Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2010 / 2   //    «    10    » 
Földes György
Extremitás lenne a haladás?
esszé
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Ravasz könyvet vesz kezébe az olvasó. Ravasz, mert sem címe, sem szerkezete, sem fejezetbeosztása nem árulja el önmagát. Nem meghatározások, korrajzok egymásutánisága adja ki a gondolati ívet, nem egymásra épülő elemzések és következtetések viszik előre a tudásra éhes tekintetet. Ravasz ez a könyv, mert lassan, nem lineárisan építkezve, hanem megszakított gondolatmenetekkel vezeti az olvasót egyre mélyebbre. Teszi talán azért ezt a módszert alkalmazva a szerző, mert előbb magát a problémát akarja elfogadtatni, hogy azután – nem tagadva a megoldás nehézségét – állásfoglalásra késztessen a haladás ügyében.
Mi is a probléma? Az, hogy a modernitás korában a fennálló rend kritikái, amelyek a tőkés rendszer hibáit saját lényegéből eredeztették, a teljes tagadásra, tehát a demokratikus intézmények, a piac elutasítására kényszerítették a baloldalt. Majd a liberális kapitalizmus tényleges meghaladására tett kísérletek erőszakra, és még tovább, magának a valóságnak megerőszakolásához, totalitárius rendszerek kialakításához vezettek.
Mi akkor a teendő a mai, a posztmodernnek is nevezett korban, ha a mai kapitalizmus is súlyos nehézségektől, ne féljünk kimondani, ellentmondásoktól terhes? Amikor a társadalmi viszonyokat ma is áthatja az igazságtalanság? Mit tegyenek azok, akik tudják, hogy a rendszerkritika ma nem kevésbé indokolt, mint az elmúlt másfél évszázadban, de nem akarnak ugyanarra az útra tévedni, mint amelyre a kapitalizmust meghaladni igyekvő radikális baloldal lépett egykor? Van-e transzcendencia nélküli rendszer- és kapitalizmuskritika? Van-e a demokrácia követelményéből nem engedő baloldali alternatíva a mai kapitalizmussal szemben? Szabad-e, megengedett-e a sztálinizmus, az államszocializmus veresége után „túlgondolkodni” a kapitalizmuson, lehet-e egy másik, emberibb rendszert kívánni az emberiségnek?
Ezek azok a kimondott-kimondatlan kérdések, amelyekkel a szerző, számos baloldali gondolkodóhoz hasonlóan küszködik.
Rokonszenves törekvés. A szerző a történelemhez fordul segítségért. Erre utal az Eric Hobsbawmtól kölcsönzött alcím. Ez a történelem azonban nem az a történelem. Kiss a filozófiát beszélteti a huszadik századi történelemről anélkül, hogy szabályos tematikus filozófiatörténetet művelne.
Ebben a könyvben Jean-Paul Sartre, Albert Camus, Walter Benjamin, Hannah Arendt, Jacques Derrida mellett olyan gondolkodók extremitás-elemzéseivel ismerkedhetünk meg, mint Giorgo Agamben, Pavel Florenszkij, Jean-Pierre LeGoff, Emmanuel Levinas, Zbigniew Bauman, Peter Sloterdijk, Gilles Lipovetsky, Slavoj `´Zi`´zek, hogy csak a nagyobb terjedelemben megjelenőkre hivatkozzunk. Ebből a sorból talán csak Florenszkij lóg ki, akinek az élete érdekesebbnek tűnik, mint társadalomelméleti munkássága. Saját polcomról – amelyről az előbb felsoroltak egy része őszintén szólva eddig hiányzott – egy szerzőt ajánlottam volna: a posztmodern kapitalizmus kultúrájának mély értőjét és kritikusát, Fredric Jamesont. Ő sokat segíthetne a szerzőnek a jelenkori kapitalizmus bírálatában.
Ezek a megjegyzések nem változtatják meg a lenyűgöző, tiszteletet parancsoló összképet, amely korábban nem ismert gondolkodók olvasására ösztönöz.
Számomra, aki a posztmodern idején, és azzal szemben is hiszek abban: a valóság lényege nem az, hogy szövegekben jelenik meg, vagy hogy csak általuk létezik, ezért a szövegekben éppen az a fontos, ami segít megérteni a valóságot. (Persze ettől még kötelező és nem haszontalan emlékeztetni a szöveg nyelvi, társadalmi vagy éppen ideológiai meghatározottságára.) Méltánylandó, ha egy szöveg nem az „igazi” szövegértés nehézségeiről győz meg, hanem az olvasó és a valóság közé áll, hogy jelezze, milyen nehéz is, bonyolult is szövegnek lenni. Méltánylandó, ha a szöveg nem a megismerés nehézségeiről szól, hanem inkább arról, miként is érthetem meg a szöveg segítségével a világot, amelyben éltek és élek. Szerencsére, a könyv gazdag tárháza az ilyen elemzéseknek. Azok a szövegelemzések a legvonzóbbak, amelyek valójában a történelmi és társadalmi összefüggésekre irányítják a figyelmet.
