Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2012 / 2   //    «    21    » 
BELSŐ RUHATÁR
Levendel Júlia
Ki-me-rít-hetetlen
próza
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 



Ha a metró lefelé tartó mozgólépcsőjén – a folyamatos siklást mégiscsak szakaszosnak érzékelve, és a szinte döccenő tagolódás ritmusára – mondogatom: ki-me-rít-hetetlen, zavarba jövök. A lefelé meg a kimerés ellentétes irányú mozgása örvényt kavar, s a képek, mint a kéregetők, nyomorúságukkal tolakszanak, és roncsoltságukat mutogatva menthetetlenül roncsolnak. A megjátszott közöny éppúgy nem véd, nem emel ki – hát még föl –, mint a többi póz.


Ki-me-rít-hetetlen – hogy fapofával állok a lefelé tartó mozgólépcsőn, a többi dermedt arcú között. Tél van, nyirkos hideg, a vízálló kabátokon és bőrtáskákon jeges lé csorog, gyomorforgató az ázott szövet szaga – mindegy, hogy valójában mikor és hol vagyok, álmomban visszatér, és ébren is újra meg újra érzem: ott, a lefelé húzó metróbeli mozgólépcsőn, valahol középtájon. A snittben sohasem szerepel a rá- vagy a lelépés aktív mozdulata, csupán az a húsz másodpercnyi passzív álldogálás nyúlik végtelenné. A véges életidő végtelenjévé, így szinte időtlenné.


Mozgólépcsővel a felszínre jönni a nagyvárosi tömegközlekedés velejárója. Ironikusan felpörgetett film mutatja, amint a megállóba érkező szerelvény ajtajai kinyílnak, és az emberek, mint a birkák a kitáruló akolajtón, nyomulnak ki, sietnek a mozgólépcsőhöz. A technikai trükkökkel is robotosított sokaság képei a társadalom működését bírálják: elborzasztanak, felháborítanak vagy mulattatnak; de lefelé egészen más. Talán a létezés metaforáitól nehezebb szabadulni?


Tolsztoj egyik napló-bejegyzésében írja: Előre elgondolom, amit még nem érzek: például a gazdagok életének igazságtalanságát, a munka szükségességét stb., azután hamarosan csakugyan érezni kezdem. A sorrend megvallása, még ha vélhetően röpke hangulat, felvillanó ötlet rögzítése is, bátor tett. A világjobbító ideológusok – azt hiszem – azután sem szokták érezni, érzékelni elméleteiket.


Valóságos leereszkedéseim során udvariasan a jobb oldali korláthoz préselődöm és utat hagyok a gép tempójánál gyorsabb utasoknak. Hányszor futottam én is a komótosan lefelé húzó lépcsőn! Nem forradalmi hevülettel, nem hajtott semmiféle elmélet – a sebesség avantgárd mámora sem –, nem volt jelképesülő saját módszerem, csak praktikusan-kicsinyesen siettem, s feltételezem, akik mellettem manapság elhúznak, ugyancsak nem az önkéntes passzivitás és a tehetetlen alászállás ellen lázadnak.


Ki-me-rít-hetetlenül érzem, hajnalban és délután, álomban és ébren a lefelé tartó utat. Egy vagyok a sok-sok néma, kabátba, sapkába, sálba burkolózó figura között, holott mindig is igyekeztem ellenállni a melodramatikus értelmezésnek és jelképesítésnek. Erővel kizökkenteném magam. Egy háromévest nézek. Szívdobogtatóan izgalmas feladat neki időben, megtántorodás nélkül lelépni. Elszántan készül is, lábamban érzem, ahogy emeli a lábát, a célhoz közeledve bizonyára erősebben szorítja anyja kezét, a nő lehajol hozzá, mutatóujját kinyújtva magyaráz, bár a gyerek, bundás kapucnija burkában, nem hallhatja, és tudom, az utolsó pillanatban a felnőtt ösztönösen mégis felkapja, hóna alatt tartva megemeli, arasznyit csupán, a meghiúsított teljesítményt pedig túl hangos, sikkantós „hoppá“-val feledtetné.


Mikor érzem talpam alatt az egyenletes siklást lefelé, újra megfogadom – soha még be nem tartottam –, hogy a látott arcokat nemcsak megőrzöm emlékezetemben, de időről időre és külön-külön felidézem. Az utazás után tíz perccel és tíz órával később. Próbálok majd újabb és újabb utastársakat elmenteni így és feleleveníteni. Valahogyan megtörni a lefelé tartó út egyhangúságát.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 2   »   Ki-me-rít-hetetlen
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911