Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 6   //    «    3    » 
Levendel Júlia
Az elnyomás csapatban károg
esszé(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Évtizedek óta visszatérő képzetem a kastélyablakból kitekintő művelt arisztokrata. Nem tudom az életkorát – érett, családos ember lehet –, azt sem, melyik korban és Európa melyik országában áll az üveg előtt – a 19. századi Angliában? mert ez a legközhelyesebb? –; az öltözéke valamelyest eligazíthatna, de azt sohasem látom, csak képzelt tekintetét követem, s ahogy magában jóváhagyja a legnyilvánvalóbb feltételezést: a kertész alkalmi segédeket fogadott fel a nehezebb munkákra, két toprongyos alakot, csavargók talán, csöppet sem bizalomgerjesztők, de hát elvégzik, amit a náluk civilizáltabbaktól nem lehetne elvárni. Szükségük van arra a semmi pénzre – talán a tegnapi vacsoramaradékból is kapnak; persze, kapjanak; szörnyű nézni, ahogy ezek habzsolnak. És a felvilágosult eszmékről is sokat tudó emberen átfut a borzongás. Senki sem léphet ki abból a rendszerből, amelyikbe beleszületett; a bezártság tudata egyszerre feszélyező és megnyugtató.
Klasszikus regények alapján formált szemlélődőm, meglehet, önkritikus, sőt, önironikus, de csakugyan nem tud kilépni az adott viszonyok ketrecéből – bár akarna? Még terveket sző? Vagy már elrettentő tapasztalatai vannak a társadalmi forradalmárokról, a csőcselék elszabadulásáról, az igazság zászlaja alá sorakozó különítményesek tetteiről, és nehéz szívvel inkább a reménytelenségbe hátrál? Elhiszi, hogy elméletben is csak erőszak és erőszak, elnyomás és elnyomás között választhatna, gyakorlatban pedig nincs választása?
Manapság egy panellakás ablakából is kínosabb nézni a hajléktalanokat. A nyugati civilizációban a jogi egyenlőség, úgy tűnik, semmit sem oldott meg; nem is enyhített. Ember és ember között, ha lehet, még tovább nőtt a távolság, viszont elméleti esély sem maradt a csökkentésére, semmi szívdobogtató eszme; a „közös” minden ábrándja lejáratódott és diabolikusba fordult; mára csak gyanús és primitív törekvések, irányok, „filozófiák” kínálják magukat – és árulkodóan: csakis a piaci törvények és módszerek szerint. A kizsákmányolás és elnyomás mai változatai, „jelenségei” közismertek, tudomá­nyos és költői kritikái úgyszintén, a paradoxon pedig szorongatóbb, mint valaha: utópia nélkül még a legeredetibb összefüggésekre mutató kritika sem sokat ér, de az utópiák mind-mind életveszélyesek.
Az utolsó évben írt, cím nélkül maradt, és József Attila életében nyomdafestéket nem látott vers, az Ős patkány... kezdetű nekem a legtöbbet dédelgetettek-dúdolgatottak közé tartozik, noha mondogatása, különösen a költő hasztalan vonítását panaszló negyedik strófáé, inkább öndédelgetés, és a kiejteni is gyötrelmes sort – vastőrökül köröskörül – végképp nem lehet dúdolni. Visszatetsző és tartózkodásra intő Vágó Márta vers-kisajátítása is, ahogy saját jelentőségét felnagyítja, és motívumról motívumra haladva elmeséli: József Attila voltaképpen az ő történeteiből, elejtett megjegyzéseiből formálta a verset. 1943-as (több mint hat esztendővel az Ős patkány... születése után rögzített) emlékezésében leírja, miképpen „jelentette be” a költő, hogy „lop” tőle. Kettesben beszélgettek (többek között a szerelmi kapcsolatok buktatóiról), s József Attila „hűvös szomorúsággal” egyszer csak azt mondta: „Túl erős vagy nekem. Nem bírok veled”, majd rövid tűnődés után jött a „bejelentés”, méghozzá úgy, mintha alaposan készült volna erre, mert a zsebéből sorra előszedett cédulákról olvasott. „Ide figyelj – kezdte állítólag az önelemzést. –
