Liget - irodalom és ökológia

A Liget új, online kiadása a ligetmuhely.com oldalon érhető el.

 

A liget.org 2015 január-tól csak archívumként működik,

minden friss tartalom az új oldalon érhető el.

 

A folyóiratszámok letölthetőek az alábbi címen:

http://ligetmuhely.com/category/liget/mufaj/folyoirat

Tovább a cikkekhez »
 
 
 
2012 / 4   //    «    16    » 
PRÓBÁLJAM ÚJRA?
Lugosi Lou
Vízijártassági
novella
betűméret: nagyobb - kisebb  |  nyomtatási nézet
 
 


Kéri Jenő vacogva állt a Duna vizében. A bokájáig ért, nem volt veszélyes, csak hideg. Három rendőr vigyázta minden mozdulatát. Ezt túlzott elővigyázatosságnak érezte, hiszen egyedül volt a parton.


A többiek nem jöttek el. Ilyenek az emberek! Otthon maradnak. Érthető. Ő is jobban szeretett az aszfalton mozogni, szárazabb és nyugodtabb közlekedés, mint ez a vízi. A törzsőrmesterek tenyérnyi asztalt helyeztek el a part mellett, és két széket hármójuknak. Bizonyára úgy gondolták, egyikük állhat, nincs annyira hideg, hogy ne állhatna. Május van.
Kéri a lyukat nézte, amit talán miatta fúrtak az asztal közepébe. A lyukat és a zászlórudat nézte. Pontosan belefért a kerek nyílásba. A fehér, háromszögletű lobogót nézte a „Vízi jártassági vizsga” felirattal – szánalmasan ágaskodott a fehér felhők felé. „Hát elkezdődött” – gondolta.


– Megpróbálnám újra! – súgta a vízi rendőröknek. – Múlt vasárnap nem sikerült.


A múlt vasárnapot kár volt szóba hozni. Az újrapróbálkozás magában rejti az első próbálkozás sikertelenségét, úgy lapul benne, mint valami elhullott madár. Törött szárnya örökre beléd csimpaszkodik.


– Navigare necesse est! – mondta még viccelődve, mosolyogva, hogy fellazítsa a hangulatot.
Ez végképp gyanút kelthetett, mert a zsaruk furcsán összenéztek.


– Mindenekelőtt igazoltatnunk kell – szólt az, amelyik állt.


Sportosan, lazán futott a stéghez, barna zakója belső zsebében tartotta a személyi igazolványát.


Aztán a jármű vízre helyezési kísérlete következett, és Kéri megrémült, mert majdnem belerúgott a ladikba. Csak a farát szerette volna kibillenteni a sárból, az eleje a Dunába ért. De hogyan kaphatna sportigazolványt olyan személy, aki belerúg a sporteszközbe? Milyen a viszonya a sportkörhöz, a sportcsarnokhoz, az atlétikához!? Másodszorra is bebizonyosodik, hogy alkalmatlan. Kiderítik, hogy az egészet a gyerekei miatt csinálja. Minek kellene neki a vizsga?! Semmi köze a folyami futamokhoz, és mindig is hiányzott belőle a versenyszellem.
A gyerekek a távolabbi töltésen álltak. Egy tízéves fiú és egy nagyobbacska lány. Feszülten nézték a zászlót, és lélegzetüket visszafojtva kísérték a számonkérés minden mozzanatát. A szakszervezetis Rózsi néni azt mondta, hogy ha apjuknak meglesz a vízi jártasságija, akár minden vasárnap kölcsönvehetik a tanácsi csónakot, mert a hivatalnokok nemigen akarnak evezni.


„Soha nem látják meg a gyerekeim a Lupa-szigetet, Szentendrét, a vízicsirkéket a hullámokon, ha most sem sikerül a befordulásom. A befordulás sehogyse megy nekem… múlt vasárnap se sikerült, most se, semmikor nem fog. Ladikkal nem tudok befordulni! És mindig ezt kérik. Tölcséreznek. Azért van a tölcsérjük, hogy beleordítsanak: ‘Forduljon!’”
Legszívesebben beleugrott volna a vízbe. Ami egyszer nem sikerült, azt ő soha meg nem próbálta újra. Sem az egyetemi vizsgát, sem a kettős könyvelésit, sem a főigazgatói pályázatot, sem az aligazgatóit. A Sorsra hagyott mindent.


Kukkolta a Sorsát: egy óriási dög hal az. Homályos halszemmel messzire bámul és a semmibe néz. Semmit se lát, semmit se tesz, meg se moccan. Talán azért sem próbálkozgatott újra, mert úgy érezte, ilyen partnerrel nem is érdemes? Néha-néha sikkes kis Sorsokról álmodozott: angyalruhájuk volt, hosszú szoknyájuk, kezükben mérleg vagy tulipán.


Hirtelen megszédült. Perdült vele a csónak, arcába csapott a víz. Zöld báli ruhákban forgott a part, a hekusok eltűntek, a gyerekek ordítottak, egy augusztusi hullócsillag az orra előtt esett a Dunába.


Rosszullét? Sikerélmény?


Kéri Jenő megfordult.


– Már csak egy fényképet kérünk, hogy kiadhassuk az okmányt – mondta az egyik ülő rendőr.


A fényképen komoly volt. Határozottan nézett előre. Bizakodón.


Sajnos, amikor a nedves pecsétet rányomták, csak nagy, körvonaltalan pacninak látszott az egész.

 
Kommentek (0)
Szóljon hozzá!

  Név* (kötelező)

  E-mail* (kötelező, de nem jelenik meg)

  Website (nem kötelező)

Tartalom* (kötelező)


A *-gal jelölt mezők és a tartalom rész kötelezőek.

Milyen nap van ma?*
(Ellenőrző kérdés a kéretlen levelek kiszűrésére.)



 
 
Liget.org   »   Folyóirat   »   2012 / 4   »   Vízijártassági
 
replica watches
replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches replica watches
replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags replica handbags
70-640 70-640 642-832 1Z0-051 220-701 642-813 70-411 642-447 300-209 300-207 070-294 itexam911