Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 1   //    «    7    » 
Lugosi Lou
Lámapulóver
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Kriszta a szobában is hallotta az internet-tanár döngő, nehéz lépéseit, mikor jött fel a lépcsőházban. Tudta, hogy csengetés előtt még téblábol kicsit a csöpp folyosón, mintha az egyensúlyát keresné, mert százhúsz kiló ingadozás rosszul hat az ajtónyitóra. Aztán nézte a széles, izzadt arcot; a furcsa lihegés a tenger mocorgását idézte – arra gondolt, hogy az internet-tanár nem is tanár, nem diplomás számítógépes szakember, ahogy a hirdetésében állt, hanem valami természetes közegéből kikeveredett különös lény: most épp itt fuldoklik, az ő ajtaja előtt. Szerette volna visszatuszkolni eredeti környezetébe, a nagy vízbe, tengeri halak közé.
– Honnan érkezett Párizsba? – kérdezte félénken, már a számítógép előtt.
– Chiléből – válaszolta sötéten a férfi, mint aki érzi, rossz referenciája van.
Féltette a helyét, Kriszta volt az egyetlen tanítványa, s csupán egy órát adott hetenként, igen alacsony honoráriumért. Ebből kell megélnie?
A szótlanság súlyos állóvízéből nagy keservesen mégis sikerült kihalászni, hogy Juannak hívják, Santiagóban tanult, s most internet-hálózatot szeretne kiépíteni Párizsban. Kriszta elképzelte, amint vastag, ügyetlen ujjaival kiveti a városra a hálót, de csak ő akad fenn, egyes-egyedül ő.
Találkozásuk a szerencsétlenség határát súrolta. A chilei nem tudta átadni Santiagóban szerzett ismereteit, mert Kriszta szervezete kivetette ezt az anyagot – sehogy se épült a sejtjeibe. Előfordult, hogy óra közben rosszul lett, mert ellenméreg termelődött benne. Ilyenkor a tanár verejtékezett, ültek együtt a gép előtt, és nyögték a nehéz keresztet.
Mire hát ez az egész? Mi volna, ha egy-két ember kimaradna a hálózatból? „Jó volna, – óh, de nehéz a szivem! – átszűrni magam az elemeken” – sóhajtotta hangtalanul a költővel, és megismételte: átszűrni magam az elemeken – s most is, mint mindig, költő mentette meg. Mert amikor a dolgok elviselhetetlenné váltak számára, egy-egy költő, ráadásul mindig más és megint másik, felé dobott egy verssort, ő erre szépen ráfeküdt, és elúszott rajta, messzire, nagyon messzire, túl az Óperencián – ahogy ezt a helyet köznyelven nevezik. Amikor mindenki a számítógép előtt időzött, ő csak úszott, úszott a verssorán, mint egy léggömbön. Kicsi léggömbön a nagy Földgömb fölött...
Most viszont, amíg szállingózott, reccs, a tanár alatt összeroskadt a szék. A férfi a földön kapálózott, mint egy szárazra vetett bálna – bálnamód fel akart állni, és bálna-szomjúsággal kapaszkodott a levegőbe. Vannak dolgok, amelyeket nem lehet egymásra rakni: chilei internet-tanárt és finom faragású francia ülőkét. Például. Ők nem illenek össze. A lány szipogva segítette fel az embert. A széket viszont nem lehetett többé helyrehozni. Belső sérüléseket szenvedett. Ide inkább orvos kellene, mintsem asztalos, gondolta, noha a környéken nem látott asztalosműhelyt sem. Ami eltörik, azt itt eldobják, és másikat vesznek helyette. Csakhogy ha a kék bársonyszék szemétbe kerül, a többi hármat is utána dobhatja, hiszen háromülőkés készlet nincsen. Olyan kínos az egész, mint amikor valaki három lapra marad a kártyán. Kriszta tudta, hogy nem szabad három lapra maradni. Most meg tessék! Ki üljön le? Ki maradjon állva? Vagy tegyenek egy zöld vagy mályvaszínű bársonyszéket a kékek mellé? Persze faszék is van, egyszerű faszék, ülőkétlen, bársonytalan.
