Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2012 / 2   //    «    1    » 
Handi Péter
Néha leülök a kerítésemre
próza(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Lány a szemétládán

– Várj, öreg, mindjárt visszakapod a kukát, csak kifújom magam.
Szakadttá divatosított trikóban és farmerban feszítő fiatal lány ül szemétládámon. Azért slattyogtam ki, hogy behúzzam a kukát a kertbe. Kora reggel van, a láda már üres, oldalára dőlve fekszik a járdán, a lány meg rajta ül. Kövérke példány, de formás, a trikó és a nadrág közötti hasrész meztelen, a húsmassza közepén valami csillogás.
– Nem láttál még ékszert?! – bök köldökére, mert a szememet dörzsölöm.   
– Sokat ittál?
Nem válaszol rögtön, egyik zsebéből ragacsos papírgalacsint kapar elő, szétbontja, rágógumit tesz a szájába, köp.
– Kilökött a járgányból. Túl sok voltam neki az éjjel... a barom!
Jól kezdődik ez a nap, gondolom. Alig virrad, máris szerepet kapok – remélhetőleg csak epizódszerep lesz. A szöveg azonban várat magára, talán a szerző az én rögtönzésemre vár. Nincs sok időm, a konyhában fő a kávé, már hallom a szörcsögést. Állok hát a szemétláda előtt, szöveg híján nagyot ásítok.
– Te sem alhattál sokat – nyugtázza a lány. Mondanom kell valamit, a labda kétségtelenül az én térfelemre esett. Az arisztotelészi dramaturgia is azt sugallja, keresztút létesült monológ és párbeszéd között, s minthogy a jelenet mégiscsak kétszereplős, a végkifejlet érdekében lépnem kell.
– Honnan jössz? – kérdezem fantáziátlanul, akaratlanul is gyúlékony anyagot pottyantva a beszélgetésbe. „Érdeklődésemmel” ugyanis feltételeztem, hogy nem idevalósi, a városnak nem ebbe a megállapodott, békés, középosztályt éltető kerületébe, hanem valahonnan a perifériákról érkezett, ahol éjszakánként tizenéves vagányok szikráztatják az autógumit a forró aszfalton és az út mentén hevernek a használt injekciós tűk...
– Rohadt vagy, papa – mondja szenvtelenül a lány. Aztán leugrik a kukáról, megrázza magát, és futásnak ered. Már vagy húsz méterre lehet, amikor futtában visszakiált:
– Felgyújtottunk egy sulit! Állati izgalmas volt!
És eltűnik a kanyarban.

Piros szegfű


Alacsony kőkerítés húzódik a ház előtt, amolyan üldögélésre hívogató. Azért épült, hogy a szél ne söpörje a kertbe az utcai limlomot. Nem tudom, létezik-e kerítés-divat, mint ahogy építészeti stílusok léteznek. S ahogy divatja van a képrámáknak vagy a biedermeier bútoroknak. Az ausztráliai családi házak elé, köré vont kerítésfajták jókora szecesszióról tanúskodnak. Ez a hetvenes években emelt téglakő-kerítés egyidős a házzal, s mindössze fél méter magas. Az utcában az egyetlen „ülhető” kerítés, így valamelyest népszerű, különösen a hamar fáradó, idősebb generáció körében. A környék lakói többségükben nyugdíjasok, a multikulturális gerontológia szövetmintái, világtájak száműzöttei. Számukra ez a melbourne-i kerület a leszűkült Világ, itt bonyolódik a beszerzés és az egészségügyi séta, van templom, orvosi rendelő, kávézó és klub, tehát társasági élet. Az objektumok közötti lassú, reumás ingázás, kivált a nyári melegben, megviselő, és az eltikkadt öregeknek valóságos oázis a kőkerítésem.


Nyolcvanon felüli lehet a legújabb pár, oroszul beszélnek egymással. Már többször láttam őket az ablakból, végül kimentem hozzájuk. A férfi köpcös, alacsony, a borotvapenge elől borosta-csíkok menekültek arcának mély barázdáiba. Az asszony hasonlóan tömzsi, ősz haja a fej körül befonva, testvérek lehetnének, úgy hasonlítanak. A nő arcán azonban derű látszik, ellentétben a férfi merev komorságával.


Melléjük ültem a kerítésre, az oroszról rögtön áttértek arra a darabos angolságra, ami éppen elég a legszükségesebb élelmiszerek beszerzéséhez. Honnan jöttek? Berdicsevből, mondták. Tizenegy éve. Itt laknak nem messze, a parkkal szemben. Naponta megkerülik ezt a házcsoportot, orvosuk, Pavel tanácsára. Fontos az egészség. Szívpanaszok. Aztán meg a tüdő. Ha itt leülnek kicsit, könnyebb hazáig.


– A sok mahorka – mutat az asszony a férfira. – Állandóan szívott!
Az öregember bűntudatosan, szótlanul bólogat.
– De legalább nem ivott – teszi hozzá enyhülten a nő, és vállával kedvesen meglöki az öreget.
– Hogy éltetek odaát?
– Jól, haraso. Mindig volt kenyér. Dimitrij hozott a hadseregtől... néha halat is.
Az öreg ismét bólogat.
– Katona volt?
– Az.
– Milyen rangban?
– Tábornok! – Az asszony kerek arcán elszélesedik a mosoly. Láthatóan büszke Dimitrijre, aki a Vörös Hadseregben tábornokságig vitte. – Ennyi medálja van! – mutatja széttárt kezével.


Ámulnék, de az öregember megmozdul és lassan kabátja belső zsebébe nyúl. Kopott bőrtárcát húz elő és óvatosan kinyitja. Papírdarabok között matat, végül rátalál a hasonlóan kopott fényképre. Az asszonynak nyújtja, ő átveszi, és nekem adja. A fotón Dimitrij látható, szovjet tábornoki egyenruhában, két sor kitüntetéssel a mellén, minden második vörös csillag-változat. Elismerően bólogatok, az asszony meg folytatja:


– Itt is kitüntették, a városházán, nagy ünnepség volt az orosz tábornokoknak. Mindegyiküket felhívták az emelvényre, és szép, piros szegfűt kaptak...
Nehézkesen felemelkednek a kőkerítésről.
– Zdrásztvújtye! – mondja a néni elmenőben. Én meg most is csak állok a kőkerítésem előtt, ahová néha leül valaki a történelemből.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 2   »   Néha leülök a kerítésemre
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911