Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2010 / 10   //    «    31    » 
VERBA MANENT
Kállay G. Katalin
Weöres Sándor: Galagonya
esszé
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


„Őszi éjjel / izzik a galagonya / izzik a galagonya / ruhája”... a verba manent sorozat darabjai közül ezeket a verssorokat tanultam meg először – mondhatnám úgy is: ezekkel a szavakkal együtt tanultam meg beszélni. Weöres Sándor Bóbitája volt az első igazi könyvem, a verseket a képekkel együtt jegyeztem meg, és annak ellenére, hogy a szavak nagy részét nem értettem, a ritmus, a lüktetés megigézett. Már csak halványan emlékszem, de szüleim mesélik, hogy Weöres Sándorral kétévesen találkoztam – el is skandáltam neki a „Fut, robog a kicsi kocsi” kezdetű verset.
Az óvodáskor előtti megszokott, békés kiszámolóknál, mondókáknál sokkal izgalmasabbak voltak a Bóbita versei, így a „Galagonya” szövege is, mert meg lehetett érezni benne valami sejtelmes, titkos feszültséget. Kissé amorf, meghatározhatatlan nemű, lilakendős arc volt az illusztráció – jól illett a vershez, egyszerre sajnáltam és féltem tőle. Arisztotelész szerint a szánalom és a félelem a katarzis előfeltétele – utólag tehát úgy is értelmezhetem, hogy ez volt számomra az első katartikus élmény. Akkor persze csak ennyi tudatosult belőle: milyen jó, hogy én bent vagyok a meleg szobában, és nem ott kint, ahol szegény galagonya. Fogalmam sem volt, ki vagy mi a galagonya, hangzás alapján leginkább valami anyókához hasonlítottam, vagy erdei öregapóhoz, mivel az egyik kedvenc mesém, „Az ezüstpatás őz” főszereplője egy Kokovanya nevű apóka volt. Abban biztos voltam, hogy öreg.
Utánanéztem: a galagonya a rózsafélék családjából való bokor, kilencméteresre nőhet és tavasszal, virágjában a domboldalak menyasszonyaként emlegetik, így tehát őszre természetesen és szimbolikusan is „megöregedhet”.
A vers egyik feszültsége azonban épp az életkorok közt van: a galagonya nem „ázik”, hanem „izzik” – ez a szó fiatalos, tüzes szenvedélyt is jelölhet. A vers megörökít egy feltételes átváltozást, furcsán fordított ovidiusi metamorfózist: a bokor „lánnyá válik”, vagyis megfiatalodik, semlegesből (?) hímneműből (?) határozottan nőnemű lesz, és emberi megelevenedésének bizonyítékaként sírva fakad. Hogy a versben pontosan mi történik, mitológiai homály fedi.
A mélyvörös bogyókra utaló izzó ruha Herkules történetére emlékeztet, de mindenképpen valamilyen szenvedést idéz: a véres verejtéket is eszünkbe juttatja, ahogyan a magában reszkető alak kiszolgáltatottságában látni vélhetjük a Getsemáné-kertet, a zúgó tüskében pedig – a néphiedelem szerint – a töviskoronát. De mielőtt túl messzire mennénk az asszociációkban, észre kell vennünk, hogy a galagonya „passiója” teljes passzivitással párosul, mindent elszenved, szenvedő alanya az eseményeknek, még a saját tüskéitől is fél, ahelyett, hogy védekezne velük, tehát szó sem lehet arról, hogy aktív hősként valamiféle megváltást adjon vagy idézzen elő. A feltételes cselekvő a hold: „Hogyha a hold rá fátylat ereszt, / lánnyá válik, sírni kezd.” Ez a rítus értelmezhető felmutatásként és elrejtésként, a fátyol egyszerre helyezi menyasszonyi reflektorfénybe és borítja homályba a galagonyát. Hatására a növényhatározó által igénytelennek, szárazságtűrőnek nevezett bokor különleges nedvességet termel: könnyeket. Mennyiben hoznak ezek a könnyek megkönnyebbülést (katarzist)? Érezhetjük azt is, hogy a galagonya a hold fátylától meghatódik, szép lesz, élni kezd – de azt is, hogy a fátyol még elhagyatottabbá, még kiszolgáltatottabbá teszi a viharos éjszakában.
A zakatoló ritmus, mint az ide-oda szaladó szél, nyugtalansággal tölti el a verset – való ez a gyerekeknek? Miféle zaklatott anyanyelve lesz annak, aki ezeken a szavakon keresztül tanul meg beszélni? Nemrég fedezték fel, hogy a korábban mérgezőnek hitt galagonya-bogyóból magas flavonoid tartalma miatt nagyon hatásos szíverősítő és vérnyomáscsökkentő gyógyteát lehet főzni. Ez a tea gyakorlatilag mellékhatás nélkül alkalmas a szívműködés szabályozására (bár nagy mennyiségben gyermekeknek és terhes nőknek nem ajánlott). Úgy érzem, a teához hasonlóan Weöres Sándor verse is szabályozza a szívritmust. Remélem, a tizenhat rövid sor éppen arányos mennyiség, fiatalon és öregen is mellékhatások nélkül erősödhetünk, ha ismételgetjük kívülről, azaz szívből, „by heart” megtanult szavait.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2010 / 10   »   Weöres Sándor: Galagonya
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911