Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 12   //    «    1    » 
Péter Ágnes
Aranyháló
esszé
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Nem lehet a percet kalickába zárni, még saját aranyhálójában sem lehet rabul ejteni, állította Louis MacNeice a harmincas években, az európai történelem egyik baljós elôjelekkel fenyegetô korszakában. De csak azért is megírta a Napfény a kerten címû verset, amelyben kijelenti, hogy nem lehet a percet saját örömeiben sem fogva tartani: You cannot cage the minute / Within its nets of gold... És persze a vers fogva tartja a perc örömét elmúlásának rémületével együtt, s így megtapasztalhatóvá teszi az örök mozgásban lévô percek és a végtelen idô egyensúlyát. Talán minden vers, minden mûalkotás ebbôl az „azért is”-bôl születik: a lehetetlent véghezvinni, a „futós idôt” (15) megállítani, az idôtapasztalatnak értéket adni. Ez a „fogatösszeszorító dac” (525) hajthatta azokat is, akik megcsinálták ezt a könyvet, a Liget Verses öröknaptárát, amelynek megjelenése fölötti örömünket kinyilvánítani és megosztani gyûltünk most össze. Mint mûtárgy ez a kötet is erre a paradoxonra épül, a fogalmi összeegyeztethetetlenségére a napnak és az öröknek, a huszonnégy órából álló napnak, a háromszázhatvanöt napból – mellesleg a szerkesztôk szökôévvel számoltak, tehát háromszázhatvanhat napból – álló évnek, ezeknek a természeti tapasztalatainkkal mérhetô ritmusegységeknek és a végtelenrôl való sejtelmünknek.
Kant szerint a képzelet nem képes összefogni a megmérhetetlent, „összeroskad önmagába a feladat súlya alatt”. Az, hogy képtelenek vagyunk egészében megragadni a végtelent, mint egészet elgondolni, félelmet kelt, de ez a félelem elôhívja az észben eleve benne lévô fenséges eszméjét, mely ráébreszt bennünket fölényünkre a természettel szemben, az észnek az érzékeléstôl független lehetôségeire. A fenséges tapasztalatát kísérô érzelmi állapotot Kant mint a félelmen felülemelkedô örömöt határozza meg.
Feltehetôen ez a félelmen való felülemelkedésre, a megmérhetetlen magunk alá gyûrésére ösztönzô vágy késztette az észt, hogy apró részeire szabdalja az idôt (15), és létrehozza a végtelen mérhetô egységeinek fikcióját. Hogy ez miként történt, arra Platón enged következtetni: az ember felnézett a csillagos égre és megtalálta a természeti rendben ismétlôdô mozgásokat, a csillagok szabályos járását, és az égi harmóniában felismerte a saját értelmében mûködô rend érzékelhetô képét. Ezzel a renddel azonosítható Platón demiurgosza, aki „az örökkévaló istenek számára létrejött szentélynek” láttán „örvendezett, és örömében arra gondolt, hogy mintaképéhez még hasonlóbbá teszi... mozgó képmását alkotja meg az örökkévalóságnak, és berendezvén az eget, ezzel megalkotja az egységben megmaradó örökkévalóság szám szerint tovahaladó örök képmását, amelynek mi az idô nevet adtuk.”
Az i. e. 3. század végén a világ egy másik pontján keletkezett Jób könyvének írója már tud mérôeszközrôl is: a napórán az árnyék lassú kúszása mutatja a végtelen idô mérhetô szakaszait, az évekké, hónapokká összeálló napokon belül az órákat: „Nem rabszolga élete van-é az embernek a földön és az ô napjai nem olyanok-é, mint a béresnek napjai? Amint a szolga kívánja az árnyékot és amint a béres reményli az ô bérét: úgy részesültem én keserves hónapokban és nyomorúságnak éjszakái jutottak számomra.”
Ezt a szubjektíve a keserûség által kimért idôt, objektíve a fény elôl futó árnyék sebességével meghatározható idôt a modern kalendáriumok egy szûkebb vagy tágabb közösség mindennapi életéhez kötik azáltal, hogy összehangolják az egyén és a közösség érdekeit. Rögzítik a társadalmi, kereskedelmi, gazdasági élet eseményeit, s hozzá hangolják az azokban résztvevô egyedek mentalitását, minthogy a felkínált információkon és egyszerû moralizáló szövegeken keresztül felekezettel, régióval, csoporttal való azonosulásra késztetik, például nôként, férfiként, gyermekként szólítják meg, földmûvesként, tanítóként vagy diákként határozzák meg a felhasználót. A Liget-naptár a hagyományos kalendáriumoktól eltérôen olyan közösség tagjává avatja az olvasót, amely nem tud embercsoportokra vonatkozó osztályozási kategóriákról, vagyis történelmi, életkor- vagy nembeli, nemzeti, vallási korlátok által meghatározható egyénrôl. Olyan a végtelenségig tágítható olvasóközösséget hoz létre, melynek tagjai ismerik és felismerik Kant fenségesét, vagy akik vallásos megrendülést élnek át a platonikus égbolton vándorló csillagképek láttán (36), s mindenekelôtt akikben örömteli megrendülés támad, ha újra megtapasztalják a magyar nyelvû irodalmon belül keringô áramkörök erejét, ha szinte egyszerre gyönyörködhetnek Babits és Bornemisza Péter nyelvi csodáiban (82, 84).
