Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 5   //    «    9    » 
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK
Handi Péter
8. rész: A nagy Zsubó
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


– Majd mindent megmagyarázok – intette le a meglepett társaságot, és ahelyett, hogy dzsekijét összehúzta volna, inkább hagyta a cipzárnál kettéválni, nyilvánvalóan azért, hogy látható legyen pólóján a namíbiai felségjelzés. – Kérem azonban, nyomatékosan kérem, hogy fogadják megértéssel és tisztelettel a Vendéget, ha megérkezik.

Xiapo a karórájára pillantott, melynek üveglapja alatt stopperóra, barométer, iránytű, és a Föld elliptikus kilengését követő ábra volt, majd a kiöregedett balettmesterek őzből szarvassá nehezült lépteivel a kandallóhoz ment, a kályhanyílás reteszét elmozdítva felnézett a kéménybe. Mindenki láthatta a lyukból kivillanó kékes fényt.

– A helikopter még nem landolt – húzta ki fejét Xiapo a kályhanyílásból.

Krüger a torkát reszelte, ami nála a vérnyomás emelkedését jelezte.

– Eltájolhattam magam...

Lívia ruháján erre a megmaradt flitterek táncba kezdtek, egész teste remegett. A festő talán nem is őt kereste-kutatta, az egész csak ürügy volt, álcázás, valami gigászian ördögi terv érdekében, aminek ő is részese, hiszen egyszer... Mielőtt azonban gondolataiban továbbcikázott volna, a kínai Krügerhez fordult:

– Nem értem! – mondta emelt hangon. – Hogyhogy eltájolta magát? Az volt a megbízás, hogy a periszkópot a kéményből a hegyi tisztás felé fordítja! Ha jól tudom, egy egész aranyrudat kapott ezért!

Krüger a fejét vakarta.

– Most nem a párizsi térképről dolgoztam, ez lehet az oka... Az isztambuli utcákat behelyettesítettem a budai útvonalakkal, ezek úgyszólván fedik egymást, még a magyar–török időből... Ha a két város térképét egymásra tesszük, hát hasonmások. Ki gondolta volna, hogy a Bécsi kapu tér alatt a karsztos képződés tektonikusan befolyásolja ezeket a vonalakat... Nem az én hibám...

– Lárifári! – dobbantott Xiapo.

Erre mindenki felkapta a fejét, mert kínaitól ritkán hallani ilyesmit; csak Kutács bácsi hümmögött, aki időközben magához tért. Neki persze kisujjában volt a mandarin szószedet, és jól tudta, mire képesek a sárgák.

– Londonban könnyebb volt eltalálni akkoriban – bólogatott a festő anélkül, hogy érdemlegesen válaszolt volna Xiapo kifakadására. – Ott működött az ópárizsi térkép, mert a La Manche csatorna... a két országot... De...

– Mi van az aranyrudakkal? – szólalt meg Lívia, legyőzve undorát, és összehúzta magán ruhája cafatjait. – Hol vannak az aranyrudak? – ismételte, miután nem kapott választ.

Ebben a pillanatban kitárult az ajtó. Mindenki odanézett. Közel kétméteres alak lépett be. Bőrdzsekit és bő posztónadrágot viselt, lábán gumicsizmát, fején fekete kalap trónolt. A dzseki széles vállán rangjelzés csillogott paszománnyal és hajlongó pálmaággal. A férfinak egyébként kávéfekete arca volt, két szem kockacukorral és kiskanál-szerű füllel, szalvétaként elterülő robusztus körszakállal. Ennek ellenére Kutács bácsit egy tál húslevesre emlékeztette. A férfi lassú, de határozott mozdulattal – mintegy bemutatkozásképpen – széthúzta mellén feszülő dzsekijét. Alatta, a fehér trikón előtűnt a Namíbiai Köztársaság zászlaja, szakasztott hasonmása a kínai pólójának.

– Zsubó! – kiáltotta tiszteletteljesen Xiapo, és térdre rogyott, holott Kínában ez nem szokás.

A férfi megrázta magát, egy rántással félrelökte az érkezésekor leszakított ajtókeretet. Porfelhő szállt fel – ez némileg puhított a dermedt jeleneten.
A né­ger óriás fenyegetően előrelépett, tekintetét Krügerre és Xiapora szegezte. A kínait, ahogy lassított felvételként emelkedett a térdelésből, félúton érte a tekintet.

– Kegyelemteljes bocsánatáért esedezem, felség! – dadogta angolul. Krüger suttogva szinkrontolmácsolt. – Nem tehetek róla, hogy ez az ostoba alak elszámolta magát. (Krüger rezzenéstelen arccal fordított.) A tisztáson, ahol felséged helikopterének le kellett volna szállnia, nemrégiben fakitermelő telep létesült. Ráadásul a periszkópot Kínában gyártották. A tükörreflex ferde volt. De hát minden jó, ha vége jó, tartja egy itteni közmondás, noha errefelé rendszerint eltart a dolog némi ideig. Az aranyrudak természetesen rendelkezésére állnak a hatalomátvételhez, itt a harmadik bőröndben... Foglaljon helyet, felség, hogy engedelmével vázolhassam a jelenlévőknek azt, amit magam is értek belőle.

