Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 4   //    «    9    » 
VAN FOGALMAD? - Szabadság
Mucsi Melinda Ágnes
A bámészkodás szabadsága
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Éppen a Van fogalmad?-sorozat szabadságról szóló előadásáról mentünk haza a húgommal - még tettünk egy rövid kitérőt a Keletinél, valami vacsorafélét akartunk venni, s ahogy kiértünk az aluljáróból, a húgom hirtelen megállt, és szigorúan intett: "aranyszabály a pesti éjszakában, hogy nem nézünk senkire!" Nem értettem. Megmagyarázta: "tilos a szemkontaktus!" A "szabály" valósággal sokkolt.

    Virginia Woolfról olvastam, hogy képtelen volt átlépni egy nagyon is átléphető pocsolyát, mert úgy érezte, ha megpróbálja, biztosan belefullad.

    De hogy nem szabad bámészkodni!?

    Nyáron, egy cukrászda kerthelyiségében arról beszélgettünk, milyen jó nézni az embereket - nézni, és kitalálni, kik lehetnek, hogyan élnek, milyen izgalmas történeteket szőni köréjük. Mindjárt próbálgattuk is. Csakugyan jó volt.

    Ezúttal azonban nem ellenkeztem. Engedelmesen nem nézelődtem. De másnap reggel, amikor egyedül utaztam vissza a Keletihez, képtelen voltam megtartóztatni magam, és már alig hittem, hogy bárki is képes lehet tartósan nem bámészkodni.

    A saját szememmel akartam látni! Mindent és mindenkit. Néztem hát az utastársakat, de senki sem nézett vissza. A legtöbben bámultak ugyan, de csak úgy, valahová, ki, el a távolba. Volt, aki könyvbe temetkezett - legalább összekötötte a kellemest a hasznossal, így menekült a szemkontaktus következményeitől vagy az önvádtól, hogy megszegte a szemkontaktust tiltó szabályt. Oly sokféle frusztrálja az embert.

    Ahogy néztem őket, főként akiknek szemlátomást semmiféle nehézséget nem okozott a sehová bámulás, felidéződtek londoni metrós utazásaim. Ott nyugodtan bámészkodhattam éjjel és nappal, sőt, bárkire rámosolyoghattam (és persze rám is mosolyogtak) anélkül, hogy kockáztattam volna: a tekintetek találkozását majd kellemetlen vagy veszélyes nyomulás követi. Nem féltem, hogy akire rámosolygok, a nyomomba szegődik, nem győzöm lerázni - mert Budapesten a húgommal pontosan ez történt egy délelőtti metróúton.

    Riasztó volt a sok üres, kifejezéstelen arc. Ez lenne a 21. század?

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 4   »   A bámészkodás szabadsága
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911