A történelmi értelemben vett barátok itt ismét együtt vannak: Pilinszky Négysorosa mellett ott van Kondor Béla egyik Rajza, Petôfi újra maga mellett tudhatja Arany Jánost: március 15-én két vers szerepel, a Nemzeti dal és az Évnapra (120). Február a legsúlyosabb hónap, de itt újra találkozik Babits és József Attila, mert egymás után olvashatjuk a Balázsolást és a Magad emésztôt, a Nem emel fölt és az Ôsz és tavasz közöttet (66, 68; 81, 82). Tágabb ívû kapcsolódásoknak is tanúi vagyunk, például Weöres Sándor T. S. Eliot iránt érzett nagyrabecsülésének (201), Kosztolányi Virág Benedek iránti hódolatának (51), vagy Kondor Béla Blake elôtti tisztelgésének, sôt, azáltal, hogy Kondor Szent Péter képét is a vers mellé illeszti, egy mélyenszántó Blake-értelmezést is nyújt a szellemes társításokon át fogalmazó naptár (238). Mert ugyancsak gondolatébresztô a versek és képek párbeszéde. Sokszor a kép illusztrálja, de forma- és színspekulációi jóvoltából elmélyíti a versek korábban felismert jelentésrétegeit: A puszta télen dimenzióit Tornyai János Téli tája nyitja még tágasabbra, Vörösmarty Elôszavának megôszült istenét, mely megteremti a világot s az embert, e félig istent, félig állatot és elborzad a zordon mû felett, mintha Vajda Lajos Ezüst gnómja a szöveg alatt valami félszemû vagy sokszemû életellenes idolként fogalmazná újra (26-7). Vajda János Virrasztók címû versének kategorikus imperatívuszát felerôsíti Ország Lili képén az egymásra hányt sziklákon lebegô gyöngéd bokor formája, zöldje (46-7). Sokszor a kép ellenpontként szerepel: Vörösmarty iszonytató kijelentésének súlyán – „az ember fáj a földnek..., a testvérgyûlölési átok virágzik homlokán” – könnyít valamit, nem is keveset, Anna Margit bûbájosan ártatlan Múzsája rögtön a vers alatt zöld levelekbôl font koszorújával (266-7). Csokonai kéjt óhajtó esedezése a rózsabimbóhoz a férfi és a nô szempontjából kap értelmezést a mellé helyezett Gulácsy-képen, az Eksztázison (199). Hihetetlenül felerôsíti egyik-másik kép hatását, hogy milyen szövegkörnyezetbe kerül, vagy egy-egy vers erejét, hogy milyen képek, formák és az azokkal hagyományos asszociációs kapcsolatban felmerülô gondolatok mellé kerül. Talán leginkább Mednyánszky képeinek aktualitása és mindentudása válik ismét nagyon is egyértelmûvé. Felmagasztosul a test, holott csak „rossz gúnya, melyet a könny öntöz” (32), holott csak „a lassú lázak háza” (33) csodás férfiaktjaiban, lenyûgözô intenzitású arcaiban.
Az is gondolat- és érzelemgazdag élményt nyújt, ahogy a verseket a széljegyzetekben elôolvasóink szemérmesen személytelenül vagy meghitten személyesen, kisajátítva magyarázzák. Milyen megfellebbezhetetlen a hang, amely szerint a Téli éjszaka jól ismert két sora – „Üllôt csapott a tél, hogy megvasalja / a pántos égbolt lógó ajtaját” – azt közli, hogy visszavonhatatlanul magunkra maradtunk, s milyen igaza van annak is, akinek gondolat- és érzelemvilágában József Attila szeretetet kolduló kisöcsénkként van jelen!
Az újra olvasott versekrôl írt kommentárokban felsejlik kinek-kinek az egész élete, életének fontos terei, például a Városmajor, vagy meghatározó idôpontjai, például az ötvenes évek. A személyes érintettség a látszólag objektív hang- és ritmusmagyarázatokból, a kultúrtörténeti érvelésekbôl, az okos szöveg-egybevetésekbôl is kiolvasható, s ez megkérdôjelezhetetlen hitelt ad az értelmezéseknek.
A szó legszorosabb értelmében öröknaptárt kaptunk: nincs korszakolás a versek és képek sorrendjében, a vers soha nem redukálódik a közéleti gondok merô illusztrációjává. Azonban valóságos történelmi lecke fiúknak és lányoknak, ahogy január 18-án éppen a Fortissimo szerepel, ahogy március 15-e hagyományosan a Nemzeti dalt hívja elô kulturális emlékezetünkbôl, április 4-én a Harmadnapont kínálja a naptár újraolvasásra, ahogy október 23-án az Egy mondat a zsanokságrólt. A képek mindeközben átívelnek ezeken a pontokon és azt sugallják, hogy egybeesik a kezdet és a vég.
Ahogy az idô mérhetô, mérhetô talán a jutalom is, amelyben a naptár által életre hívott közösség részesül. Mit kap a költô béréül? Jó esetben egy almát Virág Benedektôl. A szerkesztôk reményeim szerint újabb együtt való töprengésre kész barátokat. Az olvasó meg valamit abból, ami az Ember víg célja: „Piros, tartós öröm”-öt (89), a gazdagság, az együtt átélt érzések és gondolatok s rajtuk keresztül a gazdagodás élményének az emlékét.

A zárójelekben szereplô számok a verses naptár oldalaira vonatkoznak.

http://www.liget.org/microsite/oroknaptar

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 12   »   Aranyháló
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911