Éppenséggel oda lehet tolni az asztalhoz, mosolyogva és makogva: hja, nem vagyunk újgazdagok, de a jelenet erőltetett és rossz emlékeket szül. Az embernek eszébe jut a háború, a bombázás, amikor dögivel lövik ki az székeket, de még a foteleket és a hokedliket is. A kilőtt szék mellett kicsiny, gyűrött papírcsokor mocorgott. Kriszta óvatosan kibontotta. Bizonyára a tanárból esett ki, hatalmas chilei zuhanása közben.
Kicsi fiam!
A nagybátyád azt mondja, hogy nyugodtan hazajöhetsz. Már elfelejtették, hogy börtönben voltál. Azt is beszélik, hogy kártérítést kap, akit meghurcoltak. Ebben nem vagyok biztos, mert a testvéred se kapott semmit, pedig kiverték a fél szemét. Miért is csináltátok ezt, édes gyerekeim? Olyan szépen játszottatok a kertben. Ha már csak az öregség szól belőlem, akkor ezt ne vedd figyelembe, kicsi fiam, csak gyere haza... Gyűjtjük a pénzt az útiköltségedre. Nagyon messzire mentél, de ha a franciák adtak menedékjogot, akkor, ugye, oda kellett menned. A fivéred lámatenyésztéssel foglalkozik. Azt mondja, beállhatnál mellé. Az állatok jól fizetnek. Nagyon kedvesek. A Kék Hegyekből jöttek... Memi.

A húsvét utáni héten a tanár nem jelentkezett. E-mailt küldött: Időzavarba keveredtem, elnézést kérek a késésért. Maradok tisztelettel.
Két hét múlva újra csak üzenet érkezett: Távolság okozta nehézségek miatt sajnálattal törölnöm kell az órát. Elnézést az elmaradásért. Tisztelettel.
Már nem írta, hogy „maradok” tisztelettel – talán nem is „marad” tovább. Kriszta mindenesetre már nem várta, amikor váratlanul ajánlott küldeménye érkezett – Chiléből. A postára kellett mennie, s ahogy felvette a kis csomagot, valami nagyon-nagyon puhát tapogatott – legelőbb is a mellékelt levelet olvasta el. Az anyuka írta.
Kedves, jó kisasszonyka! Köszönöm, hogy az én kisfiamnak munkát adott, kenyeret a kezébe, és ahogy elmesélte, még kávéval is megkínálta, aranyozott pohárból, minden alkalommal. Sajnálattal értesültem, hogy Juan eltörte a széket. Sajnos, mi nem pótolhatunk ilyen francia dolgokat, de arra gondoltam, hogy a szék helyett küldenék Magácskának egy lámapulóvert. Ha elfogadja, boldoggá tesz mindannyiunkat. A szék miatt is örülnénk.
Képet is talál a borítékban – emlékül. A fotográfiához az ünnepi ruhánkat vettük fel, hisz Magácskának küldöm, nem szabad, hogy szégyent valljon velünk olyan elegáns helyen, mint Franciaország. Szeretettel, Juan mamája.
Kriszta csodálkozva nézte a fényképet. Az internet-tanár fején hosszú, színes tollak ágaskodtak. Indián volt! Büszkén, határozottan állt. Nem lehetett elképzelni, hogy valaha szűk folyosón ingott és feszengett. Lehetséges, hogy a tollak kapaszkodtak vidáman, szinte hetykén az ég felé?
A lámapulóver jó meleg volt, lámaszínű. Szerencse, hogy a párizsi előrejelzések szerint ősztől a drapp szín lesz a divat.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 1   »   Lámapulóver
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911