Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 10   //    «    25    » 
BELSŐ RUHATÁR
Kutas József
A játékos
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Három hete kezdődött. Vagy jóval régebben.


Sohasem elégített ki az esti játék, inkább izzította szenvedélyemet, és gyakran már délelőtt vakpókert játszottam szobámban, a középre állított fésülködőasztal mellett. Egyszerűen elképzeltem három partnert. Ifjúkorom első sikerei óta eleget próbáltam ezt.


Esős délelőtt volt, az ablakot kettős függöny takarta: a víz és a csipke. A szobában lámpa világított, igaz, alig erősebb a szentjánosbogár fényénél. Lehet, hogy káprázat volt, s az egészet a rossz fényviszonyok idézték elő?


Három nyolcast tartottam a kezemben és két bubit: egy káró és egy kőr. Kissé kába voltam az időtől és a félhomálytól. Ezzel magyarázom, hogy a kőr bubi, a leomló hajú ifjú lassan felemelte csípőre támasztott jobb kezét, és felém intett. Üdvözölt vagy ismerkedni akart? A bubik afféle nem nélküli, semleges teremtések – a kőr bubi pedig mindig is korán elhalt Júlia húgomra emlékeztetett. Eldobtam a lapot, a mosdónál felfrissítettem magam, majd visszatértem.


A jelenség megismétlődött. De nem a felső alak, hanem tükörképe, a lenti világhoz tartozó kacérkodott velem. És azzal a titkos mozdulattal köszöntött, amit csak Júlia és én ismertünk.
Azóta mindennap más és más figura bukkan fel ifjúságomból, és már nem érik be az integetéssel. Magukkal visznek. Újra részt veszek a régi kalandokban: borzot űzök, ócska ladikban evezem Júliával vagy a káró bubi unokaöcsémmel. Az ősz szakállú, méltóságteljes treff királlyal, apámmal, vadkacsára vadászom a folyónál. A lap a földnyelven álló házakkal három napja tűnt fel a pakliban. A házikókra hatalmas nyárfák árnya borul. Itt töltöttem a gyermekkoromat, úgy ismerem a helyet, akár a tenyeremet. A lap két hármas és két bubi kíséretében jelent meg. A lenti világ újra és újra magához hív.


Ma egész délelőtt a tiszta, hűvös tájakon csatangoltam, hol egyedül, hol családom tagjaival. Teáztunk is a krepp függönyök mögött, a dohszagú szobában, amely őrizte a legutóbbi zöldár emlékét. Öreg, ragadós kártyából jósoltunk egymásnak, és anyám úgy kacagott, ahogyan nagy nyereményeim után szokott. A nyárfák alól messze lehetett látni, és egyszer mintha felsejlett volna a dobozváros képe, ahol utoljára megszálltam.


Laura, a háziasszonyom már-már lakatost hívott, hogy rám törjék az ajtót, mert semmilyen kérdésre nem válaszoltam. Azt hitte, rosszul lettem, meghaltam, pedig csak másutt voltam.


Júlia könyörgött, hogy ne menjek vissza, de szelíden kiszakítottam magam, megcsókoltam, és azt mondtam, látjuk még egymást. Tudtam, nem hisz nekem, fél, hogy végleg el akarom hagyni. Én nem félek, úgy sejtem, eztán bármikor megeshet, hogy eltűnök.

 

Fotó: Dobrovits Ádám: Duna holtágán horgászházak ködbe burkolózva

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 10   »   A játékos
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911