Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 8   //    «    6    » 
Lugosi Lou
A szerkesztő
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Tizenegy óra felé sűrűsödni kezdett a levegő a lakásban. Az utcán nagy dir-durral söpört a szél, nyüszített, csapkodott. Néhány szárnysuhogással megjött az Írás Angyala.

– Úristen!

András a kádban volt, elé se tudott menni. Rémülten kapkodta magára a törülközőket, egyet a vizes hajára, egyet a hátára, vállára, akárhová. – Istenem, hát eljött!

Mennyire kérte, mennyire hívta. Előfordult, hogy ült az üres papír előtt, és csak nézte, nézte a fehér lapot, a fehérség meg csak csípte a szemét.

Az Angyal a konyha felől érkezett, lebámult az üres kávéscsészékre, szárnya huzatjával lesöpörte a morzsákat az asztalról, levert egy tányért, ami a kövön eltört.

Ekkora cirkusz egy kis írásért – mondta Anya. Nem számított, mit mond, mert András anyja már nem élt. Bele-beleszólt az életébe, de nem vett részt benne.

András leborult az Angyal előtt a konyhakőre. Az Angyal ráfeküdt a hátára, és ráborította a szárnyakat.

 

Hároméves volt, amikor hangosan, hibátlanul elmondta az Altatót. Rövid nadrágot viselt, skótkockás nyakkendőt és zakót, bőrgombokkal. Négyéves korában szerette volna elolvasni a verset, és nyaggatta a szüleit. Minden betűt ismerni akart. Tudta, hogy minden a betűkön múlik. A betűkön áll vagy bukik a világ, a mindenség – vagyis a Szöveg. Ujjongva fogadta a lerajzolt betűket. Ujjongott és külön-külön becézgette őket. Kicsi „b”, mondta az ágyában, lefekvés után, szegény, kicsi „b”, meg kell támasztani egy vonallal, hogy el ne essen. A „d” betűhöz meg egyenest kell tenni, nehogy elguruljon.

Nemsokára minden betű az övé lett. Lám, ez az én birodalmam, énekelte. Ötévesen mindegyiket kivágta, tenyérnyi méretben, rózsaszín kartonpapírból. A betűk elárasztották a szobát, asztalon, széken, szőnyegen pihegtek. Összeálltak, szétváltak, keringtek, keveredtek, remegtek – Szavak születtek. András üvöltött. Meghatottságában zokogott és odadobta magát a szavak elé.

 

Először író lett, és szerkesztőkhöz vitte válogatott szavait. Gondosan csomagolt, szép, hosszú mondatokat. Aztán szerkesztő lett, és az írók küldték neki az idegen, hamis szerkezetekbe gyömöszölt szóáradataikat. Fél év alatt kétezernél több kéziratot kapott. A szavakkal tele lett a szerkesztőségi szoba, lecsúsztak az íróasztaláról, ráültek a szekrénypolcokra, kilógtak onnan, sokszor lábbal kellett visszatolni. Ilyenkor még megrémült – csak nem rúgtam beléjük? De igenis, csapkodta őket. Még légycsapóval is. A szerzők látták, amint leüt egy-egy kéziratot és ordít: há-há-hááá! Írók pedig mindig lapultak az ajtófélfa mellett. Nem tudni, hogy kerültek oda, hiszen a szerkesztőség portáján nem juthattak csak úgy át. Talán az ajtófélfa termelte őket. Mindenesetre beleolvadtak az ajtókeretbe, mint akik nem tudnak megállni, hasukon gyűrögették papírjaikat – szégyenkezve tán vissza is gyömöszölik magukba. – Há-hááá! – ugrott az ajtófélfának András, és belevágta a papírvágó kést. Skótkockás nyakkendőt viselt és bőrzakót. A kollégák idegösszeroppanásra gyanakodtak. Túl sok betű sűrűsödött körülötte. Ekkora súlyt a szoba sem bírhat el, beszakad.

Nem kaphatna nagyobb szobát?

A sok olvasást a szeme is megsínylette. Le se tudta csukni. Éjjel se. A nyitott szem mélyén megjelent egy hátára fordult, kapálódzó szarvasbogár. András fűszálat csúsztatott a lábai közé, hogy megkapaszkodjon, megforduljon, felszálljon, repüljön, de a hatalmas rovar az ágas-bogas szarvával nyúlt a gaz után, és továbbra is tehetetlenül vergődött. Csak a hímeknek van ilyen agancsuk, gondolta. Óvatosan megpiszkálta. Fekete, kemény pajzsa alatt megpillantotta a szárnyát.