Nagy öröm, hogy a szerző saját megállapításai, gondolatai nem maradnak alatta az általa értelmezett szövegek színvonalának. Álljon itt bizonyítékul egy ars poeticának is tekinthető idézet: „Az a társadalomtudomány, amely nem tud mit kezdeni az átlagember átlagszenvedéseivel, legyen bármely elegánsan kidolgozott, valahol mégiscsak utat tévesztett.” (202. o.)
A könyvben jelentős helyet foglal el a totalitarizmus bírálata, talán túlságosan is nagyot a benne lévő újdonságértékhez képest. Erre magyarázatot ad a cél. Ezek a részek hitelesítik: a szerzőben nincs nosztalgia az államszocializmus, a paternalizmus, a diktatúra iránt. Könyvének antikapitalista érzülete, a mai kapitalizmus bírálata nem a demokrácia tagadására, hanem megerősítésére épül. Ebből a szempontból fontos a könyvet lezáró gondolatmenet is, amely az elnyomás és a barbárság elleni küzdelem jegyében egyszerre igényli a demokratikus vitát, a politikai képzelőerő vállalását és az alternatívakeresést. (265. o.)
E fonalat már az indító fejezetek gombolyítani kezdik. Kiss már akkor számon kéri a politikai szövegen az összevethetőséget és a jövőakarást (76. o.), amit haladásnak is érthetünk, ha hiszünk a társadalmi problémák megoldhatóságában.
A könyv kapitalizmuskritikája, a menedzser-ideológia és a szakértő-mítosz bírálata is erre a hitre épül: ha a lét nem feltétlenül ésszerű, és ha a puszta lét nem elégséges igazolása a fennálló rendnek, ha a globális-liberális kapitalizmus is hordozza a totalizálódás veszélyét, akkor indokolt a megelőzésen, a meghaladáson gondolkodni. (82–83. o.) Jellemző, hogy hosszan idézi Sloterdijket, hogy akiben nincs (történelmi) harag, az nem értheti meg a jelent, a körülötte zajló folyamatokat. (159. o.) Majd maga is hitet tesz az igazságtalanság és a jogellenesség elleni felháborodás szükségessége, a harag kultúrája mellett. (172. o.)
Azt hiszem, ez az alapállás segítség a gazdasági, társadalmi problémákkal, a kulturális elnyomással küzdő emberek, gondolkodók, baloldaliak számára. Egyúttal komoly figyelmeztetés is: aki beleveszik a praxisba, aki nem keresi a hidat jelen és jövő között, aki csak alkalmazkodni igyekszik, aki csak a részérdekeknek akar helyet csinálni, akinek csak taktikája van, de nincs stratégiája, az lemond az alternatívaállítás keresésének kötelességéről. Elméleti megalapozás nélkül nincs érdemi baloldali politizálás. Ezt jól látja a szerző, aki jogosan marasztalja el a magyar baloldalt intellektuális igénytelensége miatt. (78. o.) Bár a sommás ítéletben rejlő igazság nem ment fel azoknak a gondolatkísérleteknek az ismerete alól, amelyek mégiscsak fel-felbukkantak a magyar szellemi és politikai baloldal elmúlt kétévtizedes történetében.
A kritikai gondolkodás és a politikai cselekvés közötti kapcsolat azonban nemcsak a jelen meghaladásának igényétől függ. Ez a viszony nem pusztán az elméletalkotás szükségességének belátását, a kölcsönös elfogadást és kiigazítást, a két oldal párbeszédét feltételezi. A kritikára épülő praxis akkor teremthető újjá, ha a kor emberét meg tudja szólítani a haladás mellett elkötelezett szellem és politika. Csakhogy kérdés: a tömegtársadalomban, az intézményi logikák uralmának idején felelőssé tehetők-e sorsuk alakulásáért az individualitásba „szabadított”, kényszerített emberek, az igazságtalanságok, jogtalanságok elszenvedői. (149. o.) A könyvből az tűnik ki: egyéni felelősség nélkül, felelősségérzet és -vállalás hiányában nincs közös akarat. Erkölcs nélkül nincs hitelesség. Elmélet és erkölcs nélkül nincs hiteles harc az igazságtalanság, a jogtalanság ellen. A társadalmi részvétel nélküli demokrácia a professzionalizmus köntösébe bújt elituralom, amely teret teremt a barbárság megszerveződéséhez.
Ez az üzenete ennek a jelentős könyvnek, amely megállapításaival, logikájával és igényességével egyaránt segíti az útkeresőket.

 

Kiss Lajos András: Haladásparadoxonok - bevezetés az extrém korok filozófiájába

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2010 / 2   »   Extremitás lenne a haladás?
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911