Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2010 / 8   //    «    22    » 
VERBA MANENT
Kállay G. Katalin
Ady Endre: Párizsban járt az Ősz
esszé
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


„Párisba tegnap beszökött az Ősz...” – ez az emlékezetes metafizikai időjárás-jelentés is azok közé a kívülről megtanult, belülről ismerős verssorok közé tartozik, amelyek állandóan körülvesznek minket, újra és újra, más-más szövegösszefüggésben bukkannak fel az életünkben, így nyernek különleges jelentőséget és hordoznak személyes jelentést. Pedig a hangvétel, a felütés egészen a negyedik sorig személytelen, a szabályos bővített mondat (helyhatározó, időhatározó, állítmány, alany) szinte meteorológiai tárgyilagossággal állapít meg valamit, ami éppen ettől a tárgyilagosságtól válik megmásíthatatlan ténnyé. Ez a tényszerűség akkor is megmarad, amikor a vers végén kiderül, hogy ellenőrizhetetlen, hiszen „én tudom csupán” – a szöveg mégis képes, hogy véglegesen rögzítsen, megörökítsen egy elsöprő hangulathullámot, egy megdöbbentő sejtelem sújtotta pillanatot.
A meglepetés erejétől és az ellentétek feszültségétől drámai lesz a jelenet: a nyárban egyszerre csak ott van az ősz, az életben az elmúlás, a „rőzse-dalok” helyén a baljós suttogás. Csak utalás formájában jelenik meg a megrendítő hír (amibe a francia bulvár konkrétan „beleremegett”), de már követi is a tréfa – a falevelek hirtelen, talán csak viccből hullani kezdenek, s az ősz is „kacagva” tűnik el.
Párizs varázslatos város: a magyar költészetben a haladó szellem, a kultúra, a „nyugat” egyik legfontosabb szimbóluma (elég csak Batsányira gondolni: „Vigyázó szemetek Párizsra vessétek!”). Ady számára ennél is több: „Páris az én Bakonyom”, vagyis az a hely, ahova menekülni lehet, védelmet adó rengeteg, ahol el is lehet tűnni a világ elől... Vajon a megszemélyesített „Ősz” is ezért szökött ide, menedéket keres ebben a nyári (feltehetőleg augusztusi) kánikulában? A találkozás, a „rendez-vous” titokzatos: az ősz dinamikus és sejtelmes (a hozzá rendelt állítmányok: „beszökött”, „suhant”, „találkozott”, „elért”, „súgott valamit”, „kacagva szaladt”). Mintha szeszélyes nőről lenne szó, a végzet asszonyáról, vagy csak egy párizsi „huncut” lányról, aki ugyanakkor „comme il faut”, vagyis úgy viselkedik, ahogy illik, ahogy kell – a furcsa „légyott” mégiscsak beilleszkedik a világegyetem rendjébe. De el lehet ezt fogadni?
Az egyes szám első személyű elbeszélő jóval lassabb, megfontoltabb, ábrándosabb – de mintha akaratlanul is a találkozásra készülődne: miközben a Szajna felé ballag, verseket farigcsál „arról, hogy meghalok”. A „rőzse-dal” kifejezés is az őszi levélégetést idézi, és a hangulatfestő jelzők („Füstösek, furcsák, búsak, bíborak”) arra utalnak, hogy jólesik elmerülni a világfájdalomban, gusztussal lehet kiszínezni, milyen is lesz a halál. Ez a fajta élvezet azonban veszélyes: ha valóban sikerül megidézni az „ősz”-t és megérezni egy új dimenzió jeges fuvallatát, az élmény eget- és utat rengető, velőtrázó, hátborzongató módon más lesz, mint amit vártunk: totaliter aliter. A döbbent csendet a hangutánzó „Züm, züm” követi: a tréfás falevelek mintha kinevetnének minden korábbi kísérletet, hogy megkomponáljuk, emberivé varázsoljuk, esztétikai élménynek tekintsük az elmúlást. „Meghalni / Művészet, mint bármi más. / Jól csinálom nagyon” – mondja fél évszázaddal később, Lázár asszony című versében az amerikai költőnő, Sylvia Plath1. A gondolat szépsége teljesen átértékelődik, ha figyelembe vesszük, hogy Plath nem sokkal a vers megírása után, harminckét évesen öngyilkos lett. Hasonlóképpen fut végig a hátunkon a hideg, amikor Ady versében az ősz súg valamit. A Boulevard Saint Michel Szent Mihály útja lesz – ezáltal egyszerre válik magyarrá, vagyis otthonos közeggé és kozmikussá: mivel Szent Mihály a haldoklók védőszentje, a magyar népi hagyományban Szent Mihály útja a Tejút, szekere a Göncöl-szekér, lova a koporsóvivő saroglya. Mihály neve héberül egy kérdés: „mi-ká-él?” „ki olyan, mint az Isten?” Az implikált válaszban: „senki nem lehet olyan”, megint csak a „totaliter aliter” áthidalhatatlan szakadékát érezzük. És annak ellenére, hogy az utolsó versszakban, ahogy „beszökött”, épp úgy ki is szökik az ősz a versből, nem tűnik el nyomtalanul: üzenetének súlyát felismerve kell ismételgetni: „itt járt” – ezt a nehéz terhet viselik a „nyögő lombok”.
A vers három külön korszakban, háromféle módon „találkozott velem”. Először tizenhárom évesen, 1978 tavaszán igézett meg a hangulata és késztetett arra, hogy kívülről megtanuljam, ezen a szövegen keresztül szerettem meg Ady Endrét, és kezdtem olvasni a többi verset is. Másodszor huszonkét éves koromban 1987 augusztusában, nászutasként, Párizsban döbbenten tapasztaltam, hogy a Boulevard Saint Michelen valóban szeszélyes és egyedi az időjárás: száraz leveleket sodort a szél, és minket mint fiatal házasokat egyszerre legyintett meg a baljós sejtelem és a magyar költői hagyomány – talán csak arról volt szó, hogy Ady Endre „odaköszönt”, így kívánt eljövendő életünkhöz sok boldogságot? Harmadszor pedig 2009 őszén, épp kétszer annyi idősen tanítottam a verset angol fordításban, zömében külföldi hallgatóknak. Annak ellenére, hogy a fordítás nem tudja tökéletesen visszaadni a vers árnyalt rétegeit, most volt a legmegdöbbentőbb az élmény. Eljárt az idő – most ébredtem rá, hogy a személyes „időjárás” mennyire szeszélyes és kiszámíthatatlan: kinek-kinek személyre szabott a metafizikai meteorológiai jelentés, csak külön, egyenként nyerhet értelmet és késztet ismétlésre a vers utolsó előtti sora: „Itt járt s hogy itt járt, én tudom csupán”. Egy tavaszi, egy nyári és egy őszi élmény. A tél még hátravan.


 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2010 / 8   »   Ady Endre: Párizsban járt az Ősz
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911