A múlt­kor beszélted, hogy rosszul lettél Berlinben, amikor Alice Solomon... a hülyék intézetébe küldött ki, hogy hánytál az utcán... ezt csináltam belőle: – a földgolyón nyomor szivárog, mint hülyék orcáján a nyál. És Márta – legalábbis így idézi meg a jelenetet – azonnal rávágta, hogy „Remek, tömör és érzékletes”. Megtudjuk, hogy a meg nem gondolt gondolat is egyik eszmecseréjükből ülepedett le; a kórt terjesztő ős patkány-kép pedig Márta tisztifőorvos nagyapjára utal, aki a 19. század végén a kolera ellen küzdött. A regényesített memoár szerint „Újabb cédulákat szedegetett elő, és folytonosan, monoton komolysággal, sürgönystílusban, majdnem összefolyó egyformasággal beszélt tovább... mondtad, hogy rossz volt neked, hogy a férjed néha mulatóhelyekre vitt pezsgőzni, kábítást akart... hogy nem bírtad ezt... és az álmodat... csak ennyi van meg: ... nem tudja a részeg, ha kedvét pezsgőbe öli, hogy iszonyodó kis szegények üres levesét hörpöli”.
Itt van előttem a 290. oldalnál nyitva Vágó Márta 1975-ben megjelent könyve, s ahogy másolom mondatait, a rövid átkötőket – például „Egy darabig fáradtan ült, aztán megint talált egy feljegyzést, felkiáltott” – és a meg­idézett József Attila-fejtegetést – ugyancsak példaként az utolsó: „Emlékszel, múltkor beszélted, hogy Rómában le kellett ülnöd, majdnem rosszul lettél, izé, Tivoliban, mikor a Rabszolgaistállóból kijöttél, le kellett ülnöd egy kőre, és akkor gondoltad, hogy mégis van fejlődés. Láttad a falon a lánckarikákat, ahová este bekapcsolták őket egymás mellé és a hosszú, keskeny mélyedést a földben, a vályút, ahová a szükségleteiket intézték, se ablak, se semmi, a földön hevertek, mint a lovak. Ezt mind fel szeretném használni. Fejtő mondta, hogy karóbahúzás nincs már. Szóval optimisztikusan akarom befejezni...” –; nehéz szívvel másolok tehát, és elképedve is, hogy milyen rossz lelki állapotban írhatta ezeket a sorokat Vágó Márta: megdöbbent a tény: intelligens ember is ekkorát tévedhet, és ilyen ábrázolási hamisságba szalad. Nyilvánvaló, hogy József Attila nem ezt és nem így mondta, Márta pedig nem emlékezhet erre. Még a különösen jó memóriával büszkélkedők sem jegyeznek meg ennyi szöveget, s ha érzelmileg erősen motivált az emlékező, akkor is csak éles jelenet-darabokat tud felidézni, fátyolos vagy reszelős hangot, fintorokat, furcsa szókapcsolatokhoz tapadt mozdulatokat; de Vágó Márta nem azt írja, hogy „olyasfélét mondott” vagy „sok-sok szóval és erősen gesztikulálva arról beszélt...”; nem, ő is, mint megannyi életrajzíró (legtöbbször éppen a megelevenítési képesség hiánya miatt), a gyorsíró krónikás szerepét is eljátszaná; holott míg másolok könyvéből, elképzelem, amint az egykori jelenet leírásához készülődve maga elé tette az első posztumusz kötetet, az 1938-as Németh Andor-féle kiadást – másból nem puskázhatott, hisz ott jelent meg először a vers, A költő hasztalan vonít címmel. De ebből a nyomtatott változatból hiányzik a harmadik szakasz (nem tudom, miért, milyen kéziratot használtak), és Vágó Márta emlékezésében persze nem is utal ennek a szakasznak egyetlen képére-motívumára sem.


