Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 4   //    «    20    » 
VERBA MANENT
Kállay G. Katalin
Catullus: 85. carmen
esszé
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Gyűlölök és szeretek. Mért? Nem tudom én se, de érzem
Így van ez, és a szivem élve keresztrefeszít.

(Szabó Lőrinc fordítása)


Catullus epigrammájában egészen másfajta szerelemnek lehetünk tanúi, mint Robert Burns múltkor idézett versében: ott (bár feltételes módban) a skót „kockás takaró” különleges biztonságot és védelmet nyújtott, az egyik ember szíve a másik ember otthonává válhatott – itt a költő kitakaródzik, puszta gyötrelemről beszél, a szív dehogy is lehet otthon: belülről feszíti keresztre az embert. A két verset nagyjából egyidőben, gimnazista koromban tanultam meg – Catullus latin szavaival is tizenöt évesen ismerkedtem, de a római költő igazi nagyságát csak az egyetemen, Adamik Tamás tanár úr óráin értettem meg igazán. Nem voltam latin szakos, ezért úgy vonzódtam a latin költőkhöz, mint valami titkos szenvedélyhez, az illegalitás izgalma is hozzájárult, hogy ilyen intenzitással hallgattam „az isteni Catullus” verseinek értelmezését. Ugyanez az izgalmas illegalitás-érzés kapcsolódik édesapám, Géher István mi van catullus? c. verseskötetéhez, amelyben két tizenhat évesen írt versem is szerepel. Catullust tehát régóta különc családtagnak, veszedelmes barátnak tekinthetem, aki a határok átlépésére buzdít, de egyben felkínálja a tiszta forma félelmetes gyönyörét, akitől mindenfajta mesterségesség nélkül mesterséget lehet tanulni.
Leghíresebb versében, a 85. carmenben az ellentmondások tiszta logikája ragadja meg legjobban az olvasót: a disztichon első sorában két azonos súlyú ellentétet találunk: gyűlölök / szeretek, illetve nem tudom / érzem. A hexameter harmadik verslába közepén lévő metszetet követi a geometriai középpontban álló kérdés: mért? – a „miért” szó köznyelvi formája nemcsak a metrum miatt fontos (egyetlen szótag), hanem tükrözi azt a belső indulatot is, ami áthatja az egész szöveget. Ez az, amit a legjobban szeretnénk tudni, de nem kapunk, nem kaphatunk rá választ, hiszen épp a tiszta logikának mond ellent, hogy az ellentétek közé egyenlőségjelet is lehet tenni: egyszerre gyűlölök és szeretek, egyszerre nem tudom és érzem: „így van ez”. A második sor első verslába egyben záró formula: megmásíthatatlan tényként hat ránk, ostorcsapásként ér a képtelen, kibírhatatlan helyzet. A pentameter többi szótagjában mégis megjelenik egy kép, a vizuális magyarázat: a szív keresztté, zsigeri kínzóeszközzé válik, és szervesen, ízről ízre feszíti szét a testet. Az „élve” szó még erősebbé és erőszakosabbá teszi a kijelentést: ezzel állandósul a belső feszültség.
Szabó Lőrinc fordítása pontosan követi a catullusi elvet: „latina simplicitate loqui” – vagyis a legfontosabb a latin egyszerűség a beszédben, tiszta, érthető nyelven, a lehető legkevesebb szóban kell a költőnek a legtöbbet mondania; tárgyilagosan kell szemlélnie és matematikai precizitással ábrázolnia saját érzéseit. Az i. e. I. század költői ilyen értelemben modernnek nevezhetők. Világuk bizonytalan, kilátástalan: hatalomra törő politikusok és teljesen fellazuló közerkölcsök között kell értéket találniuk. Egyedül a művészet, a szigorú formába öntött tiszta szöveg lehet makulátlan: a „hogyan?” felülírhatja a „mi?”-t, a zűrzavart (átmenetileg) megzabolázhatja a szavak rendje és szépsége. Ha már a szórendnél tartunk: érdekes, hogy az indulatot keretbe fogó és megörökítő epigramma a „Gyűlölök” szóval kezdődik, ez adja a fel­ütést, nem a „szeretek”. Catullus magánéletéről keveset tudunk, de annyit biztosan, hogy ellenállhatatlanul vonzódott a kétes hírű hölgyhöz, akit verseiben Lesbiának nevez. (Valódi neve feltehetően Clodia volt, és több forrás is megemlíti ledér erkölcseit.) A Lesbia név a görög költőnőt, a leszboszi Szapphót juttatja eszünkbe, akitől maga Catullus is sokat tanult (egyik versét adaptálta is az 51. carmenben). A névhez egyszerre kötődik a költői hagyomány és a botrány, Lesbiában úgy egyesül a boldogság lehetősége és a lehetetlen gyötrelem, mint a latin „passio” szóban a szenvedés és a szenvedély. A „passio” szó nem szerepel a versben, de behívja, beidézi a „keresztre feszít” szókapcsolat. Az i. e. I. században a kereszthalál ismert kivégzési módszer, de az excrucior szó a szövegben nem feltétlenül erre utal; a szenvedő alak inkább csak ennyit jelent: „kínzatom”, „gyötretem”, vagyis szenvedek. Szabó Lőrinc fordítása tehát az eredeti feszültséget a legteljesebb mértékben visszaadja, de a szavak nem mindig egyeznek a latin szavakkal. Hogy hangzik az eredeti?


