Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2010 / 5   //    «    13    » 
TÉNYFÉKEZŐ - lóverseny
Handi Péter
Nyúlszőrtomp – vagy amit akartok
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Megfigyelték-e, hogy a kalapszalonokat belengi valami párlat; apró, kárászéletű gőzök szállnak fel diszkrét kalaptompokról, melyeken ott szenved-izzad a ráfeszített posztódarab, mint kínpadon az áldozat? (Tegyük el ezt a szót: „belengi”. Afrika érződik benne.) A kalapszalonban tollak és tüllök úszkálnak, s a spriccelők izgatott fröccsei, amint sápadt és kék szemű lányok (régiesen: kisasszonyok) hajolnak a kreációk vázai fölé, s apró öltésekkel erősítik a pompás színekben játszó papagájtollazatot, narancsszeletet, árvalányhajas hálót a kívánt méretűre hajlított alaptompra. (Alaptomp, mondtam, de mondhattam volna kalaptompot is.) A kész kreáció aztán ideiglenesen a kirakatba kerül, mígnem eljő érte a megrendelő. Ilyenkor enyhén remegő kezek kiemelik a kalapot a kirakatból, és gyengéden a vevő hajkoronájára illesztik.
Az utcáról nézve még csak most kezdődik az előadás, a kalap-próba szertartása. A főkalaposné – a kalapos Madame – lassú lejtésekkel körültáncolja a megrendelőt, kezét néha széttárja, majd imára kulcsolja, és egy szárnyas tükör előtt egyengeti, meg-megérinti a fejen trónoló kalapcsoda széleit, hogy a készítmény előnyös fekvését meg a tollazat lebbenéseit biztosítsa, ennek szinkronba kell kerülni az általában hatcentiméteres cipősarkak keltette ringással. (Újabb zárójel: néhai apósom egyszer a következő, számomra meglepő kijelentést tette: „Vagy szar, vagy kalaposinas”. A mondás eredetét a mai napig képtelen vagyok felfedni, hálás lennék, ha valaki fényt derítene rá. Apósomnak azonban feltétlenül hiszek, mivel ő a Simplon kávéház főura volt.)
Nos, itt az ideje, hogy részt vegyek a cselekményben. Ugyanis nem véletlenül töltöm az időmet a kalapszalon üvegportálja előtt. Innen szedem
– úgymond – áldozataimat, ezeket a györnyörű, üde, bájos és ellenállhatatlan bakfisokat, akiket aztán rendszerint sikerül magamévá tenni, azaz későbbi korok szóhasználata szerint: megkefélni, megdugni, partiba dobni. A láthatatlan Ügyelő intésére tehát belépek a boltba, még jobban kihúzom magam – egyébként is a két métert ostromlom –, s könnyedén, mondhatnám, nyeglén a pultra penderítem szürke puhakalapom. A Madame körtánca megáll a vevő körül, szájszegletéből kihúz egy készenlétbe helyezett gombostűt és azt mondja:
– Jó napot, uram! Azonnal rendelkezésére állok... Néhány perc....
Ilyenkor idegesen kell dobolni a pulton. Egy ritmust. Például a Tell Vilmos nyitányát, a taram-taram-taramtattát, vagy Figaro belépőjét A sevillai borbélyból. Mindegy. A bolt mélyéről előtotyog egy görnyedt öregember (megfigyelték, hogy a boltoknak általában mélye van és az öregemberek görnyedtek?), sokdioptriás pápaszemét rám emeli, hogy majd kitörik a nyaka.
– Mi kell? – kérdi költői választékossággal.
A Madame azonban, aki továbbra is a Tünemény körül legyeskedik, odaszól:
– Hagyja, Gráciusz. Mindjárt az úrral leszek...
Az öregember visszacsoszogna a „bolt mélyébe”, ekkor azonban mintegy marasztalóan a pulton heverő kalapomra mutatok:
– Átalakítás – mondom.
