Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2009 / 1   //    «    2    » 
Kutas József
A császár új ruhája
novella (részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


„Vidám volt az élet a császár városában.”

Andersen

 

Ekkor már a harmadik uralkodót adta a nép által csak Nagyfülűnek nevezett idegen dinasztia, amely a fehérlő hegyeken túli prérik mélyéről vetődött a dús termőfölddel és dolgos emberekkel áldott völgybe. Innen kormányozták a mindenkori császárok gigászi országukat. Ez a kormányzás - a szüntelen háborúk vesztesei tudták a legjobban - nem volt gondtalan: a periférián lévő tartományok leigázása, majd féken tartása komoly szaktudást és koncentrációt igényelt, az erők hatékony szervezését és átcsoportosítását a kívánt helyekre.

    Ehhez rendkívüli létszámú, kiképzett hivatalnokrendszerre volt szükség, és rengeteg pénzre. A császár birodalmában, melynek déli és keleti partjait tengerek mosták, míg az északit és a nyugatit iszonyú hegyek árnyékolták, alattvalók milliói robotoltak, hogy a rabszolgaságukhoz nélkülözhetetlen összeget előteremtsék, s tették mindezt csaknem boldog, csaknem elégedett hangulatban, hogy a dicsőséges császár hasznára lehetnek.

    A kis, gomb alakú völgyben korán nyugodott le a nap, hogy annál korábban kelhessen.

    A csipkés lombú, öreg fák között olyan mély homály honolt, hogy ha oldalra dugtad lovaglás közben a kezedet, egy-kettőre elveszett a ködben. Tapasztalatlan utazó, ha elbóbiskolt a békés kocogás közben, és egy arcába csapó könnyű gally érintésére felneszelt, nem látva lova fejét, erős kétségei támadtak, jó irányban halad-e; utána pedig kínzó kérdések vetődtek fel benne, voltaképp’ milyen állaton is rázatja magát. De a pára hamar felszáradt, s ha nem keveredtél az ezeréves vadon útvesztőjébe, nem esett semmi bajod, s elérted úticélodat.

    A császár vadasparkját olyan magas és meredek kőkerítés övezte, hogy az odabent élő, lusta majmok nem vállalkoztak megmászására, a leendő betörők kedvét pedig alaposan elvette a gondosan megmunkált, késpenge simaságúra csiszolt s faragott sziklák látványa.

    Ez volt a császár kedves tartózkodási helye. Amikor üldögélt, mozdulatlanná meredve a pávatoll alakú kerti lak közepén - oldalán öles termetű, kivágott nyelvű szerecsen őrök, háta mögött lenge öltözetű lányok vigyázták teste-lelke biztonságát -, alig-alig lehetett megkülönböztetni állatfarmja egyik-másik nagyobbacska lakójától.

    Dundi, fekete szőrrel bevont ábrázatú ura nem volt még a Birodalomnak. Köpcös törzséről hosszú karok csüngtek alá, vékonyka nyakán hatalmas gömbfej ingott jobbra-balra. Csípős nyelvű udvarnokai szerint (persze csak otthon, dupla náddal bélelt falú palotáikban, csukott ajtó-ablak mellett ragadtatták felségsértő kijelentésekre magukat) csupán irdatlan nagyságú fülének köszönhette, hogy egyenesen tudta tartani a fejét, ám erős szélben így is gondot okozott az egyensúlyozás.

    A császár fülét nem kerülték el ezek a pletykák. Rosszkedvét, neheztelését vagy sértődöttségét új és új hódító háborúkban vezette le. Birodalma kiterített térképén, melyet kókuszdiókkal rögzítettek, élethű, apró selyemlángocskák jelezték az aktuális lázadás, forradalom vagy hosszú hadjárat pontos helyét, s néha bizony a finom ecsetkékkel rajzolt atlasz peremvidéke egyetlen rőt vonalban olvadt össze - a vonal néha vastag sávvá, sőt, piros beltengerré öblösödött.

