Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2010 / 9   //    «    14    » 
BELSŐ RUHATÁR
Bikácsy Gergely
Mágikus őszök emléke
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Laterna magica. Harminc éve ilyen idő tájt, augusztus végi, szeptember eleji forró és komor őszön Prágába utaztam megnézni a híres varázsszínházat. Akkor, a szellem eltompításának idején egy zseniális, elhallgattatott filmrendező volt az igazgatója. Oda száműzték. Ilyet csak a kafkai brezsnyevizmus tudott produkálni: valakit a Laterna Magica igazgatójává száműzni. Mintha gonosz dzsinn száműzné, száműznek a dzsinnek gyakran, de hogy épp a Paradicsomba száműzné a fantáziát? Nincs az a mai Kafka, aki ezt a történetet meg tudná írni, abszurdumát élővé tenni. (Varázskép-színházba a képteremtővel, képpel némítani el a képeket!) De hát, sajnos, ilyen is megtörténhetett.
A színházat láttam hát Prágában, nagyon tetszett, sőt, attól kezdve újból kíváncsi lettem a látvány ős-változatára, kisgyerek-ősére, távoli rokonára. Azt a készüléket hátulgombolós korom óta ismertem, mert az én időmben minden gyerek ismerte. Úgy hívták, kaleidoszkóp. Csak bele kellett nézni, mint egy Verne Gyula-távcsőbe, kicsit rázogatni kellett, nem ügyetlenül – és akkor láttad a világot, az egész világot, meg annál is többet... Nemrég beszélgettem valakivel a kaleidoszkópról. Azt kérdeztem, ma is létezik-e, és bámulják-e ma is a gyerekek. Azt mondta, létezik, mint ahogy létezik még a szappanbuborék-fúvás. Én továbbra is bizonytalan vagyok: annyi szép érdekesség eltűnt... hogy csak a halhatatlannak hitt törökmézet említsem. Márpedig, ha a kaleidoszkópot nem bámulják a gyerekek, akkor nagy rokona, a mágikus laterna is eltűnhet egy nap, ahogy eltűnhet a mozi.
Még régebbre utazom hát, vissza az 1655-ös Rómába. Pontosan ez év őszén kell megérkeznem a Collegium Romanum székházába, hogy jelen legyek a világ első filmvetítésén. A híres jezsuita tudós, „Száz Tudományok Doktora”, Athanasius K. találta fel a kaleidoszkóp nyomán a mágikus vetítőgépet. (Legalábbis én így képzelem.) Csiszolt üveglap kellett hozzá, csúsztatható üveg, átlátszó üveg, rajzolható és festhető, ezenkívül tükör, tökéletesen csiszolt torzító és nemtorzító tükör – és fény, fény fény, ismerve a fény minden furcsa szabályát – hát mindez együtt még ma is nehéz, ma sem sikerülne közönséges optikusnak. Nem beszélve a szerkezet láng-és tűzálló borításáról. Korabeli fémekkel és hőálló fával alkották meg reneszánsz rajzok alapján. Akkor még gyertyafényre mozdultak a festett üvegfigurák.
Amikor a lutheránus svéd királynő, otthagyva vallását és birodalmát, Rómába települt, Athanasius K. felnőtt-kaleidoszkóppal akart kedveskedni a szigorú királynőnek, aki Rómában a színház és a nagy látványosságok királynője lett. Rohant is a királynő, rohant kíséretével a Collegium Romanum összes termeibe, szaladt a filmpremierre. Állítólag maga a pápa is ott ült egy díszpáholyban, és maga mellé invitálta a királynőt meg tudós Athanázt. A díszvetítés nem sikerült igazán, a szerkezet faváza meggyulladt, a festett üveg a ráfestett képekkel szétolvadt, több jezsuita atya menekülőre fogta. Krisztina királynő állítólag nem sértődött meg, neki maga a kísérlet is tetszett. Van erről néhány korabeli beszámoló – csak Athanasius atya büntetéséről nem szól semmit a krónika. Mindenesetre később is kiadták összes könyvét (százféle tudományról írt százegy könyvét), csak a laterna magicáról nem írhatott többé, és félig elégett készülékét is lefoglalta az inkvizíció.
... Prágába, ha megint visszamennék? De a saját múltamba, ugyanabba a folyóba nem lehet, fulladásveszély: vagy az öröm vagy az éles, bár tompuló bánat fulladásveszélye törne rám, nem volt azért jó az a folyó. Állítólag a Laterna Magica épülete is modernre cserélődött, új és fémfényű tükörpalotára – és hol van már a filmrendező, az igazgatói némaságra ítélt nagyszerű bánatlovag, a szomorú képek Don Quijotéja, akivel pár csöndes szót szólni is jó volt a hetvenes évek legvégén, komor augusztusban, szeptember elején...

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2010 / 9   »   Mágikus őszök emléke
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911