Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 10   //    «    13    » 
DUNA
Handi Péter
Az elköszönő folyó
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



A folyó deltája halottas ágy. A megfáradt, végsőket vonagló víztest részekre szakadozik, földnyelvek kósza vegetációja kúszik az ernyedten áradó, már hullámtalan áramlásba. Így kerül a folyam szinte kegyelemteljesen a befogadó tengerbe – szinte a sóhajtását is hallani.


A képen a Duna-deltában élő lipovánok búcsúztatják a Dunát, s papok lévén, talán éppen az utolsó kenetet celebrálják a halászat szertartásával a folyó-testre. Persze egy folyó nem igazán hal meg, inkább elvégezve teremtés-adta feladatát beleolvad a nagyobb vízbe, s utat enged az utána hömpölygő fiatal sodrásnak. Ennek a folyónak jogában áll elfáradni. Vízlépcsőkön és duzzasztógáton át, tolakodó szigeteket kerülve, hidak kőpillérei körül küzdi magát déli irányba, pisztráng-makacssággal törekszik valami Cél felé. Puszta léte ugyanolyan rejtelem, mint bármely földi élőlény mozdulata. Folyóvíz.


A delta lipován papjai, a Duna lakói, alázattal és hálával tekintenek erre a folyórészre. Immár negyed évezrede, hogy elszakadtak az orosz ortodox egyháztól annak reformációs rendelkezései miatt, és menekültek ide, ahol a lassúdó európai folyam befogadta őket. Ahol ha rangrejtve is, de kettős ujjal vethetnek keresztet, élhetnek ősi szabályok szerint a darabkákra osztódó Duna nádasainak és sásainak védelme alatt. A folyó gondoskodik a betevő falatról is: halakat küld hálójukba, élteti őket.


Talán ez is szerep. Mint az emberéletnek, a Dunának is kora és szerepe van. A fekete-erdői eredet a keskenyen ficánkoló gyerekkor, az ausztriai részen már testesedik, komolykodó sodrásokkal terjed, de még az egyik partjáról hajított kavics átér a szemközti partra. Az igazi Közép-Európába érve a Duna tekintélyes, széles testű, érett folyó lesz, hömpölygő víztömeg, áradásokkal feszíti izmait, városokat telepít maga mellé – ellát. Ivóvizet és halat ad, termékeket szállít, sétahajóztat, egyben nagylelkű is: kisebb folyókat fogad magába, általuk duzzad, gazdagodik. Történelmet is irányít, avagy inkább eltűr. A megénekelt „kék” Duna néha véres, nemcsak teherhajókat, de tetemeket is úsztat. Időnként.


Csoda-e, ha aztán elfárad, lelassul? A két part közé szorított vízfolyam ilyenkor már nyugalomra vágyik. Mint az öregember, aki megtette kötelességét az életben és aranykorába hömpölyög. Végső szerepeként még ellátja a hozzá menekült emberiség kis töredékét – ekként humánus alakot is nyer –, s a fénykép alapján nekem úgy tűnik, elégedetten foszlik deltáira.

 

Fotó: Szandelszky Béla: Lipovánok a Duna-deltában

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 10   »   Az elköszönő folyó
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911