Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 5   //    «    14    » 
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK
Polgár Teréz Eszter
13. rész: Vetett ágyban
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Helga pillantása még órákkal később is nyomasztotta. Talán egy másodpercig nézhetett rá, de abban annyi vád, szégyen, sebezhetőség keveredett, hogy Lívia elfordította az arcát. Ismét övé a hatalmi pozíció, ez a nő itt van náluk, se étele, se ruhája, ha ő nem ad neki. Megint ugyanolyan kiszolgáltatottnak látta, mint amikor nemrég, egy örökkévalósággal ezelőtt bebicegett a turistaházba és az életébe; sebes lábú őzikének, aki a vadászlesről figyelő vadászra mered, miután megette az etetőből, amit az kikészített neki.

– Ne haragudj – mondta gyorsan; felállt, és rutinos mozdulatokkal ágyazni kezdett a nappali kanapéján. – Nem lesz túl kényelmes, de egy éjszakát kibírsz rajta. Biztos te is hullafáradt vagy.

Miért kért bocsánatot?! Hiszen nem aludt el a gyanakvása. Választ sem kapott a kérdésére. Mégis ő jött zavarba, ő érezte bűnösnek magát. Miért? Vagy inkább: miért pont ezt a kérdést tette föl a lehetséges több százból? Egész idáig csak túlélni próbált, és mintha miértek keresésére már nem futotta volna az erejéből. Most azonban, hogy új ember lett (bármennyire is fáradt, de jóllakott, tiszta), s a foszló jelmezben menekülő Lívia egyre távolibbnak, idegenebbnek tűnt, szeretett volna világosan látni. Csakhogy – döbbent rá – még ahhoz sem tud eleget, hogy megfelelő kérdései legyenek. Egy óriási puzzle darabkái pörögnek a szeme előtt, de alig néhánynak a mintáját képes kivenni. Ezekből biztosan nem fog összeállni a kép...

Nyitott szemmel feküdt a hálószoba sötétjében, mellette, a méretes ágy másik oldalán Krüger nyugodtan, egyenletesen szuszogott, mióta csak letette a fejét. Ő nem mert elaludni. Ólomsúlyok nehezedtek minden egyes porci­kájára, mégis úgy gondolt az alvásra, mint rettenetes eshetőségre, melyet erőnek erejével megakadályoz. Épp hogy csak felébredt a rémálmok legször­nyűbbikéből, nem szabad visszazuhannia. Az egyetlen esélye, ha nem engedi át a kontrollt soha többé senkinek; ha most elalszik, ki tudja, hol ébred föl, és egyáltalán fölébred-e. Meg kell értenie, mi történik vele. Egyre kétségbeesettebben forgatta meglévő kirakós-darabkáit. Felidézte az addigi, különböző nézőpontokból származó magyarázattöredékeket: mindet homályosnak és hihetetlennek találta... Hogy kerül még egyazon álomba is holmi namíbiai trónkövetelővel?! Vagy egy szektával – amely szektaként is határozza meg magát... Ez az apróság váratlanul úgy megakasztotta, hogy pár pillanatra elfeledkezett a logikának ellentmondó történések soráról. Egy magát szektának mondó szekta sok minden lehet, kivéve szekta. Nyilván azért hozták létre, hogy valamiről elterelje a figyelmet, valami igazán fontosról, amelynek a létezéséről sem szabad tudni. De kik, és miért?! Ez őrület, nem hihet ilyenekben! Most biztosan ébren van?

Miért állította le Krügert, amikor épp Helgát próbálta szóra bírni?! Végre megtudhatott volna valamit. De akarja ő valóban tudni, mibe keveredett, vagy jobban fél, hogy el se bírná a választ? Nem, úgy érezte, nem ezért. Helgáról (ha ugyan tényleg így hívják) fogalma sincs, hogy ki, és bízhat-e benne – normális körülmények között be se engedné az otthonába. A körülmények azonban nem normálisak. Mit számít, Helga Helga-e, hiszen amnéziájában Krügerről pont ugyanannyira nem tudja, kicsoda. Habár tisztában van a ténnyel, hogy a férje. De talán mindössze Krüger állítja ezt is... Nem; ahogy görcsösen kutatott emlékei között, kezdtek felvillanni együttélésük képei: a férfi fest, ő jázminteát visz neki; Krüger tekintete, ahogy összehúzott szemmel hallgatja őt, de mintha csak arcának arányait méregetné, s pusztán ennek szólna a figyelme; a férfi karjának súlya a vállán, ahogy séta közben átfogja. Arról azonban semmilyen emléket nem őrzött, hogy jólesett-e neki a másik érintése, melegség járta-e át a közelében. Ha szerették is egymást, nem emlékezett, sőt, azt sem tudta, hogyan kellene (azt az érzést vagy állapotot?) elképzelnie. Úgy peregtek előtte a képek, mint az összevissza ragasztott diafilmkockák. Nézte, és nem érzett semmit. Uramisten! – mondta ki félhangosan. „Oh, my Lord” – hallotta az ismeretlen harmadik lány démonszerű hangját. Majd rögtön utána a sajátját: KI VAGYOK ÉN?

