamikor a hetvenes évek végén megkérdeztek egy öregedő magyar írót, hogyan érzi magát. „Hülyülök, hülyülök – válaszolta –, de még van miből.” Ez jár az eszemben itt Ausztráliában, amint a kormány kétségbeesett próbálkozásait figyelem az általános gazdasági és pénzügyi világválság begyűrűzésének kivédésére. Az elmúlt év szeptemberében Amerikában kezdődő bankvilági összeomlás egy csapásra megváltoztatta a politika nyelvét; a regnáló munkáspárti kormány addig jelzők felső fokaival szólt csak az ország jövőjéről, a következő három év kilátásairól, a beruházásokról – amelyeket persze az előző, liberális kormányzat képtelen volt véghezvinni. A rózsás jövő alakzatai plakátokon, beszédekben, televízióban és lapokban nyomultak – a szokásos jogos-jogtalan öndicsérettel. Az ellenzék köteles kritikáira a magabiztos és villogóan öntelt mosolyú miniszterelnök és pénzügyminisztere mindig a rózsás jövő színesben vetített képeivel válaszolt, mellékesnek tekintve, hogy az előző kormányzat költségvetése milliós-billiós többletet hagyott örökbe.

Aztán bevágott a világválság-villám, és a politika nyelve átmenet nélkül váltott. „Nagyon nehéz évek jönnek” – jósolta a pénzügyminiszter –, a harmincas évek depressziója óta nem volt ekkora krízis”. „A tervezett beruházásokon változtatni kell, és felkészülni a nagy munkanélküliségre” – tódított a mandarint is tűrhetően beszélő miniszterelnök.

Mit lehet ilyenkor csinálni?

Ez volt a hamleti kérdés. Vélhetően amerikai közgazdászok tétova próbálkozásait fejlesztette tovább a kormány, mikor elhatározta: a bőségszaru-hagyatékot a polgárok nyakába zúdítja, emígy költekezésre, fogyasztásra inspirálva a népet, beindítva az ipart és kereskedelmet. A posta 900 dolláros csekkeket kézbesített a lakosság nagy részének (nyugdíjasok, egyedülállók, a megélhetési szint alatt élők, sokgyermekesek stb.), három és fél százalékra csökkent a kamatláb, ezreseket kaptak ifjú házasok első házvásárlási kölcsönükhöz, havi hatvan dollárral emelkedett az alapnyugdíj. Nem elég azonban jónak lenni – emberismeret is kell hozzá. A nép a 900 dolláros rendkívüli adományt nem költötte el a bevásárlóközpontokban, hanem betette a bankba, „ki tudja, mit hoz a holnap”-logikával. Érthető. A kormány pánikja is érthető; az új gazdagságot biztosító kínai érc- és barnaszén vásárlások leálltak – ezen a miniszterelnök mandarinja sem segített. Az új költségvetés 7 évre terjedő adóssághalmazt rak az országra, 58 billiót kell majd visszafizetni, amit – remélhetőleg – a gigantikus beruházások visszatérítenek. Úthálózatok, vasútvonalak, autógyárak tervei röpködnek a levegőben, munkaalkalmakat teremtő állami beruházások, a magántőke remélhető bekapcsolódásával megtoldva. Működik majd a dolog? Az öregedő magyar íróval ellentétben az ausztrál kormány nemigen mondhatja, hogy „...még van miből”.

(AZ ELŐBBI FOLYTATÁSA) A melbourne-i utcán azonban szokatlan és mondhatnám, szívmelengető jelek tűnnek fel, valóságos társadalmi összefogásról tanúskodnak. Elsőnek egy vegetáriánus ételekre specializált vendéglő hirdette, hogy megszünteti az étlapi árakat és a vendég fizessen annyit az ételért, amennyit akar, azaz amennyit tud. A „Lencse és egyebek” nevű vendéglő tulajdonosa, Shanaka Fernando feltűnő táblát helyezett kirakatába: „FIZESS ANNYIT, AMENNYIT MEGENGEDHETSZ MAGADNAK!” „Szeretném, hogy legyen egy hely, ahová az emberek úgy jöhetnek enni, hogy közben nem érzik alacsonyabb rendűnek magukat anyagi helyzetük miatt” – magyarázta a tulajdonos. Mondani sem kell: megnőtt a hely forgalma, és ez pótolja a haszonkulcs csökkenését. Fernando eredeti és rokonszenves észjárásának bizonyítéka, hogy a jelenlegi gazdasági válság-légkört pozitívumnak tartja, mert az embereket arra kényszeríti, hogy megvizsgálják szociális-társadalmi érzéküket.

Egy fodrásszalon is „vette a drótot”, „ZSEBEDHEZ MÉRTEN FIZESS” – hirdeti meglévő és jövendőbeli klienseinek hajvágásért, fésülésért, s minden egyéb szakmai szolgáltatásért. Egy nő se legyen megalázott, mert nem engedheti meg hajának ápolását, szépségének jó érzését. A tulajdonos, Jacob Kiriati elmondta, hogy volt olyan kliense, aki a szokásos 30 dolláros bodorításért 10 dollárt fizetett, és hetekkel később, amikor megengedhette magának, pótolta az összeget.

Mindez valami olyasmit mutat, hogy a társadalom a maga módján asszisztál a kormánynak, talán határozottabb, praktikusabb lépésekkel is, mint az elvont bankvilággal érintkező állam. Tudja, mi köze van a mindennapoknak a globális válsághoz.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 8   »   Átellenből
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911