Odi et amo. Quare id faciam, fortasse requiris,
Nescio, sed fieri sentio et excrucior.


Úgy érzem, Catullus beszédesebb, természetesebb társalgási nyelven szólal meg latinul, a vers „éle” mellett hangot kap a kiszolgáltatottság, és teret kap egy kérdező második személy, talán Lesbia, talán az olvasó. Itt is a „Gyűlölök”, „Odi” szóval indul a szöveg, de a skandálás miatt a hexameter elnyeli a második magánhangzót, vagyis így ejtük ki: [ód et amó]. Mintha a gyűlölet egy sóhajjá válna, amit az elisio némileg megszelídít, és a „quare”, azaz „miért” kérdőszó is hasonlóképp lesz rövidebb [kvár id faciam]. Itt nem annyira az indulat, mint inkább a meglepett tanácstalanság sugárzik a szavakból, erre utal a második személy megszólítása is: „talán kérdezed”, „fortasse requiris” (ahol megint egy hang kiesik a skandálás miatt, a mássalhangzótorlódás [kv] helyett csak sima [k]-t ejtünk). A „Nescio”-t nem ellenpontozza, inkább kiegészíti a „fieri sentio” (szó szerint: létrejöttét érzem); a lehetetlen lét­állapot még kialakulóban van, nem nyert végső formát. Elisio van itt is: a „sentio” utolsó hangja beleolvad a következő szó első hangjába [szenci et], vagyis az érzés még csak sejtelem. Mondhatjuk, hogy a catullusi kíméletlenül pontos és tiszta érzelem-képlet a magyarban jobban kifejezésre jut? Szabó Lőrinc fordítása bravúros, az eredetiben mégis hangsúlyosabban megjelenik az emberi esendőség. A már-már félelmetesen tökéletes és tiszteletet parancsolóan objektív precizitás helyett a latin szöveg olyan szubjektumot mutat fel, aki minket is megszólít, aki nem a „passio”, hanem a „compassio”, „együttérzés” szót juttatja eszünkbe. Ezzel a szubjektummal talán jobban meg lehet barátkozni – sőt, talán nem túlzás, ha azt mondom: az alázat felmutatása még az elevenen kínzatás pontos bemutatásánál is nagyobb mesterség.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 4   »   Catullus: 85. carmen
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911