    Százezrek öltöttek egyenruhát a császár parancsára, és vonultak el díszmenetben a völgy felső peremén kialakított cédrustribün előtt - a katonák termetén pompásan feszült a citromsárga alapra hímzett sárkányokkal ellenséget és gyanútlan gyerkőcöt rémítő öltözék.

    Ez a szemle volt a császár legfőbb szórakozása; hogy azután miként ütött ki a hadi vállalkozás, már kevésbé érdekelte, az már a hivatalnokokra maradt.

    Egy nyári éjen, amikor az eget sűrű fellegek torlaszolták el, mint a házak bejáratát a bambusztolóajtók, és a hegyek felől hideg és édes légáramlatok úsztak a völgybe, furcsa kis csapat gyűlt össze a vadaspark kerítésének tövében, kihasználva a roppant fal nyújtotta természetes védelmet.

    Sötét ruhájuk belefolyt a föld árnyékkelyhébe.

    Az öt férfi nem először adott találkát itt, ahol viszonylagos biztonságban érezték magukat. A fák és kúszónövények éneke elnyomta hangjukat, és szavaik sohasem juthattak el veszélyes fülekbe. Igen, erre tanácsos volt ügyelni a Birodalom szívében.

    A császárhoz hű szolgák a szokásosnál is bonyolultabb, alapos kémrendszert honosítottak meg az árnyak és a gazdagság völgyében - az öt férfi, gyerekkori jó barátok mind, akiket az iskolai élményeken kívül az is összekötött, hogy sikeresen bújtak ki a katonai szolgálat alól, nem kockáztathatta saját és családja életét gondtalan fecsegéssel.

    Egy éve még nem volt céljuk ezeknek a pálmaborral locsolt palávereknek.

    Kinyújtott lábbal ültek a hosszú, lila árnyékot szövő fűben, hátukat egy-egy fa puha törzsének támasztva, és a délutánt a múlt felelevenítésével töltötték. A valaha-voltból úgy röppentek fel a semmitmondó, mégis fontos kalandok, mint fürj a búzaföldről: tábortüzek, kirándulások, az első lány, az első verekedés... vagy egy fél évig nem fogytak ki a történetekből, észre sem véve, hogy egyre többször ismétli egyik a másikat, és hogy minduntalan fel kell hívni a figyelmet arra, ez az ő története, nem a társáé.

    Az egybeesések szaporodtával apadt el ez a múltidéző terefere, és a férfiak (fiatalemberek még, innen a harmincon) más témát kerestek.

    Mindannyian szabadúszó szabómesterek voltak.

    A császár új háborúi állandó és bőséges haszonnal járó megrendeléseket jelentettek a céhekbe be nem lépők számára is. Az alaktalan uralkodó hihetetlenül finnyás volt katonái öltözetére, míg fenséges formáinak nemes brokáttal vagy damaszttal beburkolása hidegen hagyta. Egy-egy ékszert, ezüst diadémot vagy gyémánttal kirakott koszorút elviselt, bár nehezére esett tartania a fején, ám arról, hogy szabómestert közel engedjen testéhez, szó sem lehetett.

    - Jól vagyok így, ahogy vagyok - mondta.

    Szavai, mint a császárok kijelentései általában, szállóigékké lettek, s a nép, két háború közti szünetben, buzgón ismételgette istenektől pártolt imperátorát:

    - Jó úgy, ahogyan van - s néhányan kitágították az eredeti jelentéstartalmat: - Minden jó úgy, ahogyan van.

    S ez már kísértetiesen emlékeztetett holmi régen volt és régen elpusztult országok igazságaira, ahol az emberek békében töltöttek sok-sok évet, és földjeik sohasem hallottak kardcsattogást, ágyúmorajt.

    A miniszterek fel is figyeltek erre az ellentmondásra, és kíméletlenül felléptek az együgyű császármajmolók ellen:

    - Amit szabad a felségnek, nem szabad neked!

