Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2011 / 12   //    «    19    » 
Kapitány Máté
Reggeli cowboy
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Kinyitottam a szekrényajtót, hogy kivegyem az egyik kabátomat, de a vállfa eltörött a kezemben. A vállfa reccsenésétől megfájdult a fogam, mintha az is kettérepedt volna. A kabát a földre esett, és poros lett. Nem volt kedvem lehajolni érte, inkább félrerúgtam. Odakint pergett a hó, kövér pelyhekben, sűrűn, az aszfaltot mégis piszkos latyak borította. Beállt a dugó, folyamatos dudálás hangja remegtette az ablakokat. Valaki azt üvöltötte, még csak hét óra van, az isten szerelmére. Én meg arra gondoltam, hogy eltörött az a rohadt vállfa, és a fogam fáj, most már biztos, hogy az is széttörött, ráadásul még csak hét óra van. Éreztem, hogy a harag úgy kúszik fel a torkomban, mint valami túlsúlyos hegymászó, lassan, nehézkesen, a levegőt is kiszorítva. Odalent, az utcán még nagyobb pofát növesztett a hangzavar, most már olyan erővel ordibáltak az emberek, mintha ők is a szobában lettek volna. Földhöz vágtam a vállfát, kikaptam a szekrényből egy másik kabátot, olyat, amit egyébként sosem vettem fel, mert a volt feleségemtől kaptam, de most felvettem, becsaptam a szekrényajtót, kimentem a szobából, becsaptam annak az ajtaját is, az előszobában belebújtam a cipőmbe, a fejembe nyomtam a kalapot, azzal otthagytam a lakást. A lépcsőházban lefelé rohanva a múlt században ragadt Klári nénibe botlottam, aki azt mormogta, hogy nem igaz, megint mi van az utcán, csak végre rendet tenne már valaki ebben az országban a sok büdös között. Tovább rohantam, de közben visszanéztem, Klári néni kötött pulóverbe bugyolált kis háta olyan lassan távolodott, mint egy elszakadt kötelű csónak a vízen, ettől a látványtól egészen megsajnáltam az öreget. Az utcára érve arcomba mart a hideg, és majdnem belém ütközött egy aktatáskás, de még csak bocsánatot sem kért. Az állkapcsom lüktetett, reméltem, hogy a hideg majd enyhíti a fájdalmat, de persze ez sem jött be. És akkor megláttam két férfit, veszettül lökdösték egymást, és úgy acsarkodtak, hogy rögvest tudtam, Klári néni csakis róluk beszélhetett. A harag vezetett, nem a jó szándék, amikor sápadt arccal odasétáltam a két férfihoz, azt mondtam, hogy héj, majd egy-egy ütéssel a földre küldtem őket. Abban a pillanatban, amikor végre csendben elnyúltak a latyakban, megszűnt a fogfájás. A megtorpanó járókelők rémült arccal álltak félre, néhányan össze is súgtak, rám mutogattak. Jobbnak láttam bemenekülni egy kocsmába, főleg, hogy remegett a kezem. Odabent a félhomályban az első feles lenyugtatott valamelyest, így aztán akkor sem szorult össze a gyomrom, amikor beléptek a rendőrök. Na jöjjön, mondták, és én úgy éreztem, inkább tisztelettel mondják ezt, mintsem neheztelően. Felhörpintettem a maradékot, felálltam a székből, és miközben a rendőrök felé támolyogtam, arra gondoltam, hogy remélem, Klári néni most is az ablakában lógott, és végignézte az egészet.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2011 / 12   »   Reggeli cowboy
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911