Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 7   //    «    6    » 
Kutas József
Vendég eső
novella(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Péntek délután még minden rendben volt.


Az összes hírcsatorna borús, de csapadékmentes, enyhe időt jósolt, aminek nyár vége felé nem örülnek a strandőrültek és napimádók, ám a negyedik ikszet betöltött férfi nem tartozott közéjük. Az időjárás mintha csak rossz kedélyállapotát tükrözné. Némi felhősödés, nem számít, gondolta, amikor péntek este álomra hajtotta fejét. Valóban: ráhajtotta fejét az álomra, de nem merült bele, csak a felszínén lebegett, akár a parafadugó, szánalmasan erőlködve, hogy mégis lesüllyedjen a jótékony mélységekbe.


Felesége – csinos, nadrágkosztümöt, lapos sarkú cipőt viselő teremtés – szombat hajnalban gördült be a nyaraló előtti zárt parkolóba.


A férfi néhány másodperccel a fékezés és az ajtócsapódás zaja előtt riadt fel – vagy nem is aludt, hiszen készült a nő fogadására, képzeletben el is játszotta a találkozást, az egymáshoz érintett arcok rituáléját, a levegőbe lehelt puszikat. Noha kapcsolatuk ürességéért senkit és semmit nem okolhattak, a férfi jó ideje szinte számított arra, hogy valami szörnyű titokra derül fény; valami istenverte, borzalmas rejtély mászik ki a csatornából, és egyik percről a másikra vet véget viszonyuknak – anélkül, hogy alkalom lenne a védekező taktikák és önmentő stratégiák kidolgozására. Szorongott, amikor nyár elején az asszonyt munkái a fővároshoz kötötték, míg ő, a tanárok hosszú szabadságát töltve, bevette magát az apósától nászajándékul kapott siófoki villába (apósa régen meghalt és a nyaraló itt-ott rogyadozott). Tárgy nélküli aggódásán felesége látszólag hanyag, nemtörődöm viselkedése csöppet sem enyhített. Úgy éltek együtt, akár a profi légtornászok: ő volt az elkapó ember, aki az előadás egyetlen percéért sem lelkesedik, csak végzi veszélyes munkáját lélektelenül, míg szépséges partnere a reflektorok lyuggatta kupolabelsőben röpköd.


Nóra mindent félvállról vett: a gazdasági válság éppúgy lepergett róla, mint szexuális életük időleges pangása, nem esett kétségbe, amikor megtudta, hogy sohasem lehet gyerekük. Ezért egyikük sem hibáztatható, a férfi mégis úgy érezte, őt terheli a felelősség; mindenért ő okolható. Talán ezért voltak még együtt. A hétvégéért is lelkifurdalás kínozta. Igazán nem szükséges az ő két szép szeméért a Balatonhoz autózni, győzködte Nórát, ő ötven százalékos kedvezménnyel vonatozhat, közben olvasgat, mióta készül elővenni Cortazar novellásgyűjteményét – de érvei visszapattantak. A nő megmakacsolta magát, ám ezt olyan finom természetességgel művelte, hogy a telefonbeszélgetés végén a férfi elszégyellte magát, amiért akadékoskodik és elvenné felesége kedvét egy „koponyaszellőztető”, vidám kirándulástól.


– Rám fér egy kiruccanás – mondta a nő lassan, élvezettel.


Hangja hallatán a férfi piros színt látott, különféle pirosat, ahogy az asszony hangulata szeszélyesen változott: érzékeket borzoló karmazsint, kreatív cinóbert, mohó rózsaszínt, vad vagy kócos kármint, ostobácska bordót; és megjelent a tüzes siena, a szemérmes mályva megannyi árnyalata, mind-mind a kiejtett szavak és mondatok mögött, sőt, bennük, lüktetve, elevenen, akár a várost lángba borító, bizarr naplemente. A férfi az együtt töltött évek alatt egy festői hajlamú kritikus érzékletességével merült el Nóra hangjának képzőművészetében, de csak azért, hogy veszély esetén minél messzebbre menekülhessen. Mint a rutinos tűzoltó, aki hatodik érzékével megsejti a lángokat, mielőtt a szabadgrill száján kicsapó és gyorsan elharapózó tűz felfalná a lakónegyedet.


Pénteken semmi jel nem mutatott arra, hogy vihar készülődik. Asszonya hangja a telefonban szelíd, inkább gesztenyeszínű volt, és csöndesen rezgett.


A férfi letette a mobiltelefont és a szemüvegét, majd kipillantott a konyhaablakon, amelynek felső sarkában a lenyugvó nap parázslott. Mivel üsse el lefekvésig az időt? Végül a Cortazar-könyv mellett döntött. Ha nem a vonaton, hát az ágyban, gondolta, míg tett-vett a teraszon. Nóra megfejthetetlen hangján tűnődött, a múltba leeresztett szálon pörgette együtt töltött éveik rubin olvasószemeit.


Addig-addig mélázott a kőfalon puhán lepergő, kora esti árnyékok előtt, míg elbóbiskolt. Mire felnézett, bolyhos sötétség bugyolálta be, és megborzongott, amikor arcát súrolta a holdfény. Messziről a siófoki Beach House dübörgő zenéjét sodorta a szél, akár az ár a nyílt vízen felfordult ladikokat, és ő – rossz szokása szerint – elúszott az elérhetetlen világok veszélyes dokkjai felé.


Világéletében érdekelte, hogyan élnek mások. Nem puszta kíváncsiságból, hanem hogy választ lelhessen, azok miért boldogok; ha nem boldogok, hát miképpen tudnak megbirkózni az életükkel; s hogy neki miért okoz ez ilyen elképesztő nehézséget – és mégsem sikerül.


Erős kísértés fogta el egy korty ital iránt, de tudta, hogy nem szabad. Rég letette már a poharat, megelőzve, hogy őt tegyék be abba a bizonyos ládába. Öregemberesen tápászkodott fel, fogat mosott, és tekintetét fehér botként használva betapogatta magát a szobába, amit az évek során afféle mindenes helyiségnek használt – ennek megfelelően igen ritkán takarított.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 7   »   Vendég eső
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911