    Mert a miniszterek már csak ilyenek: mivel életük ezer szállal egybeszőtt a mindenkori hatalom szőttesével, kegyetlenül és éberen vigyáznak, nehogy véletlenül elpattanjon egy kötél, szétbomoljon egy minta. Ha felüti a fejét a fegyelmezetlenség, megszűnik az óriási országot egybefogó, fenséges rend törvényes ereje. A miniszterek pontosan tudták, a legveszélyesebb fegyver: a szó.

    S ha még azt is tudták volna, hogy a felséges úr szeretve szeretett vadasparkja mellett öt közönséges fércmester adomázgat, ha esik, ha fú! Megpukkadtak volna mérgükben; de előbb leüttetik mind az ötnek a fejét.

    A szabómestereknek fogalmuk sem volt, hogy a tilosban járnak - hiszen csak egy korty borsos méz- vagy pálmaborra, egy falat süteményre hívták meg egymást a komoran fehérlő falak tövébe, azért választva az estéli órákat, mert ilyenkor gond nélkül elszabadulhattak a műhely és az otthon nemegyszer fárasztó közegéből. Feleségeik utánanéztek, vajon nem kocsmajáró

lett-e az ágy és a pénzesláda gazdája, majd, miután kutatásuk (mely nem lépte át az illendőség határait) eredménytelen maradt, hüledezve és értetlenül ugyan, de visszatértek napi foglalatosságaikhoz: a gyerekneveléshez és a pletykálkodáshoz.

    Az öt férfi tehát lustán, ráérősen beszélgetett a suhogó lombok hangfogó burájában, míg néhány könyöknyire tőlük őzek, legúr- és cerkófmajmok, karcsú vapitiszarvasok jártak-keltek egymás ösvényeit soha nem keresztező útjaikon, az erdő különféle emeletein. Rájuk aranymarkolatú puskát szorongató, néma férfiak vigyáztak. Az állat és az ember körforgalma furcsa násztánchoz hasonlított a sarló-hold megvilágította tisztásokon.

    A mondatok látszólag összefüggéstelenül áradtak, hömpölyögtek. Csak néha moccant egyikük, kinyúlva a boros tömlő vagy a süteményes tálka felé:

    - Az udvar tízezer rőf hernyóselymet rendelt a múlt héten.

    - Csak tudnám, miért kellett a cinóber! A császár, azt mondják, a pasztellt jobban kedveli a harsányságnál.

    - A hernyóselyem a kéjenceknek való, mit kezd vele a nagyúr?

    - Azt beszélik, hogy a császári hadsereg látványától elszalad az ellenség. Épp’ a minap futottam össze az egyik tavernában...

    - Majd ad neked az asszony, Luff!

    - ...egy régi ismerőssel, akivel valaha egy műhelyben dolgoztunk, ő mesélte, hogy a hsziungnu törzsek egyetlen nyílvessző kilövése nélkül futamodtak meg, amikor megpillantották a császári sárkányokat!

    - Mese, mese, Balumi. Még nem ittál eleget ahhoz, hogy nagyobbat lódíts!

    - Hagyj békén, Luff! Én is hallottam ezt a históriát. És el is hiszem.

    - Bárcsak a császár...

    Ez volt az a pillanat, amikor a természet - azoknak a titokzatos törvényeknek engedelmeskedve, amelyek a szél, a csillagok vagy az álmok menetét irányítják - közbeavatkozott. A hegyek felől lágyan ledőlő szél gyenge árama megszakadt, és a fák azon nyomban beszüntették levélmonológjaikat.

    Olyan csend ülte meg a teret, mint a nagy színházi helyiségeket, közvetlenül a függöny felgördülése előtt (még a pompázatos toalettet viselő miniszterfeleségek is felfüggesztették a vetélytársnők dekoltázsának és társaik öltönygombjainak távcső-pásztázást), s ebben a csendben talán még a fára felpattanó, felriasztott majom fáradt zihálása is hallatszott.


 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2009 / 1   »   A császár új ruhája
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911