A jövevény, úgy tűnt, habozik kissé, majd beleegyezően bólintott. A kínai intésére alája toltak egy meggyfából faragott padkát, melyre a hegymászásba belefáradt turisták csapják érkezéskor hátizsákjaikat. A férfi leült. „Így mintha egy tál lencsefőzelék volna” – mustrálgatta magában Kutács bácsi.
A három nő őrangyalként állt a padka mellett, Lívia ezüstflitteres ruhacafatjai egyfajta tróntermi előkelőséget kölcsönöztek a helyszínnek, de ezt ők nem tudhatták. Még nem. Xiapo feléjük fordult, és magyarul folytatta:

– Kedves barátaim! Bármilyen hihetetlen, de Nagy Zsubó, Namíbia jövendő trónalapítója ül körünkben. Egyesek talán fantasztikus véletlennek gon­dolhatják, de akárhogy is van, a tényeket el kell fogadnunk. Most már benne vagyunk, a szálak összefutnak. Csak a lényegre szorítkozom... A felség útban van a fővárosba, Windhoekba, s miután legálisan ugyancsak útban lenne, szükségképp illegálisan, és magyarországi kerülővel kell megtennie a hosszú és fárasztó utat grönlandi önkéntes száműzetéséből, ahol egy isten háta mögötti fehérmárvány palotában élt gyermekkora óta. Száműzetése minden percében arra gondolt és azért tevékenykedett, hogy megdöntse a namíbiai köztársasági formát, majd átvegye a hatalmat, amire kizárólagos jogot formál anyai szépapja révén. Ez a távoli ős ugyanis, még a 19. század végén, a német gyarmatosítók idején megalapította az első oázist, és belebotlott néhány arany- és gyémántbányába, melyeknek működtetéséért cserébe a német császár okiratban hatalmazta fel a királyság megteremtésére, s a papír ma is a család birtokában van. A végrehajtás évről évre húzódott, mindig csak a bányák szerepeltek az előtérben, aztán meg jött az első világháború, jöttek a dél-afrikai hatalmak, a sorozatos harcok, és az ország köztársasággá válása és függetlenségének deklarálása előtt Nagy Zsubó szerint egyszerűen elmulasztották bevezetni a királyság, avagy a monarchia intézményét, ami aztán a későbbiekben történelmileg megdönthető. Ezt a hiányzó láncszemet hivatott ő uralkodóként betölteni, kiigazítva a történelmi sorrendet. Amint látják, máris ragaszkodik a királyi titulushoz, környezete felségnek szólítja és hódolattal övezi. Ezt igen megkönnyítik a jövendő namíbiai királyság felvirágoztatására rendelkezésre álló aranyrudak és gyémántok, amit őfelsége édesapja Grönlandra távozta előtt bölcs előrelátással kimentett a család bányáiból. Londonban ismerkedtünk meg. Oda orvosi kezelésre érkezett egy csúnya bütyökfertőzéssel. Akkoriban ott praktizáltam, sikeresen alkalmaztam egy ősi kínai gyógymódot, közben tudomásomra jutott őfelsége helyzete, és mit kerteljek: megnyert az ügynek. Azonnal felismertem, hogy szükségünk lesz egy nálam gyakorlottabb szakemberre, ezért őfelsége jóváhagyásával felfogadtam Krüger urat. A megbizatása kettős volt: egyrészt el kellett készítenie őfelsége portréját, amit majd windhoeki palotájában kiállít. A festményt névlegesen öt aranyrúddal honorálta, azért névlegesen, mert ez lesz fizetőeszköze a hatalomátvételt elősegítő elemek számára. Meg néhány gyémánt. A hatalom­át­vételi kísérletnek most eljött az ideje. Minthogy azonban Grönlandból Namíbiába igen hosszú az út, úgy határoztak, hogy legjobb megszakítani s megpihenni valamelyik európai városban, hiszen nem volna előnyös, ha egy fáradt és időeltolódástól is meggyötört trónalapító szállna le a gépről, akit a nép esetleg összetéveszt egy seprőre aggatott felmosóronggyal. Itt jött Krüger úr második megbizatása. Térképészeti tudását latba vetve számításokat kellett végeznie, és ez a menedékház bizonyult földrajzilag is a megfelelő pontnak. Itt tartunk. Őfelsége, amint látják, fáradt és szótlan. Beszéli az angolt, de leginkább hazája őslakosságának nyelvén, az oshinambón értekezik.

Xiapo elhallgatott, mert a Nagy Zsubó megmozdult a padkán. Mindenki meredten figyelt. Az önkéntes, szaggatott ruhájú őrangyalok hátrább rebbentek. A trónkövetelő megszólalt:

– Nagyon szépen mondta, Xiapo. Felmosórongy. Igazán szép.

Így, magyarul.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 5   »   8. rész: A nagy Zsubó
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911