Az öreg felemeli a kalapot, meggyűri, megdörzsöli.
– Nyúlszőrtomp – szól megvetően.
– Már megbocsásson – nézek a pápaszembe –, az való igaz, hogy ennek a kalapomnak az alapanyaga nyúlszőr, ezért olyan puha és ruganyos. A Deli kalapüzletben vettem, idestova négy éve. Remek kalap.
– Akkor miért kívánja átalakítani?
– Meguntam.
Gráciusz most két kezébe veszi a kalapot, csontos-eres bal kezét ökölbe formálja, és bedugja kalapomba, jobb kezével tartva a karimát... Forgatja benne az öklét, a kalap engedelmeskedik a sok kalapot látott bal kéznek (amennyiben még most, a harmincas évek elején sem tűnik fel az ártatlan képzavar), dudorok keletkeznek, majd tűnnek el, szinte táncol a kalap, akárcsak egy cirkuszi gnóm a porondon. Aztán az ököl kijön a kalapból, az pedig megnyugszik.
– Mit akar vele? – kérdi jogosan a pápaszem.
Hát igen... Várhattam volna ezt a kérdést, ha az átalakítás igazán érdekel, de valódi célom az a púder-puhaságú, a tarkó pihéivel sejtelmes vonaglásokkal ívelő elefántcsont színű nyak volt, amiért tulajdonképpen beléptem a boltba. Ilyen esetben legjobb a rejtőjenői egyenes utat választani: hazudni kell.
– Temetésre lenne. Szegény jó unokaöcsém... tegnapelőtt röpített golyót a fejébe. Huszonhat éves volt... És miért? Mert elvesztette a kaviár-jegyét!... Hát van Isten?!
A nők megmerednek abban a mozdulatban, ahogyan közlésem előtt voltak. Érzem, hogy csatát nyertem. Történetem híd, melyen keresztül az isteni nyak ágyamba vonaglik. De Gráciusz, ez a biatorbágyi rém egyszerűen felrobbantja a hidat.
– Hát kérem... – kezdi a helyzet tragikumára való tekintet nélkül. – Ha erről van szó, akkor engedje meg az úr, hogy felhívjam figyelmét a lószőrtompra. Ez egy príma kalapanyag, a lószőr, nem ilyen puha, de éppenséggel keményen és magasan áll, ahogy az ilyen alkalmakkor kívántatik... A karimát, tetszik látni itt, meghagyjuk, ráformázunk egy keményített, természetesen fekete lószőrtompot.Ez nagyon népszerű manapság, az őszi versenyeken hordják a hölgyek, uraságok...
– Versenyeken?...
– Hogyne. Tessék idenézni.
Ezzel egy fiókból nyitott képesújságot terít elém. Az oldalon – én hülye, megszámolom! – tizenegy fotó sorakozik: elegáns nők, urak, katonatisztek lezseren, de érdeklődéssel ácsorognak és néznek a távolba, láthatóan valami azért foglalkoztatja őket. A kalapok valóban imponálóak, nem kétséges, hogy legalább ötven kiló lószőr berzenkedik a tetthelyen.
– A hétvégi lóversenyen készült – világosít fel Gráciusz. – Badalló volt a befutó, egy Gordon nevű angol... Kezét csókolom!
Ezt a boltajtó felé mondja, melyen keresztül az elefántcsont-nyakú tünemény éppen kilép az utcára. Ebből már csak lószőrtomp lesz. Mit tehetek? Erőltetett érdeklődéssel nézem a tizenegy fényképet, s egyszerre feltűnik, hogy csak népek és lószőrtompok láthatók, lovak nem.
– Jól becsapott, Gráciusz – bökök a Pesti Napló képeire. – Hol vannak a lovak?
Az öregember a lap fölé hajol, hosszan vizsgálódik, majd mint aki nem hisz a szemének, szinte önmagának leheli:
– Tényleg...

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2010 / 5   »   Nyúlszőrtomp – vagy amit akartok
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911