Ehhez a kérdéshez képest eltörpült az összes többi. Hogy ki Helga, mi történt vele, velük; még az is, hogy mi fog történni. Úgy érezte, megnyílik alatta a mélység, lassan, mint amikor elhúznak egy csatornafedelet; ha nem talál fogódzót, belezuhan…Ő Krüger felesége, ez biztos, ezt biztosan tudja. „De Krüger nélkül?” Az akna szája tárva-nyitva állt. Lívia fölötte feszült, keze-lába minden izmával tartva magát. De hát ő feleség, Krüger felesége... Feleség! Az alvó férfi szuszogására koncentrált – mintha attól átélné, hogy hozzá tartozik, hogy egy vele. Zihálása lassan csendesült. Ahogy sikerült felvennie a másik ki- és belégzésének ritmusát, közelebb húzódott a férfihoz. Megszagolta a tarkóját, és ismerősnek vélte az illatát. De tökéletesen közömbösnek. Valamikor vonzódnia kellett hozzá – biztatta magát, és szinte hozzá simult, ám most is hiába próbált felidézni erről bármilyen emléket. Óvatosan megérintette, majd elkapta a kezét – mint akit lopáson értek. Itt van a lakásban, ahol állítólag lakik; tudja, hol találja benne az ágyneműt, hol a lila rózsás teáscsészét, mégis úgy érzi, talán csak filmen látta azelőtt. És itt fekszik mellette... egy vadidegen. Hangosan kimondta, és mintha titkos jelszó hagyta volna el száját; egy pillanat alatt elveszítette uralmát önmaga – vagyis az abból átélhetőnek tetsző részek, gondolatai s teste – fölött, és megnyílt alatta a feketeség. Vékony damilszál tartotta meg; se le, se föl, láthatatlan kezek játszottak vele, s csak egy szó dörömbölt fejében: idegen-idegen.

Percekig vagy órákig függött így, nem érzékelte. Krüger szuszogását már rég nem hallotta, de egyszer csak a férfi hangosan horkantott, majd hasra fordult. Nagyot nyikordult az ágy, s Lívia újra megérezte a matracot maga alatt. Kezét-lábát tiszta erőből belenyomta, és váratlanul olyan nyugalom szállta meg pusztán attól, hogy saját súlya van, amilyet zavaros kálváriája közepette elképzelni sem tudott. Már nem esett nehezére, hogy egyenletesen lélegezzen, de arra ügyelt, hogy véletlenül se a férfi ritmusában. Ő Lívia. Csakis Lívia. Él. És szabad.

Minden félelme elpárolgott. Nincs múltja, amely megbéklyózná, se bűnei, se fájdalmai – ha voltak is, lekaparták róla, mint sebről a vart. Rózsaszínű, újjászületett. Nem vágyik semmire, egykori álmai, ha Helga igazat mondott, távolibbak nem is lehetnének. Táncolni a reflektorfényben, művészi babérokra áhítozni – nem értette, hogyan akarhatott ilyesmit nem olyan rég. Ez lenne a megszabadulás, vagy megvilágosodás? Hogy nem érez?!

Nem született újjá. Csak kiürült, mint egy bútorozatlan szoba, melyből kivonultak az albérlők: szabad... Sírva fakadt. Hangtalanul nyelte a könnyeit, és örült, hogy ég az arca, hogy szája megtelik sós ízzel. Érezni akar! Vágyakozni! Félni. Tudni akarja, hogy kicsoda: mire vágyik, mitől fél. Már biztos volt benne, hogy el fog menni a Hársfába. Ami vesztenivalója volt, elvesztette.

A hajnali derengés keményen rajzolta ki Krüger profilját, míg vonásait tökéletesen retusálta. Lívia felült, s vigyázva, nehogy fölébressze, a nappali felé indult. Ahhoz az emberhez, akihez, úgy érezte, még egyes egyedül köze van: akivel nemrég egyforma ruhát viselt, aki megmentette az életét, és aki épp ugyanolyan kiszolgáltatott, mint ő.

Benyitott. Mielőtt egyetlen lépést is tehetett, földbe gyökerezett a lába. Helga ott pózolt a szoba közepén, mozdulatlanul, mérlegállásban.

 

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 5   »   13. rész: Vetett ágyban
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911