Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 9   //    «    26    » 
BELSŐ RUHATÁR
Kámán Balázs
Hallotta a jó hírt?
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



A metróbejáratnál állt, csoda, hogy a délutáni csúcsban nem söpörte el a tömeg, meg sem taszították, ki sem kerülték – mintha áthatolhatatlan aurája védené, pedig szakadatlanul és hangosan szólította a ki-be jövőket. Nem lépett, csak erre-arra fordult, szolgálatkészen hajlongott, és mondta: Hallotta a jó hírt? Hallotta a jó hírt?
Szürke zsákvászon csuhájára két keresztbe kötözött és madzagra erősített ágacska lógott, meztelen lábfején széles, fehér gumi tartotta a talpa alá szabott papundeklit, sötétszőke, vékony szálú haját is gumi fogta össze, a szemében öröm és őrület izzott – első ránézésre fiatalembernek látszott, de lehet, hogy nő volt, és már nem is fiatal. A hangja sem segített eligazodni: Hallotta a jó hírt? Mindenkit megszólított, legalábbis úgy tűnt, minden egyes elhaladót külön-külön szeretne megszólítani, s noha folyamatosan ismételte ugyanazt – Hallotta a jó hírt? –, a nemtelen hang nem volt se gépies, se személytelen. Legtöbben úgy mentek el mellette, mintha nem látnák, nem hallanák, akadt, aki válaszolt a kérdésére: persze, hallottam!, vagy ühüm... naná... mindenki hallotta; egy-két kisgyerek megbámulta, amíg a felnőtt tovább nem húzta; a közeli, nemrégiben nyílt zálogház és ékszerüzlet szórólapját osztogató lány fintorogva és egyre ingerültebben nézte – nem mennél arrébb?... máshová? –, de hogy meghallatlan maradt a felszólítása, még a durvább folytatás is – azt mondtam, húzz el! –, maga ment át a másik kapuhoz. Egy bottal tipegő aggastyán morgott rá – nincs mit hallani... nincs jó hír... az nincs... –; gyereket és szatyrot cipelő asszony sziszegte, hogy csinálhatna valami értelmeset ahelyett, hogy akadályozza a forgalmat, a biztonsági őrök is megnézték maguknak, kedvetlenül mustrálgatták, aztán vállvonással, szó nélkül hagyták, de végül is alig-alig figyelt rá valaki. Épp csak annyira és annyian, hogy nyilvánvaló legyen: csakugyan ott van, áll a metróbejáratnál, érthető szavakat mond, nem tukmál virágot, újságot, parfümöt, nem tart a kezében semmi elsóznivaló, kétes eredetű cuccot, még egy túlvilági életen kalauzoló kiadványt se; a vak is látja: nem pártnak toboroz; teste van, öltözéke – minden olyan, amilyen.
Hallotta a jó hírt? – öreghez és gyerekhez fordult, terhes nőkhöz, a kéz a kézben siető párokhoz, a mobiltelefonba hadarókhoz és a fülhallgatóval trappolókhoz; nem tett különbséget, nem voltak kiválasztottjai és kirekesztettjei, megszólította a tűsarkú cipőben billegőt, a hátizsákkal menetelőt, hájas és aszott embereket, tetováltakat, lila és sárga hajúakat, dezodortól bűzlőket, két népviseletbe öltözött asszonyt, cigányokat, útikönyvet silabizáló diákokat, részegeket, szájukban rágógumit forgató-csámcsogó bakfisokat – Hallotta a jó hírt?
Nem tűnt ki a tér és a metróállomás körüli mindennapi zsivajból; az eldönthetetlenség, hogy férfi vagy nő, fiatal vagy idősebb, a tudhatatlanság, hogy honnan érkezett, mikor cövekelt le éppen itt, és meddig bírja a szólongatást – hová, kikhez tér majd vissza, vannak-e társai, közössége, vagy magányos hírhozó – mindezen senki se akadt fönn, senkit nem késztetett megtorpanásra. Lázas tekintete nem keltett bizalmat – talán nem is taszított. Különben hiába, hogy egyenként próbálta megszólítani az arra haladókat, hiába kínált a mozdulata, hangja, pillantása örömöt, hiába szedte szaporán a levegőt, mondhatni, kapkodta, hisz minden megszólalást-odafordulást elragadtatott légvétellel vezetett be, s a nagy forgalomban-tolongásban iparkodott minél több járókelőt beavatni – hiába; senki iránt nem mutatott érdeklődést, s így óhatatlanul, mégis, valamennyire, a közvéleménykutatók rutinmunkájára hasonlított, amit csinált.
Hallotta a jó hírt? – próbált külön-külön mindenkit lelkesíteni, de mintha mindegy volna neki, kinek újságolja el a hírt. Nem is történhetett egyéb: néhány gúnyos válasz – ó, igen, többet is... –, pár komor pofa lépett-csoszogott el mellette, rá sem nézett, csak dohogott – jó hír... az nincs... jó soha nincs... –; de ő folytatta, rendületlenül. Nem változtatott a hangján, a pillantásán, a gyerekeket is magázta: Hallotta a jó hírt? –, és a megszólítottak többsége felemelt vagy leszegett fejjel, közömbösen továbbment; bent a mozgólépcsőhöz vagy kint a téren zoknit, esernyőt, hímzést árusítók sorfalához érve nem is emlékezett rá.
Mire, kire emlékezhetett volna bárki? Sárga villamosok siklottak, fehér távolsági buszok hajtottak a végállomásra, kék buszok álltak indulásra készen, a lámpák jelzésének ritmusára gyorsultak-fékeztek a színesebbnél színesebb autók, siettek az emberek; a hangzavarból kitörni és uralkodni vágyott egy négytagú popzenekar, azt is túlkiabálni igyekezett néhány portékáján túladni akaró asszony – az ég borult volt, nem ígérkezett eső, itt-ott fel is szakadozott a világosszürke felhőréteg, és látszott az alacsonyan szálló repülőgép; a metróbejárat melletti újságos üvegből itta a sört, és közben úgy nézte a szemközti plakátokat, mintha először látná.
 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 9   »   Hallotta a jó hírt?
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911