Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2012 / 3   //    «    1    » 
CORVINA
Ács József
A pusztító bőség
esszé(részlet)
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Michael Foley The Age of Absurdity című könyvének egymásra épülő esszéiből a bőség korának beteges világa rajzolódik ki. Ahogy a gyarapodó túlsúly vonzza az újabb és újabb nyavalyákat, úgy mutat a növekvő gazdagság társadalma egyre több patologikus vonást.
Álljunk meg egy pillanatra! Embermilliók élnek világszerte a gazdasági válság dermesztő rémületében. Már a felületesen átfutott napihírek is azt sugallják, amit az Edukators című 2004-es német–osztrák film újbalos betörő-kommandósai üzengettek „túl gazdag” célszemélyeiknek: die fetten Jahre sind vorbei – a bőség napjai meg vannak számlálva. Anakronisztikusnak tetszhet tehát a szerző aggodalmaskodása. Már csúsztatnánk is előadói asztalára a sebtében felfirkált papírcetlit: eltévesztette a házszámot, le van maradva egy brosúrával. Az emberek gondja hamarosan nem a bőség lesz, hanem a fojtogató nyomorúság.


Aztán meggondoljuk magunkat.


A mediatizált világban falra hányt borsó, amit a forradalmi hevületű népnevelők mondanak. Vagy azzal vallanak kudarcot, hogy magukra maradnak, vagy azzal, hogy ők is beilleszkednek a kárhoztatott életformába. Amiként a fogyasztói világszemlélet kialakulásához nálunk, Köztes-Európában elegendő volt a bőség utáni áhítozás, úgy a bőség általános elapadása sem vezet a nyomában kisarjadt életfelfogás eltűnéséhez. A kollektív tudat a változásokra tetemes késéssel reagál, s van, amire sehogyan sem – rögzöttségei megmaradnak. Épp mert tartós jelenségek, települt rájuk a marketing, melynek célja, hogy a fennálló tüneteket, köztük először is a tehetetlenséget – mindannyiunk tehetetlenségét – kihasználja és jövedelmezővé tegye. A mai ember kiszolgáltatottsága történelemformáló erő. Miközben egyre több jel mutat a felívelést követő aláhanyatlásra, a média intézményei – természetüknél fogva – még mindig az újdonságok varázsával kecsegtetnek, és a fogyasztás régről ismert, jól bevált vágyképeit gerjesztik a kielégületlen emberekben, tekintet nélkül arra, hogy a színes, szélesvásznú álmok betölthetők-e, s ha igen, ki mivel fizet érte.


Bőség és kiüresedés amúgy sem zárják ki egymást. A legújabb nemzedékek hamar telítődnek a rengeteg készen talált, figyelmükért versengő információval. Kíváncsiságuk elapad, és könnyen kialakul bennük a teljes érdektelenség.


A szemléletes képeket kedvelő Foley így ír a bevezető fejezetben:

Odalépek a padlótól plafonig érő könyvfal elé, ahol a maradék helyekre még vízszintesen is könyveket tömködtem, és úgy érzem, egyiket sincs kedvem olvasni. Továbblépek tornyokban álló CD-gyűjteményemhez, mely bár hatalmas, és világzenét, dzsesszt, rockot és klasszikus zenét egyaránt tartalmaz, még sincs benne meghallgatásra érdemes mű. Ihletért szemlátomást máshová kell fordulnom. Előveszem hát a legvaskosabb éttermi kalauzt, mely a londoni vendéglőket a huszonkét jellegzetes konyha szerint csoportosítja. Ingerülten lapozgatok benne, s morogva állapítom meg, hogy egyetlen érdekes új hely sem akad benne. Tovább kell kutatnom. A külföldi vakáció zavartalan örömöt ígér. De a weboldalak csak feldühítenek. Miért nem találni kedvező árfekvésű szállást a varázsos hangulatú óvárosban, ahonnan csak pár perc séta a tenger, közlekedése jó, grillteraszáról pedig pompás kilátás nyílik az odalent nyüzsgő piacra? Ennél kevesebbel ki érné be?


Változás és szabadság

Foley szemügyre veszi a modern kor két alapmetaforáját, melyekkel önmagát legitimálja, a változást és a szabadságot.


Kezdjük az elsővel! A változás kultuszát a piac és a technológiai fejlődés közösen építette ki. Minden változás jó. Az új vonzóbb és ígéretesebb a réginél – nem utolsósorban azért, mert még azt képzelünk róla, amit akarunk. Ebben szorgos emberek a segítségünkre is sietnek. Az új: jobb. A modern kor emberének jószerével ez az egyetlen kikezdhetetlen meggyőződése – nem meglepő például, hogy a legtöbb választási kampánynak ma már tulajdonképpen nincs is más üzenete, mint maga a változás (pl. Obama, 2008). Váltsuk le a most hatalmon lévőket, jöjjön az új csapat, mely friss tavaszi szellőként söpör át az előző rendszer bűzhödt termein! Demokráciákban az állampolgároknak időről-időre végig kell hallgatniuk ezeket a roppant pénzen közzétett ízléstelen ódákat. Mindig más szájából, de mindig ugyanúgy – változatlanul. Kötelező gyakorlatok ezek, mint a hagyományos diktatúrákban a vezér dicséretét zengő műalkotások.


