Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2010 / 10   //    «    10    » 
ELSŐ LÁTÁSRA
Szabó Tünde Judit
Küszöbön
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Kezembe került ez a fénykép. Ismerem a fotót már régóta, de most egészen újnak látom. Idős asszonyt ábrázol, aki botját fogva üldögél kisszékén. De minél tovább nézem, annál inkább felsejlik a mosoly mögötti szomorúság.
Egy kelet-európai kicsi stetlben, azaz zsidó faluban készült a kép a múlt század harmincas éveiben. A jellegzetes falépcső tetején ülő asszony egye­nesen ránk, mert a gép lencséjébe néz. A mereven húzódó vonalak kínos párhuzamát enyhíti összetöpörödött, hajlott alakja.
Hétköznapi élethelyzet, de a történelmi háttér ismeretében minden más jelentést kap. Ebben az időszakban Kelet-Európa lengyel és ukrán stetljeiben mindennaposak voltak a zsidók elleni támadások. A pogrom-sorozatok végeláthatatlan folyamnak tűntek, holott az állandó félelem és létbizonytalanság csak bevezette a végső megoldást.
Az asszony mosolyában nemcsak szomorúság és beletörődés, de valami ősbölcsesség is felfedezhető. Fején a hagyományos paróka, amelyet soha, semmilyen körülmények között nem vesz le, különösen akkor nem, ha fotózzák. Királynői korona.
Mintha nyugodtan várná sorsa beteljesedését, ám ez a nyugalom felelősségre vonja a nézőt.
Az ajtóban ül. Nem egészen kint, nem is bent. Nem támaszkodik a botra, épp csak egyik kezével markolja, mégis a legfontosabb eszköze, olyannyira, hogy a bot a fotó mértani középpontja. Másik kezével kinyúl – felénk, s persze a fotós felé. Valamit talán magyaráz – valami rejtőzik a tenyerében?
Szegénységében, öregségében nemcsak a méltóságát, hanem a kedvességét is megőrizte – ezt látom (képzelem?) bölcsességnek. Adott helyzetében, fenyegetettségében adomány ez?, nem inkább átok?
Nincs benne elzárkózás, mégis házőrzőként ül a kitárt, romos ajtószárny előtt, a küszöbre tett kisszéken. A spaletták behajtva. Semmi nem látszik a bentiből – s voltaképpen a kinti világból sem. Az asszony maga a határ. Nem merev, nem kemény, de fájdalmas határ. Szinte magzati pózba görnyed, hagyományosan és persze öntudatlanul kuporog így – legszívesebben mellé ülnék, nem szólnék semmit, csak ülnék a küszöbön.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2010 / 10   »   Küszöbön
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911