Ős patkány terjeszt kórt miköztünk,
a meg nem gondolt gondolat,
belezabál, amit kifőztünk,
s emberből emberbe szalad.
Miatta nem tudja a részeg,
ha kedvét pezsgőbe öli,
hogy iszonyodó kis szegények
üres levesét hörpöli.

S mert a nemzetekből a szellem
nem facsar nedves jajokat,
hát uj gyalázat egymás ellen
serkenti föl a fajokat.
Az elnyomás csapatban károg,
élő szívre mint dögre száll –
s a földgolyón nyomor szivárog,
mint hülyék orcáján a nyál.

Lógatják szárnyuk az ínségnek
gombostűjére szúrt nyarak.
Bemásszák lelkünket a gépek,
mint aluvót a bogarak.
Belsőnk odvába bútt a hálás
hűség, a könny lángba pereg –
űzi egymást a bosszuállás
vágya s a lelkiismeret.

S mint a sakál, mely csillagoknak
fordul kihányni hangjait,
egünkre, hol kinok ragyognak,
a költő hasztalan vonit...
Óh csillagok, ti. Rozsdás, durva
vastőrökül köröskörül
hányszor lelkembe vagytok szurva –
(itt csak meghalni sikerül.)
S mégis bizom. Könnyezve intlek,
szép jövőnk, ne légy ily sivár!...
Bizom, hisz mint elődeinket,
karóba nem húznak ma már.
Majd a szabadság békessége
is eljön, finomúl a kin –
s minket is elfelednek végre
lugasok csendes árnyain.


Miért nem jelent meg József Attila életében az Ős patkány...? A legegyszerűbb – és leglaposabb – válasz, hogy mert nem adta oda a kéziratot az általa szerkesztett Szép Szónak. Ostoba és rosszhiszemű feltételezés volna, hogy bár odaadta, valamiért mégsem jelent meg. Egyáltalán letisztázta?
A megmaradt „ceruzával írt, javított fogalmazvány” (ahogy a 2005-ös kritikai kiadás említi) nem igazít el a vers születésének idejéről sem. Vágó Márta állítja, hogy a Thomas Mann-estet követő napon volt „bejelentéses” beszélgetésük, s úgy hiszem, ebben pontos, vagyis 1937. január 14-én legalábbis már formálódott az Ős patkány... 13-án volt a Magyar Színházban Thomas Mann felolvasása; a második évfolyamát indító Szép Szó szerkesztősége szervezte az estet, Ignotus Pál tartott bevezető előadást, és a műsorterv szerint József Attila elmondta volna a Thomas Mann üdvözlését, de a rendőrség ezt betiltotta. Mint a többi alkalomra, „rendelésre” írt vers (előző évben A Dunánál, az Amit szivedbe rejtesz, s néhány hónap múlva a Hazám), az utolsó nap reggelére készült el, a rendőrség pedig közvetlenül az est kezdete előtt tiltotta meg felolvasását, erről József Attila is a színházban értesült. Nagyon készült a nagyszínpadi szereplésre, a méltó világirodalmi partnerségre-pozícióra, hogy a világnézet-ízlés-műveltség (meg bizonyára sznobizmus és anyagi lehetőség) szerint összegyűlt közönséghez szólhat, és hathatós szava lesz. Amikor megértette, hogy ettől is, most is megfosztották, a színházi titkár szobájában felemelte a telefont, és azt mondta: „kérem a belügyminisztériumot!”.
Rémületesen ismerős reakció.
Bizonyára maga is érezte, hogy eltorzul az arca, s látnia kellett a meghökkent szerkesztőtársak, a barátok, sőt, Thomas Mann tekintetében is, amit mind­annyiuknál jobban tudott: ez őrület.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 6   »   Az elnyomás csapatban károg
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911