Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2010 / 8   //    «    4    » 
TÉNYFÉKEZŐ - katonák
Valachi Anna
Katonadolgok
esszé
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Divatdiktátor legyen a talpán, aki egy hónap alatt képes átformálni a férfiak öltözködési szokásait. A nagybetűs Történelemnek 1914 nyarán játszva sikerült ez a mutatvány. Gavrilo Princip szerb diák június 28-án gyilkolta meg Szarajevóban az osztrák-magyar trónörököst, egy hónap múlva az Osztrák-Magyar Monarchia hadat üzent Szerbiának – s ekkortól fogva váltotta föl a hadköteles férfilakosság ruhatárában a civil öltözéket a hazafiság jelképes viselete: az uniformis.
Az általános mozgósítás idején a ruha- és fegyvergyárosok mellett a fotográfusokra is jó idők jártak, hiszen a frontra induló katonák tömegével keresték föl műtermeiket, hogy megörökíttessék magukat átmenetinek vélt, háborús „jelmezükben”. A „boldog békeidők” évtizedei után a magyar bakák nem kételkedtek abban, hogy mire a levelek lehullanak, itthon ünnepelhetik győzelmüket.
De ahogy az őszre új és új tavasz jött, a diadal esélye egyre csökkent. 1915 áprilisában még „önként, dalolva” indultak az orosz frontra a népfelkelők, de parancsnokaik már taktikusan fogalmazták a vezényszavakat: „visszavonulás az ellenség kifárasztása céljából”. Minél tovább tartott a „nagy háború”, egyre kevesebb remény tükröződött az újonnan bevonuló vagy szabadságos katonák szemében. Pedig még nem is sejthették, hogy a négy évig húzódó hadjárat tizenötmillió halálos áldozatot követel majd.
Apai nagyapámról két műtermi fénykép készült: a templomi szertartást követő, elegáns esküvői fotó, majd néhány évvel később a bevonulása előtti fess, katonaruhás portré. Mindkét felvételen ugyanolyan ápolt, fekete, kackiás bajuszt viselt, mint a megboldogult Ferenc Ferdinánd, a világégés eleven „szikrája” és legelső áldozata. Ez a kép volt számomra az utolsó vizuális bizonyosság arról, hogy a modell tényleg létezett, és hogy lány létemre – hajszínét, arcformáját mintázva – tényleg hasonlítok rá. (Persze, a bajuszt leszámítva.)
Most megilletődve nézegetem ezt a csoportképet, amely hat fölfegyverzett, első világháborús katonát ábrázol, téli menetfölszerelésben – s látnom kell: egyenruha ide, homlokba behúzott sapka oda, a markáns profil és a férfias arcszőrzet uniformisban is egyénít.
A bal szélen álló, fekete pödrött bajszú katona pontosan úgy néz ki, mint amilyen nagypapa lehetett, miután bevonult. Apám is csak fényképről ismerte, hiszen még csak ötéves volt – öccse pedig három –, amikor a sebesült családfő meghalt egy katonakórházban. Eltűnt, mintha sohasem élt volna, akárcsak a tábori lelkész áldásával elföldelt katonák milliói a jeltelen sírokban. Nagymamám özvegyen élte le az életét.
Nagy kérdés: mennyivel jártak jobban azok, akik túlélték a háborút, de amputálni kellett a lábukat, a karjukat; akik megsüketültek, netán elvesztették a látásukat, s halálukig hadirokkant-segélyből tengették az életüket?
A Tolnai Világlapja hétről hétre fényképes tudósításokban számolt be a magyar katonák csapatmozdulatairól, közreadva a hadügyminisztériumban öszszeállított veszteséglistákat. S már az első lajstrom több mint háromezer halott, rokkant, illetve hadifogoly nevét tartalmazta.
A kórházakban, a laktanyákban, a katonai szemléken, a frontvonalban készült fotódokumentumok azonban már nem magáncélra, s főleg: nem műteremben, hanem a háborús helyszíneken készültek, új műfajt alkotva a fényképezés, illetve a sajtó történetében.
Soha nem függött annyira az emberek sorsa, magánélete az ország (a monarchia) politikai helyzetétől, mint a háborús években, amikor a privát szférát, a közgondolkodást – és közvetítőjét: az irodalmat is – a külső események alakították. A publicisták kezdetben szinte egyöntetűen a háború mellett agitáltak. Schöpflin Aladár, a Nyugat kritikusa 1914 szeptemberében euforikus hangú nyílt levélben üdvözölte „katona öccsét”, aki – az otthonmaradók helyett is – megismerheti „a cselekvés gyönyörét”.
Az írók közül Molnár Ferenc 1914–1915 novembere között Az Est lapot tudósította a galíciai frontról. Balázs Béla önkéntes honvédként vonult be, hogy „együtt éhezzen, fázzon, vérezzen” azokkal, akik nála is többet szenvednek, s naplót írt élményeiről. Ekkoriban Móricz Zsigmond is haditudósító-riporterként járta a frontot. Aki nem bújt angyalbőrbe, vagy elutasította a háborút, azt hazafiatlansággal vádolták. A beteg Ady Endrét kétszer is sorozóbizottság elé idézték, noha tudták róla, hogy alkalmatlan a szolgálatra. Babits Mihály Fortissimo című – a háborús szenvedésekre „süket istent” káromló-tagadó – verse miatt a Nyugat 1917. március elsején megjelent számát elkobozták.
A militáns szellem külsőségekben is érvényesült. Harmat Páltól tudjuk, hogy 1918. szeptember 28–29-én Budapesten, a Tudományos Akadémián rendezett V. Nemzetközi Pszichoanalitikus Kongresszus csaknem minden résztvevője katonai egyenruhában jelent meg – talán csak Freud professzor, a tudósító Kosztolányi Dezső és a hölgyek voltak civilben. A honvédelmi minisztérium érdeklődését a kongresszus témája (a háborús neurózisok kezelése és gyógyítása) váltotta ki. A referátumot Ferenczi Sándor tartotta, aki bevonulása óta „szakosodott” a témára. 1915 szeptemberében, amikor a két katonafia és hadszolgálatra kötelezett munkatársai sorsáért aggódó Freud meglátogatta magyar orvosbarátját a pápai kaszárnyában, a közös fotón is megörökített, katonaruhás Ferenczi doktor részletesen megtárgyalta vele mindazt, amiről leveleiben már említést tett: híres „lovas analízise” mellett a frontharcosokkal történt borzalmakat, a háború okozta lelki sérülések fajtáit és lehetséges gyógyításukat.
Hogy mindez – a szó közkeletű értelmében – nem „katonadolog”, már akkor sejtette, amikor a hadüzenet hírére „a veszedelmek jégkorszakáról” írt cikkében „kozmikus laboratóriumi kísérletnek” nevezte a háborút. Az emberek ösztönműködését tanulmányozó orvos szerint a kataklizma új vizsgálódási alkalom a pszichológusoknak: „a maga bensőbb, igazibb mivoltában” segít megmutatni „az emberben a gyermeket, a vadat és az ősembert”.
Baljósan hangzó, tudományos föltevése fényesen igazolódott.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2010 / 8   »   Katonadolgok
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911