A másik modern alapmetafora, a szabadság is összefügg a változás általában vett dicsőítésével. A hetvenes években, mikor a nők, a homoszexuálisok, a feketék, a fiatalok jogairól vagy a szexuális szabadságról volt szó, a kérdések közelebbi tanulmányozása nélkül is természetesnek tűnt, hogy az elnyomás igája alól kitörve minden ember vagy embercsoport kivirul. Kezdettől a szabadságnak, illetve a változás képzetét is felidéző felszabadulásnak ebbe a bódító metaforájába kapaszkodott a pénzpiaci liberalizáció is. Paradox módon a szabadságra és a felszabadulásra hivatkozva oldozta el a pénzt a fizikai értékek világától és vezette be a számok közvetítette önkény uralmát, mely zsaroláson és látszatkeltésen alapszik.


A termelő gazdaságtól függetlenné vált pénz misztifikálódik. Akik változást remélnek vagy szabadságra vágynak, többnyire eszközöket hajszolnak a cél örvén, s a legegyetemesebb eszköz, mely folyton céllá válik, természetesen maga a pénz. Ami viszont általában nincs, vagy nem elég.


A lehetőség mindenekfelett

A hétköznapok mitológiájában, hívja fel a figyelmet Foley, a boldogság helyszíne mindig a jövő, sosem a fakó és fárasztó jelen. Már Schopenhauer is észrevette, hogy az emberek saját életük helyett egyfajta állandó várakozásban élnek. Csalódnak, ám annál nagyobb reménnyel tekintenek a soron következő lehetőség elé. A boldogság tehát nem abban rejlik, ami van, hanem abban, ami lehetőségként vár ránk.


A modern ember állandó reménye, éltetője a várva várt új munka, az új kapcsolat, a soron következő vakáció vagy étkezés. Ilyen beállítottság mellett nagy a kísértés, hogy a munkában vagy magánéletben tapasztalt nehézségekre azzal válaszoljunk, hogy egyszerűen továbbállunk egy házzal. Aki így tesz, annak kimarad az életéből az erőfeszítés élménye, s lassanként elveszíti képességét, hogy felülkerekedjen az adódó megpróbáltatásokon. Aki a puszta lehetőséget ennyire nagyra tartja, óhatatlanul leértékeli a már ismerős tapasztalatokat.


Mivel a virtualitás elszakít a valós tapasztalatoktól, a várva várt lehetőség gyakran csak a képzelet műve. Foley szerint a hetvenes években úgy gondolták, az a felszabadulás, ha az ember végre önmaga lehet. Aztán kiderült, hogy ez mennyire nehéz. A 21. században ezért a szabadság inkább abban testesül meg, hogy másvalaki lehetünk. Az interneten álnév mögé bújva azt mondunk, amit akarunk. Kiadhatjuk magunkat ellenkező neműnek is. Az új számítógépes játékokat ma már a sajtó is olyan ünnepélyes recenziókkal fogadja, s olyan gusztussal ízlelgeti, mint hajdanán a művészfilmeket. A külvilág túlerejétől és a maguk jelentéktelenségétől szenvedő emberek a hatalom, az erőszak, a bosszúállás, a pusztítás, a leigázás fantáziái között keresnek menedéket és cselekvési lehetőséget. Nekik az a felszabadulás, amit a képzelet világában találnak meg.


Foley Kierkegaardra is hivatkozik, aki azt írja A halálos betegségben: a vágy, hogy másvalaki legyünk, a legvadabb kétségbeesés tünete. Ez a kétségbeesés modern jelenség. A hagyományos társadalmakban nem sok esély volt rá, hogy az ember kiszakadjon onnét, ahová született. A modern világban viszont a személyes szabadság növekedése azt a képzetet kelti, hogy ma már bárkiből bármi lehet.


A médiában számos példát lát arra, hogy híressé lehet válni tehetség és kemény munka nélkül is. Az izgalmasabb és kielégítőbb élet ott lebeg előtte, szinte karnyújtásnyira. Mennél színesebb a fantázia, annál szürkébb a hétköznapi valóság. Mennél szürkébbek a hétköznapok, annál nagyobb az igény a fantáziára.


A lehetőségekbe vetett makacs remény: kapaszkodás az utolsó szalmaszálba.
Ez avatja fontossá a vásárlást is. A vásárlás adja az életből hiányzó kalandot: a keresés, a becserkészés, a kockáztatás és a felfedezés örömét. Mivel maga a szükséglet, amit a vásárlás betölt, egyre kevésbé érdekes, a megvalósult vásárlási aktusok egyre kisebb örömöt okoznak, a lényeg az izgalom folyamatos fenntartása. Rendkívül sikeresek az internetes árverési portálok, szaporodnak a megvásárolt, de el nem olvasott könyvek, a beszerzett, de legfeljebb egyszer feltett CD-k. Az internetes fájlcsere korszakában sokan zenei albumok ezreit tárolják merevlemezükön, miközben elenyésző töredéküket tudják csak meghallgatni. Ami a gyűjtőt boldogítja, már nem a zene maga, hanem a tudat, hogy megvan.


A közösségek gyülekezőhelye, találkozási pontja sok ezer éve a piac. A modern ember bevásárlóközpontba jár. A leszálló ágra került gazdaság miatt a város tönkremegy, vagy legalábbis pusztul, de a mesterségesség eme jól ápolt szigetein még minden csillogó. Az idelátogatók nem is bonyolódnak egymással hosszas beszélgetésekbe – az értesülések cseréjének ezer más, divatosabb módja van. Magányos vadászok róják a körutakat, süllyednek-emelkednek a mozgólépcsőkön, a lehetőségek bűvöletében. Olyan helyen járnak, ahol lefoszlik róluk minden egyedi jellegzetesség. Egyetlen megmaradt hatalmukat élvezik: vásárlóerejüket. Lehet, hogy alkalmazottként hallgass a neve, de szabadidejében vásárlóvá alakulhat – a vásárlónak pedig mindig igaza van.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 3   »   A pusztító bőség
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911