Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 12   //    «    17    » 
Fenyő Ervin
Sirályok a Néva partján
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Pjotr Porfilij Petrovics a Néva partján ült, és olvasott. Ki ölte meg Jean Cassinit? – kérdi a könyvcím. A könyvet a Nyevszkijen vette. A címe hívta fel magára a figyelmét, meg az Henri Rousseau-ra emlékeztető borító. Szerette a talányos feladatokat, a címlap titokzatos, áthatolhatatlannak tűnő bozótosát. Na de: ki ölte meg Jean Cassinit? Választ keresett. Egy becsületes rendőrfelügyelőnek ez a kötelessége. Mellette sirályok visongtak. Egyre nagyobb számban. Köröztek Porfilij Petrovics körül. Mit akarnak? Porfilij elmerült a könyvben, mohón olvasott. A madarak meg ott köröztek a feje fölött. Szünet nélkül. Mi az ördög!... – mormolta az orra alatt. A madarak kissé balra billentett fejtartással, bal szemmel őt nézték. Úgy százan. Mind egyforma volt. Felállt. Vett néhány pirogot egy közeli pékségben, s a madarak közé hajította. A sirályok vadul faltak. Új csapatok érkeztek. Bal szemükkel bámulták Pjotr Petrovicsot. Még jó, hogy erős idegei voltak. No de mit jelent ez? Minek a jele? Mit akar tőle? Mire szólítja fel? Elégedetten nyugtázta: Mr. Coxx szorgalmasan dolgozik!


Közbevetőleg megjegyzem, hogy Porfilij Petrovics most költözött új lakásba. Ahogy kora este magára zárta az ajtót, a saját, vadonatúj lakásának ajtaját, szétnézett új otthonában. Szakmai ártalom: poloskát keresett. Egy rendes rendőrtisztviselő első dolga nem is lehet más: kereste az icinyke-picinyke lehallgató-készüléket. Nem találta. Ám a beépített szekrény egyik fiókjában rengeteg poloskát talált, a sok fehér pete még ki sem kelt, békésen szunnyadtak egy szelet zsíros kenyér társaságában. No csak! – gondolta Pjotr Petrovics, és nem röstellt levonulni a nyolcadik emeletről a földszintre. Becsöngetett a házmesterhez. Föltette a kérdést, amit minden józan állampolgár hasonló helyzetben föltett volna. „Lehetetlen! – mondta a házmester, aki feltűnően hasonlított Turgenyevre. – Egy új házban? Ilyen nem fordulhat elő!” „Drága uram – mondta Pjotr Petrovics enyhén indignálódva –, a saját szememmel láttam! Az mégiscsak nyom valamit a latban! Hát hol élünk?” A Turgenyevre hasonlító házmester ezen elgondolkodott, hosszan, még a fülét is megvakarta. „Jó kérdés. Hol is?” Elmerengett. „Megkérdezem a feleségemet.” Eltűnt. Porfilij Petrovics várt. Mégiscsak az a normális. De senki nem jött elő. Pjotr Petrovics kopogott a házmesterlakás ajtaján. Nem jött válasz. Benyitott. A néptelen Lermontov utcát látta maga előtt. Érdekes. „Ezt szeretem. A helyzet reménytelen, hogy ne mondjam: abszurd.” De ma estére szabadságolta magát, nem nyomozott. [Már amennyire egy becsületes rendőrfelügyelő ezt megteheti.] Elhatározta: a sarkára áll, s amíg meg nem tisztítják a szobáját a poloskáktól, nem megy fel a lakásába. Eddig is túl sok vérszívó keserítette az életét. Helyette megnézi, hogy nyitják fel a Néva hídjait, hogy úsznak ki a nagy hajók a tenger felé. Így jutott a Néva partjára. Legényesen, egy szál ingben. Nyár volt. A fehér éjszakák egyik leghosszabbika. Nos tehát – mondta vidáman –, ki ölte meg Jean Cassinit? Tovább olvasott.


Hogy Tolnai úr fejében a balta? – a szöveg itt gyanús lett. Még hogy nyugodtan hátradőlhetünk? a gyengébb idegzetűek is, mert több szó nem lesz baltáról? Jó, nem lesz. Ez az író szabadsága. Elvégre semmi nem kötelező. Aztán mégis előkerült a balta, de „ez a balta, nem az a balta”! Porfilij izgalomba jött – mi ez, ha nem beismerő vallomás? Valaki sms-t küld – szegény! –, amelyben bevallja, hogy ígérete ellenére előkerült a balta, igaz, nem az a balta, de mégis a lapockák között... Ami „félreérthetetlenül a történet végét jelzi”. Ez a pali bekrepált! – következtetett éles ésszel Porfilij Petrovics. De ki ölte meg? Jó, Cassini él. Nem ölte meg senki. Hanem a baltás gyilkosságot valaki elkövette. Porfilij Petrovics felfedezte a gyilkosságot, csak a gyilkost nem tudta még fülön csípni. Naná! Majd bemutatkoznak! Beleborzongott. Mert közben jó hideg lett. A sirályok változatlanul köröztek a feje felett. Hiába, Mr. Coxx-ot nem lehetett leállítani. Szinte magának is váratlanul úgy döntött: hazamegy a nyolcadikra, szívják a vérét a poloskák. Taxit fogadott, és bemondta a lakása címét. Otthon a poloskák békésen várakoztak. Nem volt egyedül. Mielőtt Porfilij Petrovics álomra hajtotta fejét, azt gondolta: a baltás pasi fel fogja adni magát. Úgy sem bírja ki. Önvád meg egyebek. Eljön majd a pillanat. Mielőtt elnyomta az álom, maga elé mormolta az író nevét: Petrik Iván. Nagyon gyanús, nagyon… és már durmolt is.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 12   »   Sirályok a Néva partján
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911