Ő az! Az Angyal! Kinyírták! Eltorzították!

Az asztalos se tudta megjavítani az ajtófélfát. Ki kell cserélni, mondta.

 

Rendkívül hosszú lábával ekkor belépett a történetbe K., a pszichológus. András a diványán feküdt, és elmesélte, hogy félelmei általában a sötétedéssel érkeznek. Ilyenkor felkapcsolja a lakásban az összes lámpát, szól a televízió, üvölt a zene, de úgy látja, a kínzó képzetek ettől nem pusztulnak el, inkább bemenekülnek a testébe, mélyre, a gyomra táján helyezkednek el.

– Szorongás – mondta a pszi. – Tizenkétezer forint. Nos, végül is mitől fél?

– Most ettől a tizenkétezer forinttól. Arra gondolok, mi lesz, ha nem tudom kifizetni ezt a tizenkétezret. Mi történik azzal, aki a saját félelmeiért sem tud fizetni.

– Ó, tizenkettőt azért mindig össze lehet szedni! Gondoljon arra, hogy vannak súlyosabb esetek is, húsz- meg huszonötezresek. A szorongás a legolcsóbb. Szóval mitől is fél?

– Amikor ezt kérdezi, magától. Most legjobban magától. Nekem túl magasnak, túl szikárnak tűnik, túl sok haja van. Azt hiszem, összevásárolja a tizenkétezres félelmeket, mert azok a legolcsóbbak, disznóbőrbe varrja vagy hurkát csinál belőlük. Megeszi. Ugye, megeszi? Ne nyúljon hozzám!

– Ne sikongasson, András! Ne viselkedjen úgy, mintha húszezres bajai volnának! Üljön fel! Nem kell feküdnie, és ne mondja el a gyerekkorát! Máris megmondom, mit csináljon. Vegyen egy kutyát! Egy fehér, hosszú szőrű ebet.

András felült, és azon töprengett, ki a csuda ajánlotta neki ezt az embert. A pszi közben kiment a konyhába, nagy kancsó vizet hozott, s mivel a szerkesztő nem kért belőle, az egészet kiitta.

– Nézze, kérem – emelte meg a hangját a pszi –, a leghelyesebb, ha Szent Ágoston filozófiájából indulunk ki. Ez a legpraktikusabb, mert a legrövidebb út, és fél óra múlva új betegem érkezik. Nos, Szent Ágoston azt mondja, és ezt szóról szóra idézem magának, igen, azt mondja, hogy lelki nyugalmunknak négy zavaró mozzanata lehet: a félelem, az öröm, a szomorúság és a vágy. Én az egyetlen kutyával mind a négy lehetőséget megoldom. Hosszú gyakorlatom alatt megtapasztaltam, hogy a kutya a legjobb gondolatelterelő. Amikor jelentkezne a félelme, meg a többi, még épp csak sejlik, de a kutya jelzi, hogy sürgős ügyben utcára kell vele futni. Amikor szorongás kísértené, az állatnak enni kell, labdázni – András, egy kutyát szeretni kell. Ölbe venni, tenni-venni körülötte, néha még öltöztetni is. A kutya hamar az élete része lesz, nem jut idő sötét gondolatokra! Lehet, hogy világosakra sem, de az nem rám tartozik. A szorongásnak vége!

 

A szerkesztői iroda kitárt ablakán be-betáncolt a májusi szél. Meglebbentette az íróasztalon fekvő papírokat. Mint fehér sirályok, lebbenő lepkék, emelgették szárnyukat. András végigsimított rajtuk. Elszállhatnának, ha hagynám. Felkapná őket a szél. Szegény, kicsi „b”, mi történne vele a forgószélben?

Amikor „az év legjobb szerkesztője” lett, a kollégák pezsgőt nyitottak, egy szőke riporterlány interjút készített vele. – Mit üzen az olvasóknak? Kollégái erre sietősen kimentek, András azonban elégedetten mosolygott.

– Úgy találom, eddigi írásaimmal ellentétben, hogy az élet egyszerűbb, mint gondoljuk.

– Mit vár a jövőtől?

– Szárnysuhogást. Azt kívánom, hogy az Írás Angyala rátegye kezét ezekre a szállni készülő, fehér lapokra.

A lány nógatta még, ez volt az első interjúja.

– Nem tudna még mást is kívánni a szerkesztő úr?

– Nem, nem tudok.

Nagyon elegáns volt, kockás zakót viselt és sötétbarna bőrnadrágot.

Az íróasztala előtt fehér, hosszú szőrű kutya feküdt.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 8   »   A szerkesztő
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911