„A filantróp gyakorta a maga levetkezett bajainak emlékébe bugyolálja az emberiséget, és ezt szimpátiának, megértésnek, együttérzésnek minősíti. De az emberekkel bátorságunkat kell megosztanunk és nem kétségbeesésünket, egészségünket és derűnket, nem borongós kedélybetegségünket, sőt, inkább gondosan kell ügyelnünk, hogy ez utóbbi ne terjedjen fertőzés által... Ha valakinek bármi baja támad, ha szervezete nem működik rendesen, ha megfájdul a hasa – mivel a szimpátia a belekben tanyázik –, nyomban nekiáll megreformálni a világot. Maga is mikrokozmosz lévén, fölfedezi... hogy a világnak az a baja, hogy zöld almát evett... nyomban lobot vet benne a filantrópia... néhány esztendei filantróp tevékenység során, mialatt a nagyhatalmak kihasználják őt saját céljaik érdekében, gyomrának savhiánya kétségkívül rendbe jön... Azt hiszem, ami a reformert elszomorítja, az nem annyira részvéte bajba jutott embertársai iránt, hanem a maga titkos baja...”

Henry David Thoreau: Walden