Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2008 / 4   //    «    13    » 
VAN FOGALMAD? - Szabadság
Suhai Pál
Cui prodest?
jegyzet 
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


A tankönyvek Madách Tragédiájának tárgyalásakor többnyire a bűnbeesés bibliai történetére is utalnak, ez utóbbit a tudás eredetének alapszövegeként bemutatva. A rossznak, a bűnnek "haladást elősegítő" szerepét hangsúlyozandó némelyikük a német klasszikus filozófia (Kant, Hegel) e tárgyról szóló megállapításait is idézi. Noha a "történelmi haladás" tézisét csak erős fenntartásokkal kezelhetjük, s az emberiség elleni bűntettek nyomán a gonosz szerepét is óvatosabb megfogalmazásban szeretnénk látni, mégis el kell gondolkodnunk e sajátos árukapcsolás tényén és értelmén. Elvégre megszokhattuk, hogy semmit sem adnak ingyen. Kell, hogy a tudásnak is legyen ára. Igaz, néha sokalljuk, amit kérnek érte, s aggódunk a még ezután benyújtandó számlák miatt.

    Hol itt az értelem? Talán éppen abban, hogy a következmények terhével együtt is létezik a cselekvés kényszere: a felelősségben és a szabadságban. Bár erről nem szólnak a tankönyvek: a bűnbeesést elbeszélő szövegrész a tudás mellett a szabadság alapozó története is. Talán a kíváncsiság előbb ébredt önmagára, mint a saját akarat. De lehet, hogy fordítva történt. Akár így, akár úgy, a tilalom megszegésének gondolata súlyos következményekkel járt, s nemcsak a tudást, de a szabadságot illetően is: ez utóbbit éppoly kellemetlen viszonyba hozta a rosszal (s a büntetéssel), mint az előbbit.

    A fönti értelemnek nagyon is aktuális a mondandója. Bár a szabadság szó sokféle jelentésű, talán nem is egy fogalmat takar, a diktatúrát kijárt értelmiségi szótárában komoly érzelmi tartalékokkal rendelkezik. (Arthur Koestler szerint az értelmiségit nem a diploma, hanem a független gondolkodásra törekvés jellemzi.) Az értelmiségi ezért szinte predesztinált, hogy konfrontálódjon a hatalommal (néha még az ebből következő neurózisra is). Mindez a rendszerváltás időszakában pátosszal telítette a szót: szabadság - ez lobogót jelentett. (Pl. a diszfunkcióktól nyögő, kritikával joggal illetett magyar közoktatás "reformjában" is - valójában az iskolaalapítási szabadság égisze alatt végrehajtott széttagolásában.) Ma sokan kiábrándultan beszélnek róla - ha ideológiakénti forgalmazására gondolunk, joggal. A bürokrácia átláthatatlan viszonyai nem kedveznek sem az ellenállásnak, sem a morális jónak. E kifejezések a diktatúrák fekete-fehér viszonyaira sokkal inkább jellemzőek (voltak).

    Mai világunkban nehéz tájékozódni egyetlen érték iránytűjével. A viszonyok kevéssé átláthatóak, egyes értékek között kényes egyensúly, néha egyenesen ellentét figyelhető meg. A szabadság nyilvánvaló értékét pl. eltorzítja a piac szabadságának ideológiája. E történet nem új, kezdetei a szabadversenyes kapitalizmus kialakulásának korára tehetők. Polányi Károly elemzése pl. (A nagy átalakulás) rámutat az önszabályozó piac gyakorlatának és teóriájának ferdeségeire: egyrészt arra, hogy (amire korábban nem volt példa) kiszakítja a gazdaságot a társadalom egészének szövetéből, másrészt természetes értékekből (mint a munkaerő és a föld) fiktív árukat képez, ezzel megnehezítve valóságos funkcióikat (tulajdonképpen az életet). Ráadásul groteszk, hogy a szabad verseny (már a szabad verseny is!) állami-intézményi beavatkozást igényel: a "szabad" piacokat ki kell kényszeríteni. Az önszabályozó piac elvének első perctől fogva küzdenie kell az ellene irányuló törekvésekkel (a szakszervezetek, a protekcionista mozgalmak, később a jóléti állam filozófiájával). Napjaink uralkodó felfogása, a neoliberalizmus újabb lendületet adott az önszabályozás eredeti eszméjének. De el ne feledjük: a szabad kereskedelem jelszavát azoknak a multinacionális cégbirodalmaknak a nevében hangoztatják, amelyek erőfölényük révén hovatovább nemcsak az egyes állampolgárokat, de az államokat is képesek befolyásuk alá vonni, sőt, akár megvenni (pénzük s a képviseleti elvet elgázoló menedzseri szemlélet uralma révén).

    Hogy a szabadság értékét lehet a többivel összhangba is hozni, álljon itt két név: Rudolf Steineré és Bibó Istváné. Mindketten a mamutbirodalmak korlátozásának hívei voltak. Bibó szerint "a nagyméretű tulajdon akár ilyen, akár olyan formában az emberek fölötti rendelkezés lehetőségét biztosítja azok számára, akik ezt a nagyméretű tulajdont legfőbb ponton irányítják, akár mamuttulajdonosnak, nagybirtokosnak, nagytőkésnek neveztetik ez az irányító, akár valami megbízottnak". Steiner is "a tőke és a termelőeszközök feletti korlátozott rendelkezési jog körforgásának biztosításáról" gondolkodott. Kidolgozta a társadalom hármas tagozódásának elméletét, amely, szemben a "korszerű" (a 19./20. század fordulójára) jellemző mozgásformákkal, a gazdaság, a jog és a kultúra "ősfunkcióira" igyekezett a figyelmet irányítani (a gazdasági életben a kölcsönösség: a testvériség, az állami-jogi szférában az egyenlőség, a szellem világában a szabadság egymást feltételező és egymást kiegészítő értékeit hangoztatva).

    Három érték kerül egymás mellé, pontosabban egymás fölé/alá Petőfi közismert epigrammájában, a Szabadság, szerelemben is: az életé, a szerelemé és a szabadságé. E sajátos értékhierarchiát egyik volt tanítványom így jellemezte: "Petőfi a szabadságot többre becsüli szerelménél, tehát a szingli életformáját képviseli. Nála ez van a csúcson." Sajátos szemlélet, kétségtelen. Mégse nevessünk rajta túl korán: nem biztos, hogy hajdani növendékem rosszul okoskodott. A különféle családtípusok fogyasztási szokásairól szóló kimutatások szerint is a szingli "van a csúcson": a nagycsaládok és a nukleáris családok tagjaival szemben ő fogyasztja a legtöbbet. Ha a fogyasztás nagysága a cél, valóban övé az érdem. Ki tudja, talán a jövő is. De kinek jó ez? Cui prodest?

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2008 / 4   »   Cui prodest?
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911